A szerk.

Térdre!

A szerk.

Nem az országba, hanem a misére látogat – mondta március 8-án a római pápa újságíróknak (ha hihetünk a mértékadónak számító amerikai katolikus lap, a National Catholic Register vonatkozó értesüléseinek).

Hogy ez egészen pontosan mit jelent, azzal már tisztában van a fél világ, elsőül is beleértve egész Magyarországot, köszönhetően főként a kormányzati sajtónak, mely soha nem tapasztalható sápítozással reagált a számukra kétségkívül rémes hírre. Bár az ő veszteségük úgy általában csekélység: lecsúsztak pár szép fotóról, melyen a főnökük konzultál a világ és a jóisten dolgairól a szentatyával, mintegy utat mutatván őszentségének. Ehelyett viszont nyomathatják a már jól bevált mondókájukat, mely szerint a pápa keresztényellenes, migránssimogató, baloldali elhajló, Soros- és buzibérenc s a többi, s a többi.

Nagyobb a vesztesége némileg Magyarország miniszterelnökének, mert hát őt valóban nevetségessé tette ez a gesztus. Itt áll leforrázva a kereszténység, sőt a keresztyénség e pajzsa, a legfőbb katolikus méltóság úgy néz át rajta, mint a tisztára mosott ablaküvegen. Követeket szalajt hozzá (egyikük a magyar katolikus egyház feje, a másik meg saját használatú keresztényi fügefalevele), de az – legalábbis egyelőre – hajthatatlan. S most már veszett fejsze nyele lenne az is, ha mégis leereszkedne hozzá a pápa (aligha fog), hisz a megaláztatáson már túl vagyunk, azt visszacsinálni nem lehet. Jézus Krisztus földi helytartója megüzente, hogy Orbánnal nincs miről beszélnie, s együtt sem kíván mutatkozni vele. Mindebből a pillanatnyi megsemmisülésen túl annyi következik, hogy Orbán húzhat az ajtófélfára még egy strigulát, hogy a világ menetének valódi befolyásolói közül megint ki mutatott ajtót neki – érdemei szerint. Mely érdemek közül most az a legsűrűbben emlegetett, hogy azért nem akarja őt látni a pápa, mert különböznek a menekültek befogadásáról vallott nézeteik. Hát, ja, különböznek, de ennél jóval többről van szó, a megaláztatás Orbán teljes életművének a jutalma, ez nem kétséges. Büntetés a tízparancsolat minden pontjának megcsúfolásáért. S míg bűnbánás nem mutatkozik, a megbocsátás sem esedékes.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.