S a pofonok jöttek is sorra, az ellenzék előretört az európai választásokon, elnöknek pedig megválasztották Zuzana Čaputovát, aki olyannyira ellenzéki, hogy már-már alternatív: környezetvédő aktivistákból ezen a tájon fellépéséig nem volt szokásban államfővé válni. Alig két hónap múlva pedig parlamenti választások lesznek Szlovákiában, ahol alkalmasint ajtót mutat az ország Robert Ficónak (Pellegrini nevű kiszerelésének), s vele a kelet-európai típusú populizmusnak, illetve maffiaállamnak is. Az operáció valószínűségébe vetett hitet csak erősíthetik a körvonalazódó ellenzéki összefogásról szóló hírek – nem közös indulásról, egyelőre afféle meg nem támadási szerződésről van szó, de ennek a jelentőségével talán a legjobban mi vagyunk tisztában.
Csakhogy ez az írás nem a szlovák belpolitika várható alakulásával kíván foglalkozni, még akkor sem, ha az idecitált önkormányzati választásokon a pozsonyihoz módfelett hasonló módon nyert a feltörekvő ellenzék Nagyszombatban, Komáromban és Nyitrán is. Vagyis inkább csak részben akar szólni ez az írás Szlovákiáról, szám szerint negyedrészben (25 százalékban).
Hétfő délelőtt ugyanis a CEU Nádor utcai, finoman szólva is emblematikus épületében létrejött egy találkozó, ahol az úgynevezett visegrádi négyek főpolgármesterei dugták össze a fejüket – kivétel nélkül ellenzékiek. Tudjuk, a visegrádi országok mindegyikét súlyosan populista, unióellenes, rossz pedigréjű kormányok vezetik, melyek mind a demokrácia lebontásán dolgoznak, s majd’ mindegyik programszerűen űzi az állami szintű korrupciót. Nem akarunk dicsekedni, de nálunk a legrosszabb a helyzet: kétségkívül Orbán Viktor jutott a legmesszebbre a demokrácia leépítésében éppúgy, mint az EU-tól való eltávolodásban. De teper a többi is, Jarosław Kaczyński csapatai kikezdték az igazságszolgáltatást, Andrej Babiš orbitális korrupciós ügyeitől hangos a világsajtó, Prágában gyakoriak a több tízezres, alkalmanként több százezres tüntetések, s hát Robert Ficót és alvilági kapcsolatait sem kell bemutatnunk.
Nevezettek mindenféle nemtelen eszközt bevetve mostanáig meg tudták őrizni hatalmukat – van, aki tragikusan hosszú ideig –, s minden jel arra mutat, hogy el sem akarják engedni soha. De mindegyik megkapta már a maga súlyos sebeit: a demokratikus erők lám, mindenütt visszavették a fővárost. Prágának konkrétan kalózpárti főpolgármestere van az ifjú Zdeněk Hřib személyében, Varsót pedig a Polgári Platform képviseletében vezeti Rafał Trzaskowski. Mind a négy főváros élén tehát negyvenes, magasan kvalifikált, tiszta múltú politikus áll. S hogy szándékaik felől sem lehet különösebb kétségünk, arra kitűnő példa ez a hétfői találkozó, a közös nyilatkozat, paktum aláírása. Mely meglehet, hogy egyelőre nem sokkal több demonstrációnál, szimbolikus gesztusnál, bár már annyiban is döntő fontosságú lenne. Mert ezek a fővárosok, ezek az önkormányzati vezetők, s az őket delegáló formációk lehetnek képesek arra, hogy visszafordítsák a régió látványosan negatív politikai folyamatait.
De lehet-e csupán a fővárosokból választást nyerni? Lehet-e egy fővárosnak, egy fővárosi vezetésnek valamennyire is megakadályozni a kistelepülések választásainak láncszavazásos, zsarolásos, s minden egyéb, határozottan feudális módszerekkel véghezvitt elcsalását? Odamegy tán Karácsony, és azt mondja, ne tovább? Ez aligha elképzelhető. A megoldás mégis egyszerű: jó fővárost kell csinálni. Üldözni kell a korrupció minden formáját, átláthatóan kell működni, világossá kell tenni az értékeket, ellent kell állni a kormányzat területszerző manővereinek, nem kell engedni a zsarolásnak, satöbbi, satöbbi, fújja ezt mindenki kívülről. És persze össze kell fogni. Még a legnagyobb ellenszélben is. Ahogy most összefogtak a fővárosok, ahogy nemrég összefogtak Magyarország ellenzéki vezetésű megyei jogú városai is (szám szerint tízen).
A fővárosok összefogásának első dokumentuma, a hétfőn aláírt Szabad Városok Paktuma már most több mint szimbolikus gesztus. Szerepel benne a politikai szándékok deklarálásán túlmutató passzus is, mely szerint az aláírók küzdeni fognak azért, hogy az EU-s források közül minél több legyen közvetlenül a városok számára elérhető. Ha ebben sikerrel járnak, az a városok kívánatos irányú fejlődésének ígéretén túl a korrupció letörését is segíti majd. Az eredmények látszanak majd, s a javuló közérzet sem áll meg a fővárosok határában. Semmi sem áll meg a városok határán.
