Azt írta ugyanis a kormányzati propagandaosztály első számú harsonájaként funkcionáló sajtótermék, hogy „gond van a magyar szurkolók egységével”. Mert rendesen a magyar csak egységesen szurkolhatna, s most diverzánsok bontották meg ezt a nyilván joggal elvárható egységet. Azért van gond, mert „vannak szurkolók, és sokan vannak, akik csak nézők”. S ezt a komoly vádat a harsona fotóval is alátámasztja, látjuk a németországi labdarúgó Európa bajnokság zsúfolt lelátóját, külön, szépen, színessel körberajzolva egy nagyobb csoportot, amint valóban nézik a pályát, ahol valószínűleg meccs van (ez a cikk sajnos nem érti a labdarúgást, de ebben mégis szinte biztos). Nézik. Nézik, bazmeg! Van pofájuk. Ott állnak, döntő többségük meggypiros dresszben, és néznek hülyén. Ahelyett például, hogy ugrálnának, s ha már ugrálnak, igazán kiabálhatnának is, hát olyan nagy elvárás ez?! Ugrálhatnának, s kiabálhatnák, hogy „ki nem ugrál, büdös román”. Vagy valamit. Valami szépet. De nem, ezek csak állnak. Annyira állnak, és annyira csendben, hogy az már lassan hazaárulás számba megy, szerencsére be vannak karikázva. Tudjuk, kik.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
