A szerk.

Értik a humort, csak nem szeretik

A szerk.

A Fővárosi Törvényszék szeptember 17-i végzésében jogerősen is elutasította a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) bejegyzését, többek között arra hivatkozva, hogy "a párt neve nem fejezi ki annak valós működését, tevékenységét, és ezáltal nem felel meg a névvalódiság követelményének". Igaz, a magas hivatal elismeri, hogy "a humor politikában való megjelenítése nem elvetendő gondolat", de egy a közhatalom gyakorlására törekvő pártnál az ilyen névválasztás "a pártként való működés komolytalan voltára" utal.

Azért itt valami nagyon félre van értve.

A pártalapítás és a pártnév megválasztása az egyesülési jog körébe tartozik. Ezt a jogot nemcsak az alaptörvény, hanem az Emberi Jogok Európai Egyezménye is garantálja; utóbbi szerint "mindenkinek joga van a békés célú gyülekezés szabadságához és a másokkal való egyesülés szabadságához", és "e jogok gyakorlását csak a törvényben meghatározott olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság vagy közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megakadályozása, a közegészség, az erkölcsök, illetőleg mások jogai és szabadságai védelme érdekében szükségesek". Egy párt "komolytalan" elnevezése vajh' melyik kategóriába illik? Nemzetbiztonsági kockázat lenne a kétfarkúság? Esetleg zavargásokhoz vezetne? Erkölcsromboló, netán közegészségügyi katasztrófával járna?

A bíróság az európai egyezményben ismertetett korlátozásokat megismétlő hatályos magyar törvényekre hivatkozott, amikor a névvalódiság érvét elővette, és a párt nevének, tevékenységének komolytalanságára alapozva elutasította a bejegyzést. De ha a hazai jogszabályok ennyire szigorú előírásokat tartalmaznának is, ettől a döntés még alkotmányellenes, hiszen nemzetközi szerződésbe ütközik. (Csakúgy, mint az előzetes regisztráció, amit hiába írt bele a választási eljárásba a parlamenti kétharmad, az Alkotmánybíróság januári döntése szerint ez bizony ütközik az előbb hivatkozott emberi jogi egyezménnyel, azaz alkotmányellenes. Ami még akkor is döntő fontosságú, ha a regisztrációt végül nem erre alapozva semmisítették meg.) A történetnek ez az alapjogi vonulata - ami a hírek szerint nem lezárt ügy, az MKKP fellebbez a döntés ellen.

Jól teszi. Az ugyanis irreleváns, hogy viccpártról van-e szó. A bíróság, ugye, arra jutott, hogy a Kétfarkú Kutya "megtévesztésre alkalmas, a szervezet céljával kapcsolatba nem hozható és nem utal a szervezet alapszabályban rögzített tevékenységére sem". Most képzeljük el, hogy ez a bíróság dönt az LMP bejegyzéséről. Az LMP mit ígér? Hogy más lesz a politika? De hiszen nem lesz más, a párt is választáson indul, a hatalomért versenyez! Ez bizony igencsak "félrevezető" pártnév.

Aki azt gondolja, hogy csupán egy viccpárt jövőjéről van szó, téved. Nem tudjuk, hogy a bírósági döntést mennyiben befolyásolta a Nemzeti Együttműködés Rendszerének a klímája, hiszen az a szervezeti törvény, amelyre a bíróság hivatkozott, és amely a névvalódiság követelményét előírja, a mostani Országgyűlés műve. De még ezzel együtt sem az volt a jogalkotói szándék, hogy a bíróság a saját ízlése szerint döntsön arról, mi komolytalan és mi nem.

Ha a már bejegyzett pártok vezetői hangosan tiltakoznak e döntés ellen, az arra utalt volna, hogy megértik: nem csupán a Kétfarkúról van szó, hanem arról, hogy jogában áll-e egy bírónak pusztán az ízlésére és a humorérzékére alapozva megakadályozni állampolgárok csoportját alapvető jogaik gyakorlásában. Az MKKP bejegyzésének elutasításánál is szomorúbb lenne, ha ez nem bántaná azok szemét, akiknek ezt a jogát - még - nem korlátozták.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.