A 2006-os polgármester-választás óta (amit a 2009-ben lemondott SZDSZ-es Csécsei Béla nyert meg 13 ezer szavazattal, 26 és fél ezres részvétel mellett) a mostanival együtt négy ilyen választást tartottak a kerületben, a Fidesz mindegyiken 8-10 ezer szavazat körül kapott, és ezzel mind a négyet meg is nyerte. Az ellenzéki pártok, amelyek 2009-ben, 2010-ben és 2014-ben külön indulgattak, rendre összesen 4 és 7 ezer voks között kaszáltak; és ebből az is kikövetkeztethető, hogy a részvétel rendszerint alacsonyabb volt a 2006-osnál (maximum 18 ezer meg egy kicsi). A múlt vasárnapi eredmény tökéletesen kvadrál ezzel a tendenciával, a legalább látszólag közösen fellépő ellenzék összeszedett 4787 pontot, dr. Sára (dr. Kocsis föltétlen támogatásával) meg 8269-et, kirívóan alacsony részvétel mellett. Azt is mondhatnánk tehát, hogy nincs itt semmi látnivaló, tessék továbbhaladni, valamikor 2006 és 2009 között szétesett a baloldal, aztán úgy maradt. De mégsem elég ezt mondani, elvégre április 8-án, az országgyűlési választáson az akkor a saját képében induló dr. Kocsis mindösszesen 40 és fél százalékot kapott nagyjából ugyanitt, és ha az LMP meg a Jobbik akkor nem önállóskodik (akár úgy, hogy az MSZP-vel meg a DK-val együtt találnak egy komolyan vehető közös jelöltet), akkor dr. Kocsist akár le is lehetett volna… és a többi, és a többi. Szóval mi az isten történt itt?
Leginkább az, hogy az országos pártok, és legfőképpen az MSZP ezt az egész, kétségkívül sok vesződséggel járó választásosdit kiszervezték a civileknek, vagyis a nem pártoknak és a nem politikusoknak. Arról csak sejtéseink lehetnek, hogy ezt miért így képzelték el a legcélszerűbbnek, talán előre leírták ezt a menetet, talán annyira le vannak épülve, hogy nem is bírtak volna semmilyen értékelhető erőfeszítést tenni Győri Péter sikeréért, talán csak a nyolcban vannak leépülve, talán az egész országban. A félreértések elkerülése végett: nem azt hányhatjuk a szemükre, hogy a politikán kívülről kerítettek jelöltet, hanem azt, hogy ezek után tökéletesen magára hagyták őt. Hogy paravánnak használták, alkalmasint a semmi elfedésére. Nemhogy értékelhető pénzt nem tettek a kampányába, de egy nyomorult pártvezető, ellenzéki polgármester nem szólt nyilvánosan egy jó szót sem Győri érdekében (talán az egy szem Karácsony Gergely kivételével). Az, hogy ezt a választást országos téttel bíróvá stilizálják fel, valamifajta revansnak áprilisért és fenyegetéssé 2019-re, fel sem merült. A civilek és a civil szervezetek (és a VIII. kerületben erőteljes ilyen televény működik) pedig szemmel láthatóan hiába tettek meg minden tőlük telhetőt: alkatilag, szervezetileg, a döntéshozatal köreikben bevett módozatai tekintetében nem erre a tevékenységre (politikai harc, programírás, választási küzdelem, Kubatov-listák eszkábálása, satöbbi) vannak szabványosítva. Különösen – és azért ne mulasszuk el hozzátenni ezt sem –, ha olyan lejtős pályán kellett (volna) megkapaszkodniuk, mint amilyen ez volt. De lejtő ide vagy oda: a képviseleti demokráciát pártok játsszák – és sem antipolitikával, sem a politika hiányával nemigen lehet győzni benne. Azoknak, akik megpróbálták, és egészen 36 százalékig jutottak, mégis jár a kalaplengetés – a kudarc nem az övék.
