Az Orbán-csomag

A szerk.

Hétfő óta ténykérdés, amit eddig is emlegettünk sokszor, de mindig feltételes módban: Orbán Viktor nem akar (tud) semmit megváltoztatni, jobb terv híján neki jó minden úgy, ahogy húsz éve eszi már a fene. Pedig egy hónapja még azzal etette Európát, hogy hamarosan mélyreható szerkezeti változtatások jönnek, amiből hatékonyság, gazdaságosság és kozmikus léptékű fejlődés fakad. Persze ez is kamu volt, hisz a belengetett reformok, a segélyezési rendszer felszámolása, a gyógyszerár-támogatások csökkentése csak bajt és nyomort hozhatnak, pénzt annál kevesebbet (bővebben lásd nagyinterjúnkban).

Hétfő óta ténykérdés, amit eddig is emlegettünk sokszor, de mindig feltételes módban: Orbán Viktor nem akar (tud) semmit megváltoztatni, jobb terv híján neki jó minden úgy, ahogy húsz éve eszi már a fene. Pedig egy hónapja még azzal etette Európát, hogy hamarosan mélyreható szerkezeti változtatások jönnek, amiből hatékonyság, gazdaságosság és kozmikus léptékű fejlődés fakad. Persze ez is kamu volt, hisz a belengetett reformok, a segélyezési rendszer felszámolása, a gyógyszerár-támogatások csökkentése csak bajt és nyomort hozhatnak, pénzt annál kevesebbet (bővebben lásd nagyinterjúnkban).

Mindezek helyett érkezett most az Orbán-csomag, drasztikus megszorításokkal - 250 milliárd forintot vesznek el a "minisztériumoktól". Afelől nem lehetnek illúzióink, hogy e csapolás végül kinek jelent majd véráldozatot - honnan is szedne a Nemzeti Erőforrás Minisztérium hirtelen 40, a belügyminisztérium 35 milliárd forintot? Ennek ellenére, amikor az "Orbán-csomag" kifejezést használtuk, finoman fogalmaztunk. Mert ugyan a fűnyíróelv szerint alkalmazott brutális pénzelvonás a legmesszebbmenőkig kimeríti a "csomag" fogalmáról kialakított legújabb kori ismereteinket, valójában ennél jóval nagyobb disznóságról van szó. Konkrétan arról, hogy Orbán Viktor az orránál fogva vezette Magyarország parlamentjét, ilyenformán - s ez még pikánsabbá teszi a sztorit - saját pártját is, ami ott dekkol a kétharmadával, mint döntéshozó. Elfogadtattak velük egy költségvetést erre az évre, amiről aztán hipp-hopp kiderült, hogy lakik benne felesleges 250 milliárd huffocska, csak eddig senki sem vette észre. Nos, nagyon vághatták a fideszes erők, hogy miről is szavaznak, ha most bizonyos helyekről még az összpénz tíz százalékát is el lehet szedni. Jött a kormány, s mintha semmi köze sem lenne ehhez az inkompetens társasághoz, elővett egy másik költségvetést. Amire a lelkes parlament napokon belül azt mondja, hogy jaj, ezer szorri, de ez az igazi. Máris módosítanunk kell a csak egy-két hete élő költségvetést, mert stabilitási alapot képzünk. És azt nem mondja, hogy Magyarország 2011-es "szigorú" költségvetése egy ócska fecni volt, amire ráfirkáltak egy rossz viccet, és mindenki bevette - pedig ez az igazság.

Az az igazság, hogy megint elszednek egy tonna pénzt, és most sem csinálnak semmit. S különben is, ez a Matolcsy úr dolga, majd megcsinálja. Ha véletlenül mégsem, akkor jön egy új Matolcsy úr, akinek persze kell majd adni egy kis időt, hogy teljesen átlássa a dolgokat - a sok csúnyaságot, amit itt hagytak a Gyurcsányék -, és kialakítsa az elképzeléseit, de addigra a nyakunkon lesz az új választás, amikor már mélyreható szerkezeti változtatásokba felelőtlenség lenne belefogni - s így megy majd egész az utolsó szögig.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.