A szerk.

Mitől féltek? Hogy megindul az a pár szál fa, mint a birnami erdő? És akkor jaj lesz nekik?

Lehet, hogy csak a szemünk káprázik, de nagyban zajlik a Jobbik szalonképesítése, a figyelem és a tisztelet ezer apró jelét, amely a kormánypárt felől árad az életerős junior partner iránt, lehetetlen nem észrevenni. A fejünket ott kaptuk fel, lehet, bőven elkésve, amikor Csurka István temetésén - ami legalább annyira kegyeleti aktus, mint politikai demonstráció volt - egy követ nem lehetett volna eldobni, hogy ne találjon kormánypárti politikust.

A cél, amennyire világos, annyira aljas.

Az LMP oligarchák fogságában vergődő kormányról, az MSZP a piac erőszakos újraosztásáról beszél: kiderült, hogy a dohány-kiskereskedelmet átalakító törvény megalkotásában a hódmezővásárhelyi székhelyű Continental dohánygyár is részt vett, amire ráadásul a várost és a Fidesz-frakciót vezető Lázár János még büszke is.

A múlt héten az Európai Bizottság hátulról illette hazánkat, és zárolt - nem elvett, zárolt - durván 150 milliárdnyi uniós fejlesztési forrást. A bizottság döntését jóvá kell hagynia az uniós pénzügyminiszterek tanácsának, az ECOFIN-nek, amely március 15-én dönt majd. A tanács 27 tagja összesen 345 szavazattal bír, a nagyobb tagállamok többel, a kisebbek kevesebbel, és ebből a 345-ből 255 kell a minősített többséghez.

Ne törjünk pálcát időnek előtte köztársasági elnökünk fölött! Igenis lehetséges, hogy dr. Schmitt Pál nem lopta kisdoktori disszertációját. Hanem vásárolta. Vagy ajándékba kapta. Esetleg találta az utcán, kutyasétáltatás közben:

Ez az agresszív hang Orbán Viktor hangja.

Az alaptörvényen továbbra is dr. Schmitt Pál szerepel.

Még önmagukat is leköpik, csak ezt a szerencsétlent mentsék valahogy.

Pozsgai Zsolt, az Új Színház művészeti vezetője azt állította, hogy a Magyar Narancs az Új Színház új vezetése ellen közpénzből finanszírozott lejárató kampányt folytatott. A Magyar Narancs kiadója Pozsgai Zsoltot személyiségi jogsértés miatt beperli.

Ha valaki azt kérdezi tőlünk az elmúlt 20 évben, hogy mit szerettünk Kádár Jánosban, hát, rövid úton megfelelünk neki: semmit. Ja, rövid úton - egészen a múlt hétig.