A szerk.

Szétültetés

A szerk.

Február elsején indul a félév a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.

Van tehát még szűk két hét a tanítás megkezdéséig, de az egyetem máig is erősen vitatott legitimitású vezetése még ott tart, hogy „szétültetlek, büdös kölök”. Minden bizonnyal ez lenne az a nagyszerű oktatási innováció, amelynek szükségességéről oly mély meggyőződéssel nyilatkozták tele a kormánypropaganda fórumait tavaly, az iskolára ejtőernyővel ledobott, hogy is mondjuk csak… szakemberek.

Persze az egyetem – a tanítás előtti utolsó pillanatokban nyilvánosságra jutott – széjjeltelepítése némileg messzebb mutat a primer céljánál, bár az sincs híján az aljas szándékoknak. A napokban kiszivárgott információk szerint ugyanis a Vas utcai színházi és filmes képzésnek annyi, mindenki mehet isten hírével oda, ahova az egyetemi polgárság által kitartóan illegitimnek minősített kuratórium diszponálja. Aktuális hírek szerint a filmesek a Duna tévé egykori és 2011 óta üresen ásítozó székházába, a színháziak pedig tán az Urániába. S ehhez kell hozzácsapni azt is, hogy nem csak a képzésnek annyi a Vas utcában, de a kollégium sem nyit már ki ott, a diákok járhatnak be valamelyik külkerületből, s hát az Ódry Színpadnak is kampec.

A hírek arról is szólnak, hogy mi lesz a hátrahagyott ingatlanok sorsa. E hírek veleje pedig annyiban foglalható össze, hogy „ja, majd csak lesz velük valami” – dehogy erről szól ez a történet. A Vas utcai épületet talán odaadják a papságnak, talán jön Tiborcz vagy Lölő, és épít valami szépet, szállodát leg­inkább, mert azt nagyon szeretnek. Különben is kivételes elhelyezkedésű, méregdrága központi ingatlanokról van szó, milyen kár lenne, ha továbbra is a színész népség lelné örömét és okulását bennük. Esetleg február elsején megint elfoglalnák, s a fél ország újra a bemenni képtelen katona kancelláron röhögne, a bíróság meg igazolná az oktatás folytonosságát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.