A szerk.

S ha holnap ő?

A szerk.

Ha valaki azt kérdezi tőlünk az elmúlt 20 évben, hogy mit szerettünk Kádár Jánosban, hát, rövid úton megfelelünk neki: semmit. Ja, rövid úton - egészen a múlt hétig.

Azóta kicsit összezavarodtunk. Nem volt-e véletlenül szerethető tulajdonsága nevezettnek, hogy ellene sosem kísérelt meg puccsot egy amerikai tévétársaság sem? Pláne háromlábút! Mondhatjuk, hogy szerencsések vagyunk, mert Ceausüescu ellen nyilván kíséreltek, Kádár ellen pont nem. Puccsot ebben az országban utoljára Bástya elvtárs ellen kíséreltek meg, de neki is reklamálnia kellett érte. Így volt ez egész mostanáig, amikor a gaz CNN nem bírt már tovább magával és puccsba lendült - titkosszolgálati úton bemérhető - szövetségeseivel (azaz a magyar komcsikkal és a külföldi szekértolóikkal) Orbán Viktor ellen. Ezt onnan tudjuk, hogy a Fidesz múlt heti frakcióülésén ő maga mondta el pártja honatyáinak, akik aztán szaladtak is vele a sajtóhoz (tekintet nélkül az orgánumok jobb- vagy baloldali fekvésére). A sajtó nyugtázta, hogy Orbán a puccsot leverte.

De aztán csak eszébe juthatott valakinek a Fideszben, mert ott is vannak okos emberek ám, hogy Sztálin elvtársnak volt szokása puccsokat verdesni. Erre némi gondolkodási idő után kifutott a nyílt vízre a párt - az önkormányzatok veszedelmes valutatartozásai miatt nemrégiben kicsit meglékelt - két zászlóshajója, a Kósa és a Lázár, s telekürtölték immár csak a baráti médiát avval, hogy áh, dehogy mondott ilyet Orbán, ő csak a haza gondjait ecsetelte.

A történet erősen emlékeztet Orbán Viktor és az európai pénzügyi paktum esetére, amikor az éjszakába nyúló uniós vita után mindenki úgy tudta, hogy a magyar miniszterelnök nemet mondott az aláírására, aztán másnap délelőtt ő már azt mondta, hogy ez a nem nem olyan nem nem, hanem olyan nem, amiről meg kell kérdeznie a magyar parlamentet. Hétfőn a parlamentben már úgy vezette elő a paktumot, hogy menynyi minden jóságot sikerült neki beleszerkesztenie. Neki. Az EU pénzügyi egyezményébe.

Az is jó volt még az egri frakcióülésen, hogy mélyen demokratikus volt. Kérdezhettek bármit a képviselő urak! Orbán Viktor nyitott volt, meghallgatta az észrevételeiket, megvitatta velük a helyzetet, hogy közösen kiókumláljanak valamit. Ez úgy festett, hogy amikor György István megkérdezte, hogy vajon a BKV dől-e, a nagy ember demokratikusan, ám némileg foghegyről odavetette: "A BKV még sosem dőlt be, most sem fog." S így ment minden tovább demokratikusan, amin felbuzdulva Pósán László meg bírta jegyezni, hogy talán hiba volt nyolcszázról százra csökkenteni a jogászképzésben támogatottan részt vevők számát. Mire Orbán azt mondta neki, hogy tényleg hiba volt, nullára kellett volna.

Most gondoljon bele a tisztelt olvasó, milyen lehet egy fideszes képviselőnek melóba menni? Már a villamosmegállóban azon kell agyalnia, hogy ma ki akarja majd megpuccsolni a főnököt, ma ki hozakodik elő egy rossz kérdéssel? Hova nézzek, amikor a puccsról beszél? Magam elé? 'rá? Figyeljem, mit csinál Lázár, és próbáljam utánozni? De mi van, ha holnap épp Lázár kerül sorra? Vagy én. Mi lesz, ha valaki rákérdez Schmitt Pál diplomájára? Mi lesz, ha valaki rákérdez bármire? Mit mondok, ha megint felveti, hogy "el kell dönteni, hogy ki melyik párt tagja, melyik oldalon áll"?

S az még hagyján, hogy milyen ma fideszes honatyának lenni. De milyen magyar állampolgárnak lenni?

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.

Masszírozzák egymást

A roma önkormányzat elnöke Tusnádfürdőn még kritizálta a kormány politikáját, néhány héttel később viszont bejelentette, hogy 2026-ban nem követik el a négy évvel korábbi hibát, biztosan lesz nemzetiségi listájuk, s az így bejutó képviselő a parlamentben a Fideszt fogja támogatni. Mindeközben alakul egy tiszás roma közösség is.

"Szintet léptünk, és talán tényleg jöhet a »fekete autó«"

Telkes András, az Információs Hivatal volt főigazgató-helyettese szerint az az augusztus elején született kormányrendelet, ami arról szól, hogy nemcsak a rendőrség, hanem a Magyar Honvédség és a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat is védheti Orbán Viktort, az erőszakszervezeti apparátus bővítésére szolgál, amire támaszkodhat a hatalom.