A szerk.

Pedig egyszerű

A szerk.

A Hódmezővásárhely utáni felfokozott várakozás az ellenzéki pártokat is alaposan megviseli: a legváltozatosabb módon akarnak egyszerre megfelelni az összefogást igénylő Orbán-ellenes szavazóknak, illetve saját vélt hosszabb távú pártérdekeiknek.

Elsősorban a Jobbikon kívüli ellenzéket (az egyszerűség kedvéért nevezzük őket en bloc baloldali ellenzéknek) jellemzi ez a manőverezés, és közülük is a legszórakoztatóbb show-t (vagy a legbicskanyitogatóbbat, döntse el ki-ki vérmérséklete szerint) az LMP produkálja. A párt először mereven elzárkózott mindenféle egyeztetéstől, hogy aztán a Márki-Zay Péter győzelmét követő másodpercben a leglelkesebb összefogáspártiként jelenjék meg a színen, majd a potenciális partnereknek lehetetlen feltételeket szabva őszintén sajnálkozzék amiatt, hogy rajta kívül senki más nem érti Hódmezővásárhely „üzenetét” széles e hazában.

De legalább a benzinkúton jó légkörben tanácskoztak Vona Gáborékkal!

Ellentétben a vasárnapi MSZP–DK–LMP megbeszéléssel, ahol az LMP-s Vágó Gábor szerint a pogácsa is száraz volt – hogy a pusztán emiatt is kínos közjáték egyéb fordulatairól szót se ejtsünk. (Legfeljebb annyit, hogy sajátos húzás volt a más dimenziókban mozgó dilettáns, Vágó Gábor delegálása a tárgyalásra.) Az MSZP és a DK pedig hol elhatárolódik a Jobbiktól, hol az ördöggel is cimborálna Orbánék elzavarásáért (alighanem ez is a Jobbikot jelenti); hol elegük van az LMP pávatáncából, hol egyoldalú gesztusokat tesznek neki. (A Jobbikot dicsérje, akinek két anyja van, de a rend kedvéért rögzítsük: a párt végig következetes volt abban, hogy országos szinten senkivel nem tárgyal jelölt-visszaléptetésekről.) A baloldali ellenzéki pártvezetők lázas egyeztetésének minden tragikomikuma benne volt abban a jelenetben, amikor Szél Bernadett a saját sajtótájékoztatóján, amelyen a teljes ellenzéki összefogás elmaradásán kesergett, külső forrásból értesült arról, hogy párttársa Pestszentlőrincen visszalépett a nála jóval esélyesebb szocialista Kunhalmi Ágnes javára.

A baloldal eme kusza, zaklatott mozgása akarva-akaratlanul azt sugallja, hogy a helyzet rendkívül bonyolult, olyannyira az, hogy hovatovább reménytelen, kedves választópolgárok.

Frászt bonyolult.

Budapesten és jó néhány nagyvárosban (például Pécs, Szeged) eleve semmi szükség a baloldal és a Jobbik kiegyezésére helyi szinten sem; sőt inkább kívánatos az utóbbi jelenléte a Fidesz és a Jobbik között ingázó választók fölszippantása miatt. Kötve hisszük, hogy ezzel ne lennének tisztában az LMP vezetésében. Kelet- és Észak-Magyarországon az LMP nem játszik; ott a Jobbik és az MSZP (illetőleg a DK) helyi erői, ha van gyomruk egymáshoz, kiegyezhetnek, és szavazóikat vagy nyíltan, vagy burkoltan arra kérhetik, hogy listán szeretett pártjukat, egyéniben az esélyesebbik ellenzéki indulót támogassák. Mit ad isten, pontosan erre a megoldásra utalt nem egy nyilatkozatában Vona Gábor, Gyurcsány Ferenc és néhány szocialista is (és Karácsony Gergely miniszterelnök-jelölt, történetesen éppen lapunknak ebben a számában, pár oldallal odébb). Nagyjából eddig mehet el nyíltan mind a baloldal, mind a Jobbik – és a Fidesz abszolút többségének megtöréséért eddig el is kell menniük, már ha tényleg komolyan gondolják az orbánizmus fölszámolását. Ez sem újdonság, és csak az nem látja be, aki nem akarja. (Vagy úgy tesz, mintha nem látná.) Mindezeken felül van két olyan körzet is, ahol inkább az LMP jelöltjei javára volna érdemes visszalépni, és van néhány (de messze nem az összes) fővárosi, nagyvárosi választókerület, ahol hasznos koordinálni az LMP-vel. A fent felsoroltakon kívül, az ország többi részében legfeljebb tíz olyan választókerület akad, ahol a fent vázolt kombinációk valamelyike fennáll; teljes ellenzéki megegyezésre pedig alig néhány helyen volna szükség.

Tény, hogy az írás elején említett felfokozott választói elvárás a lehető legszélesebb ellenzéki összefogásra létező jelenség – és erre nyilván illik és kell is reagálniuk a pártoknak. De egyszer az életben talán meg lehetne ezt tenni őszintén és érthetően. A tét nagyságához méltó módon.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.