A szövegekben nem egyszer, hanem következetesen használják így; a reformétkezésben és a párnatöltésben használatos gabonafélét említik a logikusnak tűnő „törköly” kifejezés helyett, amely ugyebár a szőlő présben maradt részeit jelenti, és valóban sűrűn használják pálinkafőzésre.
Hogy mégis hiba, azt időközben javítás igazolja, de ezzel együtt is szimbolikus a baki. Legfőképp azért, mert az Országos Pálinka- és Törkölypálinka Verseny a szervezők deklarációja szerint csak és kizárólag a minőségről szól, sokkal magasztosabb cél ez annál, hogy olyanokra, mint a lerészegedés vagy az alkoholizmus ne is merjünk gondolni. A nemzeti hitvallásunk, a jó pálinka felette áll mindezeknek. Ugyanakkor a nemesnek egyáltalán nem mondható „tönkölypálinka” kifejezés mégis inkább arra az elterjedt hazai gyakorlatra utal, amely szerint bármiből előállítható pálinka – némi tiszta szesz hozzáadásával. Aki tagadja, hogy minálunk nemzeti sport a pálinkapancsolás, az bizonyára jó okkal teszi, s amúgy boldogan él a lelkiismeretével egy háztartásban, bár az tény, hogy az efféle eljárások mesterei ritkán vesznek részt országos versenyeken. Pedig nyilván izgalmas lenne.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
