A szerk.

Tüntetések

A szerk.

Vasárnap délután ismét – a Kuciak-gyilkosság óta a sokadik alkalommal – hatalmas tüntetés volt Pozsonyban.

A Tisztességes Szlovákiáért mozgalom megmozdulásán tömegek követelték az előző kormány vezetőinek folyamatosan falazó rendőrkapitány, Tibor Gašpar leváltását. Hétfőn lemondott az új kormány belügyminisztere, Tomáš Drucker, mert „nem talált indokot” arra, hogy a főrendőrt menessze. A szavait azonmód le is fordította a helyi sajtó: Fico és Kaliňák akadályozta meg Gašpar elmozdítását, kitűnően illusztrálva ezzel a Pelligrini-kormány önállóságát. A lapok azt is megjegyezték, a tüntetők aligha érik be a párnapos belügyminiszter retirálásával. Kedden lemondott a rendőrfőkapitány.

A világért sem akarnánk Szlovákiát afféle bezzegországként leírni, láthatóan nekik is megvan a maguk baja, melyet persze még mindig bőven a demokratikus keretek között igyekeznek dűlőre vinni. Ilyenformán nyugodtan állíthatjuk azt is, hogy a szombati budapesti tömegtüntetés egészen más környezetben zajlott, s nem lesz ez másként a következővel sem, melyre ugyancsak tömegek jelezték részvételüket.

A szombati tüntetés azon túl, hogy rengeteg embert megmozgatott, s jó szolgálatot tett a választások eredménye okozta feszültség levezetésére vagy megélésére, felvetette az elmúlt időszak tüntetései kapcsán immár automatikusan előbukó kérdést is: mi lesz ebből? A kérdés eleve magába foglalja a mondott időszak azon keserű tapasztalatát, hogy a kísérleti lufiként felengedett netadó elengedésén túl mit értek el a főváros utcáin alkalmanként kisebb-nagyobb létszámban megjelenő tüntetők? Saját maguk ideig-óráig kitartó megnyugtatásán túl semmit.

Az elcsalt (szebben mondva törvényi manipulációkkal igazságtalanná formált, illetve különféle kisdisznóságokkal bemocskolt) választás miatt érzett jogos népdüh még pár alkalommal utcára viheti az embereket, de aztán úgyis hazamennek. Új választást követelni jelen viszonyok között nyilván illuzórikus, a társadalom még álló, de kétségkívül nagy veszélynek kitett intézményeit, például a bíróságokat megvédeni nem ezen a héten aktuális, mással, például a közszolgálati média megvédésével meg már elkéstünk. Akkor merre, hová? A következő tüntetés szervezői éppenséggel ez irányú bejelentéseket ígérnek szombatra, de terveikről egyelőre keveset tudni. Egyelőre a tüntetések sokirányú nyomásgyakorló erejéről beszélnek, tudniillik, a tömeg megakadályozhat kormányzati gazságokat éppúgy, mint ahogy hatékony cselekedetekre sarkallhatja a politikai ellenzéket. Kétségtelenül örvendetes, hogy a pártokat már nem zavarják el e tüntetésekről, de jellemző, hogy a legtöbb párt kivár, és inkább vezetői – hangsúlyosan a tömegbe diszponált – személyes jelenlétével próbál kint is, bent is egerészni egyszerre. A Jobbik még ideológiát is talált ebbéli ügyeskedéséhez: jaj, a világért sem akarunk a civilek mozgalmára rátelepedni. Vagyis még mindig ott tartanak, mintha április 8. meg sem történt volna, hogy mit szól a kemény magunk, ha felállunk a komcsik, civilek, diákok, migránssimogatók és egyéb kétes egzisztenciák dobogójára beszélni? A többi pártnak sincsen az ügyben sok dicsekednivalója.

Jelen viszonyok között tehát csak a kitartás kínálkozik, melyben az a jó, hogy szinte senkin nem lehet számon kérni. A pozsonyi tüntetések azzal indultak, hogy tessék azonnal megtalálni Ján Kuciak gyilkosait. S ahogy haladt előre az idő, úgy öltöttek konkrét alakzatot, először azokat zavarták el (azok elcsapását követelték), akik ebben az első pillanattól fogva ellenérdekeltnek mutatták magukat, később azokat, akik tehetetlennek. A Szlovák Nemzeti Felkelés terén tüntetők harca az elmúlt napok lemondási hullámával sem látszik véget érni; közel két hónap tapasztalata azt mutatja, a maga módján eltarthat egy tényleg tisztességes Szlovákia kivívásáig, engedjük meg, szimbolikus értelemben véve is e célt. Magyarországnak nehezebb, itt nemcsak a tisztesség szorul kiigazításra, hanem az intézményi kerete, a demokrácia is.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.