A múlt héten Peter Pellegrini szlovák államfő az elnöki palotában (a pozsonyi Grassalkovich-kastélyban) fogadta Rudolf Huliakot, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) renegátjainak főalakját, s e fogadáson mindkettejük nagy megelégedésére alakultak a dolgok: Huliakból sportminiszter lett!
Nem ez az első alkalom, hogy a kortárs szlovák nácizmus e sötét behemótja tárcára mozdul a homályból, Robert Fico miniszterelnök már a 2023-as választások után minisztert szeretett volna fabrikálni belőle, akkor éppen környezetvédelmit, mert Huliak ahhoz is nagyon ért. Ám a cudar Zuzana Čaputová akkori köztársasági elnök visszautasította a kinevezését, mindenféle disznóságokra hivatkozva, melyek közül az, hogy nevezett jogerős rémhírterjesztő, még a finomabbak közé tartozott. Aztán persze Čaputová szedte a sátorfáját, de Pellegrini érkeztével sem fordult jobbra semmi – Huliak egy kicsit el lett felejtve.
Ezt bizonnyal borúsan észlelvén, Huliak újra igyekezett hallatni magáról, hisz’ parlamenti képviselőnek és a kétezerötszáz lelkes Očová (Nagyócsa) polgármesterének lenni nem akkora muri, mint miniszternek. Csak hát az SNS elnökének, Andrej Dankónak más favoritjai voltak, ezért Huliak borította a csónakot. Egy kezünkön megszámlálható két hívével otthagyta a pártot, s megalapította a Nemzeti Koalíció nevű formációt, melybe ugyan a családjából sem lépett be mindenki, de hivatkozni lehetett rá. Ilyen minőségében Huliak aztán a Smerből (Fico pártja), a Hlasból (Pellegrini pártja) és az SNS-ből álló kormánykoalíció zsarolásával múlatta leginkább az idejét, s hogy nem is sikertelenül, azt leginkább Robert Fico a tárgyban végzett instanciázása bizonyította. Huliak nem kertelt, miniszter akarok lenni, mondta, s azt mondták neki, hogy jóvan’, csak szlovákul.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
