A szerk.

Torzók

A szerk.

Körülbelül most, e hetekben múlhatott el az utolsó pillanat, amikor a brit kormány valamilyen kivihetőnek tetsző Brexit-tervet terjeszt az Európai Unió, közelebbről is Michel Barnier, az unió Brexit-ügyi főtárgyalója elé annak érdekében, hogy a jövő március végén esedékes kilépés valamelyest rendezett körülmények között folyjék.

Körülbelül most, e hetekben múlhatott el az utolsó pillanat, amikor a brit kormány valamilyen kivihetőnek tetsző Brexit-tervet terjeszt az Európai Unió, közelebbről is Michel Barnier, az unió Brexit-ügyi főtárgyalója elé annak érdekében, hogy a jövő március végén esedékes kilépés valamelyest rendezett körülmények között folyjék. Az idő azért sürget, mert a Nagy-Britannia és az unió, illetve annak tagállamai közötti, az uniós szerződést felváltó megállapodásoknak – legyenek bármennyire elnagyoltak is – át kellene futniuk a brit törvényhozáson, az unió vezető testületein és a tagállami kormányokon, parlamenteken is, és ez nem kevés idő. Ilyen ajánlat azonban továbbra sincs az asztalon, két okból sem. Az egyik, hogy az a javaslat, amit bő két hete Theresa May miniszterelnök a megoldás – ha nem is kulcsaként, de – első lépéseként prezentált, a kivitelezhetőség és a másik fél általi elfogadhatóság minimális kritériumainak sem felelt meg. A másik meg az, hogy ez a torzó is halva született: a brit parlament már a bejelentése után pár nappal elkaszálta.

Anélkül, hogy akárcsak kísérletet is tennénk az elmerülésre a részletekben, a brit kilépés módozatának két szélsőséges változata képzelhető el: az egyik a puha, a másik a kemény. A soft Brexit többé-kevésbé azt jelentené, hogy az ország az egységes európai piac és szabad kereskedelmi tér része marad, ezért még valamit fizet is az uniónak, de kiszáll az európai intézményekből és a közös döntéshozatalból. A hard Brexit meg azt, hogy a kilépéssel nemcsak az intézményi részvételt mondja fel, de otthagyja a szabad kereskedelmi övezetet is (újra bevezetik a vám- és egyéb határokat Nagy-Britannia és az unió, illetve tagállamai között), és egyik napról a másikra megszűnik minden szerződéses kapcsolata Európa országaival. A soft Brexit alapfeltétele az lett volna (lenne), hogy az unió négy alapvető szabadságát (az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a személyek szabad áramlását) magára nézve is kötelezőnek ismeri el London, azaz valamilyen módon mégiscsak bennmarad az unióban, csak a befolyásolásáról, a döntéshozatali részvételről mond le. Brit szempontból ez lenne a lehető legértelmetlenebb megoldás, de mégiscsak ezzel lehet a globális gazdasági károkat minimalizálni.

A brit kormány és a parlament az elmúlt évben a lehető legképtelenebb kombinációkkal állt elő arról, hogy mit tartanának meg az uniós tagságból és mit nem. Ezen elmejátékoknak és fantazmagóriáknak a közös tulajdonsága a realitások teljes figyelmen kívül hagyása volt, annak a tudomásul nem vétele, hogy az unió nem engedhet és nem is fog engedni a négy szabadság együttes érvényesüléséből; olyan nincs, hogy élvezem a vámunió vagy a korlátlan tőkeáramlás nyújtotta előnyöket, miközben kivonom magam az Európai Bíróság joghatósága alól, és/vagy egyoldalúan korlátozom a munka, vagyis a személyek szabad vándorlását. De még így sem sikerült semmit összehozniuk. May rövid életű javaslata – egy év intenzív gondolkodás eredménye! – valahol a puha és a kemény kilépés között látta volna a királyi ösvényt, de mielőtt Barnier szétcincálhatta volna, maga a brit alsóház fordította meg állítólagos puhasága és defetizmusa miatt. Ez a vakság, a teljes önmagukba fordulás, sőt a káosz önfeledt élvezete korántsem csak a toryk sajátja. A Corbyn-féle Munkáspárt éppúgy erős Brexit-párti csoportot dédelget kebelén, ahogy a Konzervatív Pártban sokan látják jól s próbálnák megúszni a kilépés katasztrófáját. (Jellemző, hogy May tervét szűk többséggel, pár kilépéspárti munkáspárti képviselő szavazatával vetette el a parlament.) Dermesztő, hogy a Farage- és Boris Johnson-féle destruktív bohócpolitika túszul ejtette a két nagy brit pártot, s hogy az unióban maradásnak – amelyről egy esetleges második népszavazás dönthetne – nincs releváns politikai képviselete. Ehhez képest tulajdonképpen még az is szép eredmény, hogy a közvélemény-kutatások szerint a kilépést ellenzők legalább kis többségbe kerültek a 2016 nyarán nyertes Brexit-párti szavazókkal szemben – de ez, most úgy tűnik, kevés lesz. A hard Brexit napról napra ijesztőbben tornyosul előttünk – s bár az azonnali apokalipszis Nagy-Britanniát fenyegeti, ne legyenek illúzióink, ez az Európai Unió számára is kisebb csapással érne fel.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.