A szerk.

Amikor jó hülyének lenni

A szerk.

Csábító lehetőség, hogy bevegyük a miniszter meséjét önnön segghülyeségéről, miszerint a csengeri hölgy, Szabóné Marika elhitette vele, amit elhitetett, az 1300 milliárdos örökségről szóló mesét. Ezt a magyarázatot nyomatja a Fidesz is, azzal, hogy Kósa már nem hiszi el, és tévedett, amikor elhitte, naiv volt szegényke, de talpig becsületes – end of story, és köszönjük szépen, el lehet tolni a kerékpárt.

Mondjuk, az még Kósa önszavaiból sem áll össze, hogy ki keresett meg kit és mikor és mivel, és pláne nem áll össze, ha hitelt adunk a nő állítólagos (magát sem megnevezni, sem megmutatni nem kívánó) rokonának, aki a 444.hu videoriportjában arról beszélt, hogy éppenséggel Kósa csöngetett be hozzájuk, midőn értesült a mesés örökségről – de hát szegény (hülye) miniszter úr annyira meg van zavarodva, hogy nem minden részletre emlékszik pontosan. (Amúgy meg semmi okunk hitelt adni a rokonnak.) A miniszter jóhiszeműségét még az sem kérdőjelezheti meg, hogy időközben az is kiderült, Mária nem is olyan laza üzleti kapcsolatban állt Kósa két debreceni cimborájával, akik közül az egyik a korcsolyaszövetséges Orendi: hiszen őket is elvakította – ugyanezzel az 1300 milliárdos csillogással – a körmönfont Szabóné, sőt, Orendit konkrétan meg is csapolta 12 millióval! Azt már kicsit nehezebb lesz megmagyarázni, amit az ügyet felplankoló Magyar Nemzet a tényfeltárás következő folytatásában állított, hogy ti. Kósa 800 milliót édesanyjának utaltatott, vagyis ajándékoztatott volna a befektetővel, ha az 1300 milliárdos üzlet perfektualizálódik. De végül is nem utalt semmit senki senkinek, másrészt pedig ez nem mohóság (lett volna) a miniszter részéről, hanem jogos igény a jutalékra, a megszolgált közvetítői hányadra! Ha valaki 1300 milliárd forintnyi államkötvényt ad el szívós munkával, annak jár egy kis honorárium! Illetőleg hát az édesanyjának. A fiúi szeretet példaadó gesztusa pedig csak nem róható fel valakinek – pusztán azért, mert az illető miniszter? Már anyja sem lehet, csak mert fideszes?

Mielőtt azonban kárörvendeni kezdenénk s jót mulatnánk azon, hogy Kósa Lajos alkalmatlansága bármire, kóros hiszékenysége, hovatovább teljes agyalágyultsága immár nemcsak a párttársai, de saját maga által is többé el nem fedhető ténykörülménnyé nyilváníttatott, játszszunk el azzal a gondolattal, hogy: nem, Kósa Lajos egyáltalán nem tökhülye. És az a pánik, a kétségbeesett rettegés, amely Kósát szemmel láthatóan az ügy kirobbanása óta a markában tartja, nem csak annak tudható be, hogy még akkor is leáldozott neki, ha a Fidesz marad hatalmon április 8-a után. (Ugyan mire használhatná fel a továbbiakban a párt vagy Orbán a botrányból idiótaként, sőt éppen az idiótaság révén kimenekített, de ebben a minőségében szénné kompromittálódott Kósa Lajost?)

Lenne ugyanis még az a megfejtés, hogy ez a pénz, az 1300 milliárd forint, az létezik. Valahol. Vagy legalábbis egy része: és valaki komolyan gondolta, hogy ezek a görbén szerzett milliárdok, tízmilliárdok, százmilliárdok így, ezzel a módszerrel lennének idővel tisztára moshatók; Kósa Lajos szíves, és méltányosan díjazott közreműködésével épp így találhatják majd meg az útjukat végállomásuk, a szabadon adható-vehető, s igény szerint pénzzé, makulátlan forintokká, eurókká, dollárokká tehető államkötvények felé. Ezen, a valóságtól nyilvánvalóan elrugaszkodott, gonosz spekulációk szerint Kósa azt a know-how-t és azokat a barátait és a barátainak azokat a barátait használta (volna) e tranzakciókhoz, akik a rendelkezésére álltak; s az igazán sajnálatos, hogy e láncolat épp a feladat monumentalitásához képest kissé földhözragadtnak tűnő Szabó Máriában végződött. (Lapunk már régóta és jól dokumentálhatóan lamentál azon, hogy milyen méltatlanul kevés az igazán megbízható, s a szakma minden csínját-bínját ismerő stróman ebben az országban.)

A Kósa Lajos által kezelni tervezett bankszámla, majd az államkötvények biztos öblözete felé tempózó sok-sok milliárdnyi kis HUF, netán euró vagy dollár eredetét illetően pedig végképp nem hagyatkozhatunk másra, mint a szertelen, vad fantáziára. Lehet, hogy ebben az országban lenne tanácsos keresnünk a valódi gazdájukat, de lehet, hogy máshol, idegen földön, idegen országok lakóitól lopták el őket idegen üzletemberek. (Figyelemre méltó a történetben – ha halványan is, de – felbukkanó orosz szál.) Még az is megtörténhetett, hogy Kósát – aki csak egy lett volna a strómanok brigádjában – akarata ellenére bírták rá a közreműködésre. Ezt sem tudjuk. Ezért is sajnálatos, hogy az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának fideszes többsége elhárította magától az ügy kivizsgálásának ódiumát. Az ügyről megszerezhető tudás helyére így szabadon áramlanak be a nyugtalanítóbbnál nyugtalanítóbb következtetések köztársaságunk stabilitásáról. Vajon mitől is fél tulajdonképpen Kósa Lajos?

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.