A szerk.

Olimpiát!

  • A szerk.
  • 2016.01.17 13:12

A szerk.

Budapest kész megragadni a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által teremtett esélyt a 2024-es ötkarikás játékok rendezésére, és az erre pályázó Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) mögött széles a nemzeti összefogás.

Ezért ez „össznemzeti ügy”, a kormány pedig mindenben támogatja a testületet – mondta Orbán Viktor kedden, a MOB ünnepi közgyűlésén. Legfontosabb állítása (széles a nemzeti összefogás) színtiszta hazugság – egy februári felmérés szerint a lakosság 60 százaléka támogatta a rendezést, ám ez nyárra 49, szeptemberre 46 százalékra olvadt. Az „össznemzeti ügy” azért is fontos, mert ebből lehet ráfordulni arra, hogy a sport, az olimpia – amely Orbán szerint a „ma­gyar emberek valóságos szenvedélye” – nem válhat politikai küzdelmek színterévé. Orbán indirekt közlése világos: a választási bizottság által hétfőn jóváhagyott népszavazási kérdés („Egyetért-e ön azzal, hogy Budapest Főváros Önkormányzata ne pályázzon a 2024. évi nyári olimpiai és paralimpiai játékok megrendezésére?”) ezért nem más, mint köpés az olimpiarendezés akarásában összeforrt nemzeti egységre. (Ez a megközelítés persze jóval szofisztikáltabb, mint Tarlós István referendumot ellenző érve, miszerint a budapestiek kellő információ híján úgysem tudnának felelős döntést hozni.)

A budapesti olimpia erőltetésében persze ne csak a saját valóságába mind jobban beleájuló kormánypárt megalomániáját lássuk, hanem az anyagi gyarapodás számukra szédítő távlatait is. Ahogyan azt már 2002-ben is rögzítettük az akkori fideszes olimpiai láz kitörése idején, „az olimpia megrendezésének lehetőségénél csak egy részegítőbb perspektíva van: az olimpiai pályázatra való felkészülés érdekében majdan megmozdítandó állami pénzek” elköltésének a lehetősége.

A magyar emberek ezzel alighanem tisztában vannak. Az olimpia támogatottságának rohamos esése egybeesik a budapesti jelentkezést helyben hagyó parlamenti döntéssel. Hiszen a legutóbbi olimpiák története (télieké, nyáriaké) voltaképpen az elképesztő méretű korrupció, majd a házigazdáknak maradt romhalmazok története – hatalmas adósságokkal, adóemeléssel, fenntarthatatlan épületekkel, szétbarmolt városokkal. Ezért is, hogy a demokráciákban a népszavazások sorra vetik el a „nagy lehetőséget”. A 2022-es téli olimpia rendezésére ketten maradtak, Kazahsztán és Kína, végül Peking nyert; mindkét ország példaképe Orbánnak.

A rendezésről döntő budapesti népszavazás kiírásához 140 ezer fővárosi aláírása kellene. Ez simán összejöhet, és mivel a kampányban óhatatlanul szó esne arról, hogy miért akar a kormány olimpiát, a köztér hónapokig az orbánizmus lényegét firtató beszéddel lenne tele. Érzékeli ezt a Fidesz is. A napokban indult olimpiai kampány ugyan a 120 éves MOB-ot köszönti, de a szlogen („Hol voltál, amikor a hősök születtek?”) pillanatok alatt átfordítható a rendezés támogatására buzdító akcióvá. „Éld át a helyszínen a hősök születését!” És persze az olimpia ellenzőinek gyalázásává – a legmagasztosabb nemzeti alapon. Elvégre sporthősiességünk táptalaja nem más, mint nemzeti sajátosságaink esszenciája, melynek csodájára jár a nagyvilág. Nem ez lesz az első eset, amikor a kozmikus méretű lopást a nacionalizmus ügyes felkorbácsolásával fedezik.

Egy Magyarországon nem létező problémáról – a menekültkérdésről – a kormányzati agit­prop néhány hónap alatt elhitette a társadalom nagyobbik részével, hogy az ma a legégetőbb belpolitikai kérdés. Ha a budapesti olimpiát is meg tudják etetni vele, akkor Magyarországnak tényleg jár még harminc év Orbán Viktor.

Neked ajánljuk