A szerk.

Máma itt, holnap ott

A szerk.

Pár évvel ezelőtt még a Visegrádi 4-ek volt a szilárd pont az univerzumban, ahonnan ki akarta billenteni a helyéből a világ-, vagy legalábbis az európai politika univerzumát. Ám ez még a V4-ek fénykorában sem jött össze, egyrészt mert a V4-eknek sosem volt fénykoruk, másrészt már a tervet sem értette senki, harmadrészt meg a legutolsó verziójából Szlovákia és Csehország idejekorán kicsekkolt.

A kelet-európai uniós tagállamok valamiféle – alapvetően a nyugatiakkal szembeni – falanxát ezek után a lengyel–magyar álompáros titkos terve lett volna hivatva megteremteni: a lengyel kormány a baltiakat hozta volna a közösbe, Magyarország meg a Balkánt. Aztán úgy 2021 táján Orbán Viktor – miután kitessékelték az Európai Néppártból – magára vállalta a nem (csak) kelet-európai szélsőjobboldal egységes csatasorba szervezésének áldozatos munkáját is. A terv már akkor az volt, hogy ennek az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) meg az Identitás és Demokrácia (ID), az Európai Parlament (EP) két széljobbos pártcsaládjának valamiféle összeolvadása adjon keretet. Ennek a jegyében zajlott például 2021 decemberében a méltán elfeledett Varsói Csúcs (The Warsaw Summit) is. De sajnos itt is közbejött pár dolog, először is az, hogy a magyar hívó szóra kevesen reagáltak őszinte lelkesedéssel (még az akkor a PiS vezette lengyel kormány sem), akik meg igen, azok hasznavehetetlen idióták voltak, és/vagy szimpla neonácik. Aztán kisvártatva jött az orosz agresszió Ukrajna ellen, ami tönkrevágta az Orbán–Kaczyński-tandem harmóniáját, és még Kaczyński számára is kínossá tette az együtt mutatkozást; aztán pedig ez a probléma is megoldotta magát, amikor Tusk tavaly októberben elküldte Kaczyńskit.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.