A szerk.

A bizonyítvány

A szerk.

Három demokrata párti képviselő még vasárnap este megfogalmazta javaslatát a Donald Trump elleni alkotmányos vádemelés tárgyában.

A címzett, ha az iratot beterjesztik, a Képviselőház, az Egyesült Államok törvényhozása alsóháza lesz. Az irat szerint midőn Trump gyújtó hangú szózatot intézett a Capitolium előtt összegyülekezett tömeghez, a törvényhozás elleni felkelésre uszított, s ezzel megsértette az amerikai alkotmány vonatkozó paragrafusát, miszerint közhivatalnoknak tilos ilyet tenni. Ha mégis megesik, szól az Alkotmány, akkor az illetőt hivatalából el kell csapni.

Az alkotmányos vádemelés, az impeachment, ha a Képviselőházban szavazásra bocsátják, az első kört szépen meg is fogja futni, lévén a demokraták itt többségben vannak, és igennel fognak szavazni az elnök hivatalvesztésére. Márpedig kedd délután úgy fest, hogy az indítványról szerdán délelőtt szavazni fognak. Trump utolsó pillanatos, rendkívüli eltávolítására ezenkívül akkor nyílna mód, ha a rokonszenves 25. alkotmánymódosítás betűje szerint az elnököt saját kormányának a fele alkalmatlannak nyilvánítja feladata betöltésére, és ezért – mondjuk a kognitív képességek végzetes hanyatlása, vö. hirtelen meghülyülés okán – kiszuperálja. Ez azonban nem fog megtörténni, így marad az impeachment.

De Donald Trump január 20-tól már nem az Egyesült Államok elnöke. Vajon mire jó akkor ez az egész, miért rázzák ezt a demokraták, és helyesen teszik-e, hogy rázzák?

A vádemelési javaslatot a Képviselőház a Szenátusnak fogja továbbítani tárgyalásra és ítélethozatalra, ahol még a republikánusok vannak többségben, ráadásul az elmarasztaló ítélethez a felsőház kétharmados többsége szükséges. A nélkül tehát, hogy a republikánusok nagy számban helyeselnék Trump rapid megfosztását a hivatalától, a vádemelés nem fog eredményre vezetni. Az előző alkalommal – amikor Trump ellen Zelenszkij ukrán elnök megzsarolása miatt emeltek vádat – a republikánus házelnök még a tanúkat sem engedte meghallgatni, olyan gyorsan vetett véget a cirkusznak. És az vajon miért lenne jó, hogy lesz eljárás, ám a végén esetleg az derül ki, hogy Trump nem volt bűnös a terhére rótt cselekményben? Hogy szabad ilyet csinálni, mármint felfegyverzett neonáci szabadcsapatokat ráküldeni a parlamentre azért, hogy… hát, találjátok ki ti, hogy miért!

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.