A szerk.

Szétültetés

A szerk.

Február elsején indul a félév a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.

Van tehát még szűk két hét a tanítás megkezdéséig, de az egyetem máig is erősen vitatott legitimitású vezetése még ott tart, hogy „szétültetlek, büdös kölök”. Minden bizonnyal ez lenne az a nagyszerű oktatási innováció, amelynek szükségességéről oly mély meggyőződéssel nyilatkozták tele a kormánypropaganda fórumait tavaly, az iskolára ejtőernyővel ledobott, hogy is mondjuk csak… szakemberek.

Persze az egyetem – a tanítás előtti utolsó pillanatokban nyilvánosságra jutott – széjjeltelepítése némileg messzebb mutat a primer céljánál, bár az sincs híján az aljas szándékoknak. A napokban kiszivárgott információk szerint ugyanis a Vas utcai színházi és filmes képzésnek annyi, mindenki mehet isten hírével oda, ahova az egyetemi polgárság által kitartóan illegitimnek minősített kuratórium diszponálja. Aktuális hírek szerint a filmesek a Duna tévé egykori és 2011 óta üresen ásítozó székházába, a színháziak pedig tán az Urániába. S ehhez kell hozzácsapni azt is, hogy nem csak a képzésnek annyi a Vas utcában, de a kollégium sem nyit már ki ott, a diákok járhatnak be valamelyik külkerületből, s hát az Ódry Színpadnak is kampec.

A hírek arról is szólnak, hogy mi lesz a hátrahagyott ingatlanok sorsa. E hírek veleje pedig annyiban foglalható össze, hogy „ja, majd csak lesz velük valami” – dehogy erről szól ez a történet. A Vas utcai épületet talán odaadják a papságnak, talán jön Tiborcz vagy Lölő, és épít valami szépet, szállodát leg­inkább, mert azt nagyon szeretnek. Különben is kivételes elhelyezkedésű, méregdrága központi ingatlanokról van szó, milyen kár lenne, ha továbbra is a színész népség lelné örömét és okulását bennük. Esetleg február elsején megint elfoglalnák, s a fél ország újra a bemenni képtelen katona kancelláron röhögne, a bíróság meg igazolná az oktatás folytonosságát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.