A családi adókedvezmények eddig a következőképpen folyósultak. A gyermekkel, hovatovább gyermekekkel rendelkező családok - és "gyermek" alatt most nagyjából a 18 év alatti egyedet kell értenünk -, mentesültek a személyi jövedelemadó bizonyos hányadának a megfizetése alól. Az egy gyermekkel rendelkező családok ezt a kedvezményt havi tízezer, a kétgyermekesek havi húszezer, a három és annál több ivadékot nevelők pedig a nem kevés havi 99 ezer forint erejéig vehették igénybe. Azaz családonként ennyi szja-t nem kell megfizetni per hó. (A vonatkozó Excel-táblák részletes ismertetésétől megkímélnénk Önöket. Bármennyire is szomorú tény, de mi sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy egy mégoly nagyszerű, már-már művészi ihletettséggel megalkotott képletsor is csak korlátozott olvasói figyelem generálására képes; a bérszámfejtés művészete a közvélemény szemében még mindig nem került egy polcra mondjuk a jódlizással.) A továbbiak megértéséhez legyen elég annyi, hogy adót elengedni csak adóból lehet: azaz ebben a rendszerben az járt jobban, aki minél több gyermekkel és minél magasabb bruttó jövedelemmel rendelkezett. A kisebb keresetű, egy gyermeket nevelő család is hozzájutott a tízezer forintjához, a kétgyermekesek a húszhoz; a háromgyerekeseket viszont aránytalanul jutalmazta a rendszer, hisz ők 618 750 forint bruttó jövedelemig egyáltalán nem fizettek jövedelemadót. (Ez az a határ, ahol az szja meghaladta a 99 000 forintos kedvezményplafont.) Jövő januártól viszont a háromféle kedvezmény összege immár maximálisan igénybe vehető lesz, mégpedig oly módon, hogy az utódgondozó munkavállalónak a felső határ erejéig a társadalombiztosítási és nyugdíjjárulékot sem kell befizetnie.
Többfrontú sopánkodásunkat annak a sokadszori rögzítésével lehetne kezdeni, hogy a jövedelemhez kötött családtámogatás per definitionem a jövedelemmel rendelkező családokat támogatja, és ezzel - ebből a kedvezményből legalábbis: a családi pótlék ugye továbbra is alanyi jogon jár - kizárja a legszegényebb rétegeket. Ezt még akkor sem helyeselnénk, ha a jelenlegi modell még ezen belül is nem a legmagasabb jövedelműeknek (és a 3 pluszosoknak) juttatna arányaiban a legtöbbet. De az is igaz, hogy a Fidesz társadalomképe pont ilyen, jól láttuk ezt az egykulcsos adó be- és az adójóváírás kivezetésénél: az egyik pillére a jobbmódúak megtámasztása. A másik meg a népszaporulat promóciója; lehetőleg a jobbmódúak népszaporulatáé. 'k evvel kereskednek a politikai piacon, majd meglátjuk, mire mennek vele. Azt azért megnéznénk, hogy ettől a családpolitikától megáll-e a magyar fogyása: a fertilitás, hogy egy szép szakszót is bedobjunk végre, nem az ilyesfajta kormányintézkedéseken múlik elsősorban. Szót emelhetnénk továbbá amiatt is, hogy vajon igazságos-e a gyermektelenek vagy felnőtt gyermekkel rendelkezők rovására mentesíteni dúsmagvú polgártársainkat a közterhek megfizetése alól: ebben azonban még szerkesztőségünkön belül sem lenne egyetértés, és ki akarhatná, hogy a Narancs helyiségeit harsány zsidózás verje fel! És különben is: a generációk közti transzferek közgazdasága - melynek biztos ismerete egyáltalán lehetővé tenné a morális természetű fontolgatásokat - beláthatatlanul bonyolult világ, amivel csak azt akartuk mondani, hogy lehet, huszonöt év múlva a kis Gazsi vagy a most csecsszopó Petra adói fogják Sanyi bá' és a jókedélyű matróna, Tibi néni zavartalan semmibe meredését finanszírozni az aggok házában. Az már valamivel életrevalóbb kifogás lenne az intézkedéssel szemben, hogy ez az újabb adócsökkentésből kieső bevétel hogy lesz majd előállítva; és egyáltalán, honnan szedte a kormány, hogy ez pont 50 milliárd kiadást ró majd a büdzsére? (Az ujjából szopta.)
Mindez azonban kissé célt tévesztett púposkodásnak tűnhet. Jobban szemügyre véve a "családi kedvezmények kiterjesztése" néven futó propagandaintézkedést, számításaink azt mutatják, hogy az egygyermekes családokat egyáltalán nem érinti (keressenek bármily keveset is, a tízezer forintjukhoz eddig is hozzájutottak, és többhöz most sem fognak), a kétgyermekeseket pedig a bruttó százezres körüli jövedelemsávban jutalmazza két-három ezer forinttal; már 125 000 forint bruttó jövedelem esetén egy garassal sem kapnak kézhez többet, mint eddig. Az alacsony és közepes keresetű háromgyerekesek valóban jól járnak - ők több tízezer forint nettó bérrel visznek haza többet, mint eddig. Ez az új szisztéma valójában a háromgyerekesek jövedelemfüggő kedvezményei közti különbségeket egyenlíti ki.
Ezt egyébként az EMMI közleménye sem hallgatja el: más kérdés, hogy a csld. adkdvzm. kiterjszts.-t hányszor és hányszor halljuk majd viszont a következő hónapokban. Van egy izé. Intézkedés. Policy! Hatékonysága elhanyagolható (hisz a népességfogyást nem állítja meg). Igazságossága minimum megkérdőjelezhető. Költségvetési hatásai ismeretlenek. Az ellenzék bemattolva: majd pont annak nem verik le a hajat a fejéről, aki a dolgozó édesapák, meg az édesanyák, meg mindannyiunk szeme fénye, a gyerek pénzét akarja elvenni! A kis gézengúzokét! Visszacsinálni ezért az ellenzék, ha netán ő kormányozna majd, nem fogja merni. Egyszóval: kampányfogásnak tökéletes. És hozzá is vagyunk szokva, hogy választási kampány alatt pont az ilyesmiket kell Magyarországon érteni. Már csak azt kéne észrevenni, hogy pont az ilyen fogások miatt vagyunk ott, ahol vagyunk.
