A szerk.

Olimpiát!

A szerk.

Budapest kész megragadni a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által teremtett esélyt a 2024-es ötkarikás játékok rendezésére, és az erre pályázó Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) mögött széles a nemzeti összefogás.

Ezért ez „össznemzeti ügy”, a kormány pedig mindenben támogatja a testületet – mondta Orbán Viktor kedden, a MOB ünnepi közgyűlésén. Legfontosabb állítása (széles a nemzeti összefogás) színtiszta hazugság – egy februári felmérés szerint a lakosság 60 százaléka támogatta a rendezést, ám ez nyárra 49, szeptemberre 46 százalékra olvadt. Az „össznemzeti ügy” azért is fontos, mert ebből lehet ráfordulni arra, hogy a sport, az olimpia – amely Orbán szerint a „ma­gyar emberek valóságos szenvedélye” – nem válhat politikai küzdelmek színterévé. Orbán indirekt közlése világos: a választási bizottság által hétfőn jóváhagyott népszavazási kérdés („Egyetért-e ön azzal, hogy Budapest Főváros Önkormányzata ne pályázzon a 2024. évi nyári olimpiai és paralimpiai játékok megrendezésére?”) ezért nem más, mint köpés az olimpiarendezés akarásában összeforrt nemzeti egységre. (Ez a megközelítés persze jóval szofisztikáltabb, mint Tarlós István referendumot ellenző érve, miszerint a budapestiek kellő információ híján úgysem tudnának felelős döntést hozni.)

A budapesti olimpia erőltetésében persze ne csak a saját valóságába mind jobban beleájuló kormánypárt megalomániáját lássuk, hanem az anyagi gyarapodás számukra szédítő távlatait is. Ahogyan azt már 2002-ben is rögzítettük az akkori fideszes olimpiai láz kitörése idején, „az olimpia megrendezésének lehetőségénél csak egy részegítőbb perspektíva van: az olimpiai pályázatra való felkészülés érdekében majdan megmozdítandó állami pénzek” elköltésének a lehetősége.

A magyar emberek ezzel alighanem tisztában vannak. Az olimpia támogatottságának rohamos esése egybeesik a budapesti jelentkezést helyben hagyó parlamenti döntéssel. Hiszen a legutóbbi olimpiák története (télieké, nyáriaké) voltaképpen az elképesztő méretű korrupció, majd a házigazdáknak maradt romhalmazok története – hatalmas adósságokkal, adóemeléssel, fenntarthatatlan épületekkel, szétbarmolt városokkal. Ezért is, hogy a demokráciákban a népszavazások sorra vetik el a „nagy lehetőséget”. A 2022-es téli olimpia rendezésére ketten maradtak, Kazahsztán és Kína, végül Peking nyert; mindkét ország példaképe Orbánnak.

A rendezésről döntő budapesti népszavazás kiírásához 140 ezer fővárosi aláírása kellene. Ez simán összejöhet, és mivel a kampányban óhatatlanul szó esne arról, hogy miért akar a kormány olimpiát, a köztér hónapokig az orbánizmus lényegét firtató beszéddel lenne tele. Érzékeli ezt a Fidesz is. A napokban indult olimpiai kampány ugyan a 120 éves MOB-ot köszönti, de a szlogen („Hol voltál, amikor a hősök születtek?”) pillanatok alatt átfordítható a rendezés támogatására buzdító akcióvá. „Éld át a helyszínen a hősök születését!” És persze az olimpia ellenzőinek gyalázásává – a legmagasztosabb nemzeti alapon. Elvégre sporthősiességünk táptalaja nem más, mint nemzeti sajátosságaink esszenciája, melynek csodájára jár a nagyvilág. Nem ez lesz az első eset, amikor a kozmikus méretű lopást a nacionalizmus ügyes felkorbácsolásával fedezik.

Egy Magyarországon nem létező problémáról – a menekültkérdésről – a kormányzati agit­prop néhány hónap alatt elhitette a társadalom nagyobbik részével, hogy az ma a legégetőbb belpolitikai kérdés. Ha a budapesti olimpiát is meg tudják etetni vele, akkor Magyarországnak tényleg jár még harminc év Orbán Viktor.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.