A szerk.

Országomat egy lóért

A szerk.

A Brexit, az Egyesült Királyság távozása az Európai Unióból továbbra is itt ólálkodik a kertek alatt.

Mint tudjuk, Őfelsége Kormánya és a londoni parlament október végéig kapott haladékot, addig döntsék el, mit szeretnének, és az lesz (vagy nem). Még minden megoldás játszik, legalábbis elvben – a kilépési kérelem visszavonásától a megegyezéses távozáson át az átfogó megegyezés nélküli kizuhanásig, de befigyelhet még a második népszavazás is; ezen utóbbi kimenet több lehetséges alvariációt is magába foglal, attól is függően, hogy mi lenne a referendumon feltett kérdés. A londoni parlament ezen kifutások valamelyikét hol megtiltja, hol a tiltást tiltja meg, de ebbe tényleg ne menjünk bele, mert akkor sem fogjuk megérteni, ha innentől (egyébként kitűnő) kulturális rovatunk kezdetéig csak ezt magyaráznánk.

A Konzervatív Párt (melynek relatív többsége van, abszolút többsége nincs a törvényhozásban) épp kormányfőt keres, Theresa May ugyanis, aki a legkevésbé rossz megoldást, a megegyezéses távozás ügyét vitte, május végén feladta reménytelen küzdelmét a hülyeséggel, és lemondott. Lapzártánkkor két jelölt látszik esélyesnek, Boris Johnson és egy Jeremy Hunt nevű exkülügyminiszter, egyik borzalmasabb figura, mint a másik, és mind a kettő elszántnak mutatkozik akár a katasztrófa-megoldás, azaz a megállapodás nélküli távozás kivitelezésére is – de nem az agyonfrusztrált bohóc és a dupla nullás senki szomorúan vicces párviadala itt a legérdekesebb.

A parlamenti tory frakció orra alá tolt miniszterelnök-jelöltet ugyanis a Konzervatív Párt tagsága fogja megválasztani, úgy, ahogy az parlamenti demokráciában elvárható. Amennyire ezt tudni lehet, jobbára korosabb, vidéki dzsentlemenek, földbirtokkal vagy más vagyonnal rendelkező, módos fehér férfiak. Azt viszont biztosan lehet tudni, hogy mik a politikai preferenciáik, ezek ugyanis meg lettek mérve. A YouGov közvélemény-kutató cég minap közzétett felmérésében arról érdeklődött e durván 140–180 ezer főt számláló populáció körében, hogy mit lennének hajlandók beáldozni a Brexitért. A válaszok a következők voltak.

Inkább legyen Brexit, még akkor is, ha azzal jár, hogy Skócia kilép az Egyesült Királyságból?

A válaszok: 63 százalék igen, 29 százalék nem. Menjenek a skótok a francba, ha nem akarnak velünk jönni a francba! Úgyis folyton a Munkáspártra szavaznak.

És Észak-Írország? Ha Észak-Írország elszakadásával, és Írországhoz csatlakozásával kell fizetni érte, kell-e úgy is a Brexit?

Nem kell Észak-Írország sem, csak Brexit legyen! (59 százalék.) Lehet, hogy az elmúlt durván száz évben hol hangosabb, hol csöndesebb háborút viseltünk érte, lehet, hogy Észak-Írországért sok derék brit katona és rendőr adta az életét, és lehet az is, hogy majd’ milliónyi brit ragadna az egyesült Írországban, de nem baj! Bolhacsípés – induljunk nyomban, irány a kijárat!

És ha a Brexit „jelentős károkat okozna az Egyesült Királyság gazdaságának”?

Kit érdekel? Pusztuljon minden! Dőljenek le Jerikó falai, és az sem baj, ha a mi fejünkre, csak kerekedjünk végre fel! (61 százalék.)

És ha a Brexit a Konzervatív Pártot is elpusztítja – úgy is legyen-e? Legyen, pusztuljon a pártom, ha kell! – menne lángsírba 54 százalék.

És ha a Brexit ára az lenne, hogy Jeremy Corbyn lesz a kormányfő? No, azért álljon meg a menet és mindennek van határa! Egy dacit a Munkáspártnak! Inkább maradjunk, mint hogy a kommunisták kerüljenek hatalomra – mondja a szűk többség, 51 százalék.

Lehet, nem is érdemes e mögött az abszurditás mögött rendszert keresni – az egész erősen emlékeztet arra a jelenetre a híres vicces filmből, amikor Artúr király levágja a Fekete Lovag kezét-lábát, és még a lovagnak áll feljebb. És bár ez a röpke kutatás ad némi támpontot ahhoz, hogy miért Boris Johnsonnak, a no-deal Brexit propagátorának áll most a zászló, arra azért nem vennénk mérget, hogy a katasztrófa-kilépés lesz az októberi végkimenet; de még arra sem, hogy Johnsont valóban megválasztják az Egyesült Királyság kormányfőjének. De azt sem mondhatjuk, hogy a Konzervatív Párt meggárgyulása valaminő váratlan, irracionális fejlemény lenne. A felmérésben megkérdezettek majd’ fele szívesen látná a fasiszta Nigel Farage-t a párt élén, s az is tény, hogy az EP-választáson a korábbi tory szavazók nagy számban támogatták Farage új formációját, a Brexit Pártot. A centrista jobboldal, mert a szélsőjobb rokonszenvét kereste, és neki tett engedményeket, szétzilálta önmagát – miközben programját, a no-deal Brexitet az Egyesült Királyság választóinak legfeljebb 40 százaléknyi kisebbsége támogatná. Képtelenségnek tűnik, hogy ők nyerjenek a végén.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.