A szerk.

Olimpiát!

A szerk.

Budapest kész megragadni a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által teremtett esélyt a 2024-es ötkarikás játékok rendezésére, és az erre pályázó Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) mögött széles a nemzeti összefogás.

Ezért ez „össznemzeti ügy”, a kormány pedig mindenben támogatja a testületet – mondta Orbán Viktor kedden, a MOB ünnepi közgyűlésén. Legfontosabb állítása (széles a nemzeti összefogás) színtiszta hazugság – egy februári felmérés szerint a lakosság 60 százaléka támogatta a rendezést, ám ez nyárra 49, szeptemberre 46 százalékra olvadt. Az „össznemzeti ügy” azért is fontos, mert ebből lehet ráfordulni arra, hogy a sport, az olimpia – amely Orbán szerint a „ma­gyar emberek valóságos szenvedélye” – nem válhat politikai küzdelmek színterévé. Orbán indirekt közlése világos: a választási bizottság által hétfőn jóváhagyott népszavazási kérdés („Egyetért-e ön azzal, hogy Budapest Főváros Önkormányzata ne pályázzon a 2024. évi nyári olimpiai és paralimpiai játékok megrendezésére?”) ezért nem más, mint köpés az olimpiarendezés akarásában összeforrt nemzeti egységre. (Ez a megközelítés persze jóval szofisztikáltabb, mint Tarlós István referendumot ellenző érve, miszerint a budapestiek kellő információ híján úgysem tudnának felelős döntést hozni.)

A budapesti olimpia erőltetésében persze ne csak a saját valóságába mind jobban beleájuló kormánypárt megalomániáját lássuk, hanem az anyagi gyarapodás számukra szédítő távlatait is. Ahogyan azt már 2002-ben is rögzítettük az akkori fideszes olimpiai láz kitörése idején, „az olimpia megrendezésének lehetőségénél csak egy részegítőbb perspektíva van: az olimpiai pályázatra való felkészülés érdekében majdan megmozdítandó állami pénzek” elköltésének a lehetősége.

A magyar emberek ezzel alighanem tisztában vannak. Az olimpia támogatottságának rohamos esése egybeesik a budapesti jelentkezést helyben hagyó parlamenti döntéssel. Hiszen a legutóbbi olimpiák története (télieké, nyáriaké) voltaképpen az elképesztő méretű korrupció, majd a házigazdáknak maradt romhalmazok története – hatalmas adósságokkal, adóemeléssel, fenntarthatatlan épületekkel, szétbarmolt városokkal. Ezért is, hogy a demokráciákban a népszavazások sorra vetik el a „nagy lehetőséget”. A 2022-es téli olimpia rendezésére ketten maradtak, Kazahsztán és Kína, végül Peking nyert; mindkét ország példaképe Orbánnak.

A rendezésről döntő budapesti népszavazás kiírásához 140 ezer fővárosi aláírása kellene. Ez simán összejöhet, és mivel a kampányban óhatatlanul szó esne arról, hogy miért akar a kormány olimpiát, a köztér hónapokig az orbánizmus lényegét firtató beszéddel lenne tele. Érzékeli ezt a Fidesz is. A napokban indult olimpiai kampány ugyan a 120 éves MOB-ot köszönti, de a szlogen („Hol voltál, amikor a hősök születtek?”) pillanatok alatt átfordítható a rendezés támogatására buzdító akcióvá. „Éld át a helyszínen a hősök születését!” És persze az olimpia ellenzőinek gyalázásává – a legmagasztosabb nemzeti alapon. Elvégre sporthősiességünk táptalaja nem más, mint nemzeti sajátosságaink esszenciája, melynek csodájára jár a nagyvilág. Nem ez lesz az első eset, amikor a kozmikus méretű lopást a nacionalizmus ügyes felkorbácsolásával fedezik.

Egy Magyarországon nem létező problémáról – a menekültkérdésről – a kormányzati agit­prop néhány hónap alatt elhitette a társadalom nagyobbik részével, hogy az ma a legégetőbb belpolitikai kérdés. Ha a budapesti olimpiát is meg tudják etetni vele, akkor Magyarországnak tényleg jár még harminc év Orbán Viktor.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.