A szerk.

Száműzetés

A szerk.

Felemelő ünnep lesz, a helyszínt már előző nap fellobogózzák, másnap reggel a köztévé a közönség érkezése előtt elfoglalja a helyét, hogy aki nem lehet jelen a Nemzet Főterén, az se maradjon le semmiről.

Mert a Nemzet egységbe forr, azonos ritmusra dobbannak a magyar szívek majd azon a komor, ámde méltóságteljes, hovatovább katartikus Kossuth téri eseményen. A Házelnök alig észrevehetően remegő, de azért határozott hangon ismerteti az Országgyűlés határozatát, az éppen aktuális köztársasági elnök – már ha létezik akkor is e pozíció – eleget téve kötelezettségének, kihirdeti a Nemzet választott képviselőinek akaratát: a Spekulánst nemkívánatos személynek nyilvánítják az országban, miután a Nemzet Vezetője elleni folyamatos kül- és belhoni ármánykodásaival méltatlanná vált a további magyarságra. A Nemzet Vezetője komoly tekintettel figyel, néha, egyetértése jeléül, biccent a fejével – ilyenkor hallani is a képviselőkből felszakadó megkönnyebbült sóhajt. A szertartás végén ünnepélyes keretek között elégetik a Spekulánst formázó szalmabábut, ily módon szimbolizálva, hogy véglegesen száműzve lett egykori hazájából. Majd mindenki a jól végzett munka örömével tér haza Magyar Családja körébe.

A híradások szerint a kormánypárti frakció Orbán kérésbe csomagolt felszólítására vette fontolóra a „szuverenitásra” veszélyes, külföldi pénzeket elfogadó felforgató elemek lehetséges kitiltását az országból. Bár Gulyás Gergely miniszter a kormányinfón cáfolta, hogy csak magyar állampolgársággal rendelkezők kiutasításáról is szó lenne, Orbán eredeti ötlete erre vonatkozott: ki innen mindenkivel, aki ellene véteni mer.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.