Az Orbán-csomag

A szerk.

Hétfő óta ténykérdés, amit eddig is emlegettünk sokszor, de mindig feltételes módban: Orbán Viktor nem akar (tud) semmit megváltoztatni, jobb terv híján neki jó minden úgy, ahogy húsz éve eszi már a fene. Pedig egy hónapja még azzal etette Európát, hogy hamarosan mélyreható szerkezeti változtatások jönnek, amiből hatékonyság, gazdaságosság és kozmikus léptékű fejlődés fakad. Persze ez is kamu volt, hisz a belengetett reformok, a segélyezési rendszer felszámolása, a gyógyszerár-támogatások csökkentése csak bajt és nyomort hozhatnak, pénzt annál kevesebbet (bővebben lásd nagyinterjúnkban).

Hétfő óta ténykérdés, amit eddig is emlegettünk sokszor, de mindig feltételes módban: Orbán Viktor nem akar (tud) semmit megváltoztatni, jobb terv híján neki jó minden úgy, ahogy húsz éve eszi már a fene. Pedig egy hónapja még azzal etette Európát, hogy hamarosan mélyreható szerkezeti változtatások jönnek, amiből hatékonyság, gazdaságosság és kozmikus léptékű fejlődés fakad. Persze ez is kamu volt, hisz a belengetett reformok, a segélyezési rendszer felszámolása, a gyógyszerár-támogatások csökkentése csak bajt és nyomort hozhatnak, pénzt annál kevesebbet (bővebben lásd nagyinterjúnkban).

Mindezek helyett érkezett most az Orbán-csomag, drasztikus megszorításokkal - 250 milliárd forintot vesznek el a "minisztériumoktól". Afelől nem lehetnek illúzióink, hogy e csapolás végül kinek jelent majd véráldozatot - honnan is szedne a Nemzeti Erőforrás Minisztérium hirtelen 40, a belügyminisztérium 35 milliárd forintot? Ennek ellenére, amikor az "Orbán-csomag" kifejezést használtuk, finoman fogalmaztunk. Mert ugyan a fűnyíróelv szerint alkalmazott brutális pénzelvonás a legmesszebbmenőkig kimeríti a "csomag" fogalmáról kialakított legújabb kori ismereteinket, valójában ennél jóval nagyobb disznóságról van szó. Konkrétan arról, hogy Orbán Viktor az orránál fogva vezette Magyarország parlamentjét, ilyenformán - s ez még pikánsabbá teszi a sztorit - saját pártját is, ami ott dekkol a kétharmadával, mint döntéshozó. Elfogadtattak velük egy költségvetést erre az évre, amiről aztán hipp-hopp kiderült, hogy lakik benne felesleges 250 milliárd huffocska, csak eddig senki sem vette észre. Nos, nagyon vághatták a fideszes erők, hogy miről is szavaznak, ha most bizonyos helyekről még az összpénz tíz százalékát is el lehet szedni. Jött a kormány, s mintha semmi köze sem lenne ehhez az inkompetens társasághoz, elővett egy másik költségvetést. Amire a lelkes parlament napokon belül azt mondja, hogy jaj, ezer szorri, de ez az igazi. Máris módosítanunk kell a csak egy-két hete élő költségvetést, mert stabilitási alapot képzünk. És azt nem mondja, hogy Magyarország 2011-es "szigorú" költségvetése egy ócska fecni volt, amire ráfirkáltak egy rossz viccet, és mindenki bevette - pedig ez az igazság.

Az az igazság, hogy megint elszednek egy tonna pénzt, és most sem csinálnak semmit. S különben is, ez a Matolcsy úr dolga, majd megcsinálja. Ha véletlenül mégsem, akkor jön egy új Matolcsy úr, akinek persze kell majd adni egy kis időt, hogy teljesen átlássa a dolgokat - a sok csúnyaságot, amit itt hagytak a Gyurcsányék -, és kialakítsa az elképzeléseit, de addigra a nyakunkon lesz az új választás, amikor már mélyreható szerkezeti változtatásokba felelőtlenség lenne belefogni - s így megy majd egész az utolsó szögig.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.