A szerk.

Értik a humort, csak nem szeretik

A szerk.

A Fővárosi Törvényszék szeptember 17-i végzésében jogerősen is elutasította a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) bejegyzését, többek között arra hivatkozva, hogy "a párt neve nem fejezi ki annak valós működését, tevékenységét, és ezáltal nem felel meg a névvalódiság követelményének". Igaz, a magas hivatal elismeri, hogy "a humor politikában való megjelenítése nem elvetendő gondolat", de egy a közhatalom gyakorlására törekvő pártnál az ilyen névválasztás "a pártként való működés komolytalan voltára" utal.

Azért itt valami nagyon félre van értve.

A pártalapítás és a pártnév megválasztása az egyesülési jog körébe tartozik. Ezt a jogot nemcsak az alaptörvény, hanem az Emberi Jogok Európai Egyezménye is garantálja; utóbbi szerint "mindenkinek joga van a békés célú gyülekezés szabadságához és a másokkal való egyesülés szabadságához", és "e jogok gyakorlását csak a törvényben meghatározott olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság vagy közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megakadályozása, a közegészség, az erkölcsök, illetőleg mások jogai és szabadságai védelme érdekében szükségesek". Egy párt "komolytalan" elnevezése vajh' melyik kategóriába illik? Nemzetbiztonsági kockázat lenne a kétfarkúság? Esetleg zavargásokhoz vezetne? Erkölcsromboló, netán közegészségügyi katasztrófával járna?

A bíróság az európai egyezményben ismertetett korlátozásokat megismétlő hatályos magyar törvényekre hivatkozott, amikor a névvalódiság érvét elővette, és a párt nevének, tevékenységének komolytalanságára alapozva elutasította a bejegyzést. De ha a hazai jogszabályok ennyire szigorú előírásokat tartalmaznának is, ettől a döntés még alkotmányellenes, hiszen nemzetközi szerződésbe ütközik. (Csakúgy, mint az előzetes regisztráció, amit hiába írt bele a választási eljárásba a parlamenti kétharmad, az Alkotmánybíróság januári döntése szerint ez bizony ütközik az előbb hivatkozott emberi jogi egyezménnyel, azaz alkotmányellenes. Ami még akkor is döntő fontosságú, ha a regisztrációt végül nem erre alapozva semmisítették meg.) A történetnek ez az alapjogi vonulata - ami a hírek szerint nem lezárt ügy, az MKKP fellebbez a döntés ellen.

Jól teszi. Az ugyanis irreleváns, hogy viccpártról van-e szó. A bíróság, ugye, arra jutott, hogy a Kétfarkú Kutya "megtévesztésre alkalmas, a szervezet céljával kapcsolatba nem hozható és nem utal a szervezet alapszabályban rögzített tevékenységére sem". Most képzeljük el, hogy ez a bíróság dönt az LMP bejegyzéséről. Az LMP mit ígér? Hogy más lesz a politika? De hiszen nem lesz más, a párt is választáson indul, a hatalomért versenyez! Ez bizony igencsak "félrevezető" pártnév.

Aki azt gondolja, hogy csupán egy viccpárt jövőjéről van szó, téved. Nem tudjuk, hogy a bírósági döntést mennyiben befolyásolta a Nemzeti Együttműködés Rendszerének a klímája, hiszen az a szervezeti törvény, amelyre a bíróság hivatkozott, és amely a névvalódiság követelményét előírja, a mostani Országgyűlés műve. De még ezzel együtt sem az volt a jogalkotói szándék, hogy a bíróság a saját ízlése szerint döntsön arról, mi komolytalan és mi nem.

Ha a már bejegyzett pártok vezetői hangosan tiltakoznak e döntés ellen, az arra utalt volna, hogy megértik: nem csupán a Kétfarkúról van szó, hanem arról, hogy jogában áll-e egy bírónak pusztán az ízlésére és a humorérzékére alapozva megakadályozni állampolgárok csoportját alapvető jogaik gyakorlásában. Az MKKP bejegyzésének elutasításánál is szomorúbb lenne, ha ez nem bántaná azok szemét, akiknek ezt a jogát - még - nem korlátozták.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.