Az Orbán-csomag

A szerk.

Hétfő óta ténykérdés, amit eddig is emlegettünk sokszor, de mindig feltételes módban: Orbán Viktor nem akar (tud) semmit megváltoztatni, jobb terv híján neki jó minden úgy, ahogy húsz éve eszi már a fene. Pedig egy hónapja még azzal etette Európát, hogy hamarosan mélyreható szerkezeti változtatások jönnek, amiből hatékonyság, gazdaságosság és kozmikus léptékű fejlődés fakad. Persze ez is kamu volt, hisz a belengetett reformok, a segélyezési rendszer felszámolása, a gyógyszerár-támogatások csökkentése csak bajt és nyomort hozhatnak, pénzt annál kevesebbet (bővebben lásd nagyinterjúnkban).

Hétfő óta ténykérdés, amit eddig is emlegettünk sokszor, de mindig feltételes módban: Orbán Viktor nem akar (tud) semmit megváltoztatni, jobb terv híján neki jó minden úgy, ahogy húsz éve eszi már a fene. Pedig egy hónapja még azzal etette Európát, hogy hamarosan mélyreható szerkezeti változtatások jönnek, amiből hatékonyság, gazdaságosság és kozmikus léptékű fejlődés fakad. Persze ez is kamu volt, hisz a belengetett reformok, a segélyezési rendszer felszámolása, a gyógyszerár-támogatások csökkentése csak bajt és nyomort hozhatnak, pénzt annál kevesebbet (bővebben lásd nagyinterjúnkban).

Mindezek helyett érkezett most az Orbán-csomag, drasztikus megszorításokkal - 250 milliárd forintot vesznek el a "minisztériumoktól". Afelől nem lehetnek illúzióink, hogy e csapolás végül kinek jelent majd véráldozatot - honnan is szedne a Nemzeti Erőforrás Minisztérium hirtelen 40, a belügyminisztérium 35 milliárd forintot? Ennek ellenére, amikor az "Orbán-csomag" kifejezést használtuk, finoman fogalmaztunk. Mert ugyan a fűnyíróelv szerint alkalmazott brutális pénzelvonás a legmesszebbmenőkig kimeríti a "csomag" fogalmáról kialakított legújabb kori ismereteinket, valójában ennél jóval nagyobb disznóságról van szó. Konkrétan arról, hogy Orbán Viktor az orránál fogva vezette Magyarország parlamentjét, ilyenformán - s ez még pikánsabbá teszi a sztorit - saját pártját is, ami ott dekkol a kétharmadával, mint döntéshozó. Elfogadtattak velük egy költségvetést erre az évre, amiről aztán hipp-hopp kiderült, hogy lakik benne felesleges 250 milliárd huffocska, csak eddig senki sem vette észre. Nos, nagyon vághatták a fideszes erők, hogy miről is szavaznak, ha most bizonyos helyekről még az összpénz tíz százalékát is el lehet szedni. Jött a kormány, s mintha semmi köze sem lenne ehhez az inkompetens társasághoz, elővett egy másik költségvetést. Amire a lelkes parlament napokon belül azt mondja, hogy jaj, ezer szorri, de ez az igazi. Máris módosítanunk kell a csak egy-két hete élő költségvetést, mert stabilitási alapot képzünk. És azt nem mondja, hogy Magyarország 2011-es "szigorú" költségvetése egy ócska fecni volt, amire ráfirkáltak egy rossz viccet, és mindenki bevette - pedig ez az igazság.

Az az igazság, hogy megint elszednek egy tonna pénzt, és most sem csinálnak semmit. S különben is, ez a Matolcsy úr dolga, majd megcsinálja. Ha véletlenül mégsem, akkor jön egy új Matolcsy úr, akinek persze kell majd adni egy kis időt, hogy teljesen átlássa a dolgokat - a sok csúnyaságot, amit itt hagytak a Gyurcsányék -, és kialakítsa az elképzeléseit, de addigra a nyakunkon lesz az új választás, amikor már mélyreható szerkezeti változtatásokba felelőtlenség lenne belefogni - s így megy majd egész az utolsó szögig.

Figyelmébe ajánljuk

Grúzia nem Belarusz, de a helyzet eldurvulhat

Egyáltalán nem reménytelen a grúziai Európa-párti ellenzék törekvése, hogy kiszabadítsák az országot Putyin karmai közül, írja Bernard Guetta. A francia EP-képviselő a múlt héten egy néppárti-szociáldemokrata-liberális-zöldpárti küldöttség tagjaként a kaukázusi országba utazott, hogy tüntetőkkel, Európa- és oroszpárti politikusokkal és civil szervezetekkel találkozzon.