A szerk.

A második legvidámabb barakk

A szerk.

Célba ért Huliak! Mellbedobással, de sportnyelven szólva az is szépen csillog.

A múlt héten Peter Pellegrini szlovák államfő az elnöki palotában (a pozsonyi Grassalkovich-kastélyban) fogadta Rudolf Huliakot, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) renegátjainak főalakját, s e fogadáson mindkettejük nagy megelégedésére alakultak a dolgok: Huliakból sportminiszter lett!

Nem ez az első alkalom, hogy a kortárs szlovák nácizmus e sötét behemótja tárcára mozdul a homályból, Robert Fico miniszterelnök már a 2023-as választások után minisztert szeretett volna fabrikálni belőle, akkor éppen környezetvédelmit, mert Huliak ahhoz is nagyon ért. Ám a cudar Zuzana Čaputová akkori köztársasági elnök visszautasította a kinevezését, mindenféle disznóságokra hivatkozva, melyek közül az, hogy nevezett jogerős rémhírterjesztő, még a finomabbak közé tartozott. Aztán persze Čaputová szedte a sátorfáját, de Pellegrini érkeztével sem fordult jobbra semmi – Huliak egy kicsit el lett felejtve.

Ezt bizonnyal borúsan észlelvén, Huliak újra igyekezett hallatni magáról, hisz’ parlamenti képviselőnek és a kétezerötszáz lelkes Očová (Nagyócsa) polgármesterének lenni nem akkora muri, mint miniszternek. Csak hát az SNS elnökének, Andrej Dankónak más favoritjai voltak, ezért Huliak borította a csónakot. Egy kezünkön megszámlálható két hívével otthagyta a pártot, s megalapította a Nemzeti Koalíció nevű formációt, melybe ugyan a családjából sem lépett be mindenki, de hivatkozni lehetett rá. Ilyen minőségében Huliak aztán a Smerből (Fico pártja), a Hlasból (Pellegrini pártja) és az SNS-ből álló kormánykoalíció zsarolásával múlatta leginkább az idejét, s hogy nem is sikertelenül, azt leginkább Robert Fico a tárgyban végzett instanciázása bizonyította. Huliak nem kertelt, miniszter akarok lenni, mondta, s azt mondták neki, hogy jóvan’, csak szlovákul.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.