A szerk.

Máma itt, holnap ott

A szerk.

Pár évvel ezelőtt még a Visegrádi 4-ek volt a szilárd pont az univerzumban, ahonnan ki akarta billenteni a helyéből a világ-, vagy legalábbis az európai politika univerzumát. Ám ez még a V4-ek fénykorában sem jött össze, egyrészt mert a V4-eknek sosem volt fénykoruk, másrészt már a tervet sem értette senki, harmadrészt meg a legutolsó verziójából Szlovákia és Csehország idejekorán kicsekkolt.

A kelet-európai uniós tagállamok valamiféle – alapvetően a nyugatiakkal szembeni – falanxát ezek után a lengyel–magyar álompáros titkos terve lett volna hivatva megteremteni: a lengyel kormány a baltiakat hozta volna a közösbe, Magyarország meg a Balkánt. Aztán úgy 2021 táján Orbán Viktor – miután kitessékelték az Európai Néppártból – magára vállalta a nem (csak) kelet-európai szélsőjobboldal egységes csatasorba szervezésének áldozatos munkáját is. A terv már akkor az volt, hogy ennek az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) meg az Identitás és Demokrácia (ID), az Európai Parlament (EP) két széljobbos pártcsaládjának valamiféle összeolvadása adjon keretet. Ennek a jegyében zajlott például 2021 decemberében a méltán elfeledett Varsói Csúcs (The Warsaw Summit) is. De sajnos itt is közbejött pár dolog, először is az, hogy a magyar hívó szóra kevesen reagáltak őszinte lelkesedéssel (még az akkor a PiS vezette lengyel kormány sem), akik meg igen, azok hasznavehetetlen idióták voltak, és/vagy szimpla neonácik. Aztán kisvártatva jött az orosz agresszió Ukrajna ellen, ami tönkrevágta az Orbán–Kaczyński-tandem harmóniáját, és még Kaczyński számára is kínossá tette az együtt mutatkozást; aztán pedig ez a probléma is megoldotta magát, amikor Tusk tavaly októberben elküldte Kaczyńskit.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.