A szerk.

Városi szél

A szerk.

„Jövőre ott is uniós választások lesznek és elnökválasztás. A most tapasztalt folyamatok akkor is érvényesülnek majd: Robert Ficóra további megérdemelt pofonok várnak” – írtuk bő egy esztendeje, tavaly novemberben, amikor a szlovákiai önkormányzati választásokon Pozsonyt elvette egy független ellenzéki jelölt, Matúš Vallo építész a kormányon lévő Fico-párttól (Smer).

S a pofonok jöttek is sorra, az ellenzék előretört az európai választásokon, elnöknek pedig megválasztották Zuzana Čaputovát, aki olyannyira ellenzéki, hogy már-már alternatív: környezetvédő aktivistákból ezen a tájon fellépéséig nem volt szokásban államfővé válni. Alig két hónap múlva pedig parlamenti választások lesznek Szlovákiában, ahol alkalmasint ajtót mutat az ország Robert Ficónak (Pellegrini nevű kiszerelésének), s vele a kelet-európai típusú populizmusnak, illetve maffiaállamnak is. Az operáció valószínűségébe vetett hitet csak erősíthetik a körvonalazódó ellenzéki összefogásról szóló hírek – nem közös indulásról, egyelőre afféle meg nem támadási szerződésről van szó, de ennek a jelentőségével talán a legjobban mi vagyunk tisztában.

Csakhogy ez az írás nem a szlovák belpolitika várható alakulásával kíván foglalkozni, még akkor sem, ha az idecitált önkormányzati választásokon a pozsonyihoz módfelett hasonló módon nyert a feltörekvő ellenzék Nagyszombatban, Komáromban és Nyitrán is. Vagy­­is inkább csak részben akar szólni ez az írás Szlovákiáról, szám szerint negyedrészben (25 százalékban).

Hétfő délelőtt ugyanis a CEU Nádor utcai, finoman szólva is emblematikus épületében létrejött egy találkozó, ahol az úgynevezett visegrádi négyek főpolgármesterei dugták össze a fejüket – kivétel nélkül ellenzékiek. Tudjuk, a visegrádi országok mindegyikét súlyosan populista, unióellenes, rossz pedigréjű kormányok vezetik, melyek mind a demokrácia lebontásán dolgoznak, s majd’ mindegyik programszerűen űzi az állami szintű korrupciót. Nem akarunk dicsekedni, de nálunk a legrosszabb a helyzet: kétségkívül Orbán Viktor jutott a legmesszebbre a demokrácia leépítésében éppúgy, mint az EU-tól való eltávolodásban. De teper a többi is, Jarosław Kaczyński csapatai kikezdték az igazságszolgáltatást, Andrej Babiš orbitális korrupciós ügyeitől hangos a világsajtó, Prágában gyakoriak a több tíz­ezres, alkalmanként több száz­ezres tüntetések, s hát Robert Ficót és alvilági kapcsolatait sem kell bemutatnunk.

Nevezettek mindenféle nemtelen eszközt bevetve mostanáig meg tudták őrizni hatalmukat – van, aki tragikusan hosszú ideig –, s minden jel arra mutat, hogy el sem akarják engedni soha. De mindegyik megkapta már a maga súlyos sebeit: a demokratikus erők lám, mindenütt visszavették a fővárost. Prágának konkrétan kalózpárti főpolgármestere van az ifjú Zdeněk Hřib személyében, Varsót pedig a Polgári Platform képviseletében vezeti Rafał Trzaskowski. Mind a négy főváros élén tehát negyvenes, magasan kvalifikált, tiszta múltú politikus áll. S hogy szándékaik felől sem lehet különösebb kétségünk, arra kitűnő példa ez a hétfői találkozó, a közös nyilatkozat, paktum aláírása. Mely meglehet, hogy egyelőre nem sokkal több demonstrációnál, szimbolikus gesztusnál, bár már annyiban is döntő fontosságú lenne. Mert ezek a fővárosok, ezek az önkormányzati vezetők, s az őket delegáló formációk lehetnek képesek arra, hogy visszafordítsák a régió látványosan negatív politikai folyamatait.

De lehet-e csupán a fővárosokból választást nyerni? Lehet-e egy fővárosnak, egy fővárosi vezetésnek valamennyire is megakadályozni a kistelepülések választásainak láncszavazásos, zsarolásos, s minden egyéb, határozottan feudális módszerekkel véghezvitt elcsalását? Odamegy tán Karácsony, és azt mondja, ne tovább? Ez aligha elképzelhető. A megoldás mégis egyszerű: jó fővárost kell csinálni. Üldözni kell a korrupció minden formáját, átláthatóan kell működni, világossá kell tenni az értékeket, ellent kell állni a kormányzat területszerző manővereinek, nem kell engedni a zsarolásnak, satöbbi, satöbbi, fújja ezt mindenki kívülről. És persze össze kell fogni. Még a legnagyobb ellenszélben is. Ahogy most összefogtak a fővárosok, ahogy nemrég összefogtak Magyarország ellenzéki vezetésű megyei jogú városai is (szám szerint tízen).

A fővárosok összefogásának első dokumentuma, a hétfőn aláírt Szabad Városok Paktuma már most több mint szimbolikus gesztus. Szerepel benne a politikai szándékok deklarálásán túlmutató passzus is, mely szerint az aláírók küzdeni fognak azért, hogy az EU-s források közül minél több legyen közvetlenül a városok számára elérhető. Ha ebben sikerrel járnak, az a városok kívánatos irányú fejlődésének ígéretén túl a korrupció letörését is segíti majd. Az eredmények látszanak majd, s a javuló közérzet sem áll meg a fővárosok határá­ban. Semmi sem áll meg a városok határán.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.