A szerk.

Értik a humort, csak nem szeretik

A szerk.

A Fővárosi Törvényszék szeptember 17-i végzésében jogerősen is elutasította a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) bejegyzését, többek között arra hivatkozva, hogy "a párt neve nem fejezi ki annak valós működését, tevékenységét, és ezáltal nem felel meg a névvalódiság követelményének". Igaz, a magas hivatal elismeri, hogy "a humor politikában való megjelenítése nem elvetendő gondolat", de egy a közhatalom gyakorlására törekvő pártnál az ilyen névválasztás "a pártként való működés komolytalan voltára" utal.

Azért itt valami nagyon félre van értve.

A pártalapítás és a pártnév megválasztása az egyesülési jog körébe tartozik. Ezt a jogot nemcsak az alaptörvény, hanem az Emberi Jogok Európai Egyezménye is garantálja; utóbbi szerint "mindenkinek joga van a békés célú gyülekezés szabadságához és a másokkal való egyesülés szabadságához", és "e jogok gyakorlását csak a törvényben meghatározott olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság vagy közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megakadályozása, a közegészség, az erkölcsök, illetőleg mások jogai és szabadságai védelme érdekében szükségesek". Egy párt "komolytalan" elnevezése vajh' melyik kategóriába illik? Nemzetbiztonsági kockázat lenne a kétfarkúság? Esetleg zavargásokhoz vezetne? Erkölcsromboló, netán közegészségügyi katasztrófával járna?

A bíróság az európai egyezményben ismertetett korlátozásokat megismétlő hatályos magyar törvényekre hivatkozott, amikor a névvalódiság érvét elővette, és a párt nevének, tevékenységének komolytalanságára alapozva elutasította a bejegyzést. De ha a hazai jogszabályok ennyire szigorú előírásokat tartalmaznának is, ettől a döntés még alkotmányellenes, hiszen nemzetközi szerződésbe ütközik. (Csakúgy, mint az előzetes regisztráció, amit hiába írt bele a választási eljárásba a parlamenti kétharmad, az Alkotmánybíróság januári döntése szerint ez bizony ütközik az előbb hivatkozott emberi jogi egyezménnyel, azaz alkotmányellenes. Ami még akkor is döntő fontosságú, ha a regisztrációt végül nem erre alapozva semmisítették meg.) A történetnek ez az alapjogi vonulata - ami a hírek szerint nem lezárt ügy, az MKKP fellebbez a döntés ellen.

Jól teszi. Az ugyanis irreleváns, hogy viccpártról van-e szó. A bíróság, ugye, arra jutott, hogy a Kétfarkú Kutya "megtévesztésre alkalmas, a szervezet céljával kapcsolatba nem hozható és nem utal a szervezet alapszabályban rögzített tevékenységére sem". Most képzeljük el, hogy ez a bíróság dönt az LMP bejegyzéséről. Az LMP mit ígér? Hogy más lesz a politika? De hiszen nem lesz más, a párt is választáson indul, a hatalomért versenyez! Ez bizony igencsak "félrevezető" pártnév.

Aki azt gondolja, hogy csupán egy viccpárt jövőjéről van szó, téved. Nem tudjuk, hogy a bírósági döntést mennyiben befolyásolta a Nemzeti Együttműködés Rendszerének a klímája, hiszen az a szervezeti törvény, amelyre a bíróság hivatkozott, és amely a névvalódiság követelményét előírja, a mostani Országgyűlés műve. De még ezzel együtt sem az volt a jogalkotói szándék, hogy a bíróság a saját ízlése szerint döntsön arról, mi komolytalan és mi nem.

Ha a már bejegyzett pártok vezetői hangosan tiltakoznak e döntés ellen, az arra utalt volna, hogy megértik: nem csupán a Kétfarkúról van szó, hanem arról, hogy jogában áll-e egy bírónak pusztán az ízlésére és a humorérzékére alapozva megakadályozni állampolgárok csoportját alapvető jogaik gyakorlásában. Az MKKP bejegyzésének elutasításánál is szomorúbb lenne, ha ez nem bántaná azok szemét, akiknek ezt a jogát - még - nem korlátozták.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.