Mert áprilisban legyőzni a fatökű ellenzéket, az smafu egy ekkora hadvezérnek, viszont Merkel megrendszabályozására még – bizonytalan ideig – várni kell, hát itt egy szinte mérethelyes diadal: bevonta a zászlót az atombomba-tulajdonos Lajos, akit Orbán valaha a Föld legokosabb emberének nevezett. Orbán győzött, és Simicska földönfutóvá lett – egy nagyobbacska (köz)vagyonnal a vesetáskájában.
Simicska elkerülhetetlen vereségének okait lehet Orbán versenyelőnyében keresni, de ez tévútra vezet. A háborúság adta történelmi szituáció ugyanis kivételes lehetőséget teremtett Simicska Lajos számára – messze addigi érdemein felül. A megigazulás lehetőségét. Hányan kapnak ilyet egy életben? Azért akadnak néhányan, s ismerünk olyanokat is, akik éltek vele – elmenvén akár a bitóig is. Simicska Lajos nem tartozik közéjük, ezért bukott el. Mert amikor módja lett volna, hogy visszaadjon valamit annak az országnak, aminek a kifosztásában korábban maga is jeleskedett, alkalmasint a füle botját sem mozgatta, vagy amit csinált, azt nem hogy félszívvel és tehetségtelenül művelte, de csalárd módon is. Nem adott vissza semmit, elvenni akart még.
2015 februárjától annyi változott, hogy Orbán és Simicska már nem együtt tették tönkre az országot, hanem külön-külön, mintegy párhuzamosan. Orbán Mészárossal, Habonnyal, Rogánnal, Andrew G. Vajnával és a szolgáikkal felépített egy sajtónak látszó komplett hazugsággyárat, Simicska mindeközben lerombolta a sajtó azon részét, amely épp az ő példáját elértve érzett rá a megigazulás – a sajtóban pláne kivételes – lehetőségére. Nem mellesleg lerombolta a sajtó azon részét is, amelyik köszönte, és nem kért e lehetőségből, inkább a hazugsággyárba ácsingózott vissza. Orbán tönkretett néhány ellenzéki pártot, Simicska is egyet. A magyar gazdaság meg zavartalanul üzemelt a mondott küzdelmek idején is, úgy, ahogy ők hagyták – csak átkeresztelték benne a strómant.
Lehet persze mondani minderre, hogy mit is tehetett volna Simicska Lajos? Semmit. Csak hát ez nem igaz. Nyilván nehéz és fáradságos út lett volna, de nem lépett rá, hangoskodva és nagy ívben elkerülte. Nem lépett rá, mert ahhoz először a saját bűneivel kellett volna szembenéznie, hogy aztán hozzáláthasson a közös bűneik kijavításához, vagy legalább valami kármentéshez. Nem lépett erre az útra, mert az elejétől fogva tudta pontosan, hogy neki addig jó, amíg ez a rendszer áll, s ebben szemernyit nem különbözik a NER többi gazemberétől. Felvett egy jelmezt, a hazugság mellől az igazság oldalára oldalazó muszájhősét, ilyenként magával rángatott vele függelmi viszonyban állókat és más, adott esetben jóhiszemű embereket, csak azért, hogy egytől egyig szép sorban elárulja őket. Immár másodszor: hisz egyszer elárulta őket (az országot) a hazugság nevében is.
Mindennek fényében az, hogy most elkergette vagy hátravonta Orbán, tökéletesen mellékes. Talán egy ideig nem hallunk róla. De kártéteményeit jó ideig nem tudja orvosolni ez az ország. Emlékét őrizzük a legmélyebb megvetéssel, miként tettestársáét.
