A szerk.

Városi szél

A szerk.

„Jövőre ott is uniós választások lesznek és elnökválasztás. A most tapasztalt folyamatok akkor is érvényesülnek majd: Robert Ficóra további megérdemelt pofonok várnak” – írtuk bő egy esztendeje, tavaly novemberben, amikor a szlovákiai önkormányzati választásokon Pozsonyt elvette egy független ellenzéki jelölt, Matúš Vallo építész a kormányon lévő Fico-párttól (Smer).

S a pofonok jöttek is sorra, az ellenzék előretört az európai választásokon, elnöknek pedig megválasztották Zuzana Čaputovát, aki olyannyira ellenzéki, hogy már-már alternatív: környezetvédő aktivistákból ezen a tájon fellépéséig nem volt szokásban államfővé válni. Alig két hónap múlva pedig parlamenti választások lesznek Szlovákiában, ahol alkalmasint ajtót mutat az ország Robert Ficónak (Pellegrini nevű kiszerelésének), s vele a kelet-európai típusú populizmusnak, illetve maffiaállamnak is. Az operáció valószínűségébe vetett hitet csak erősíthetik a körvonalazódó ellenzéki összefogásról szóló hírek – nem közös indulásról, egyelőre afféle meg nem támadási szerződésről van szó, de ennek a jelentőségével talán a legjobban mi vagyunk tisztában.

Csakhogy ez az írás nem a szlovák belpolitika várható alakulásával kíván foglalkozni, még akkor sem, ha az idecitált önkormányzati választásokon a pozsonyihoz módfelett hasonló módon nyert a feltörekvő ellenzék Nagyszombatban, Komáromban és Nyitrán is. Vagy­­is inkább csak részben akar szólni ez az írás Szlovákiáról, szám szerint negyedrészben (25 százalékban).

Hétfő délelőtt ugyanis a CEU Nádor utcai, finoman szólva is emblematikus épületében létrejött egy találkozó, ahol az úgynevezett visegrádi négyek főpolgármesterei dugták össze a fejüket – kivétel nélkül ellenzékiek. Tudjuk, a visegrádi országok mindegyikét súlyosan populista, unióellenes, rossz pedigréjű kormányok vezetik, melyek mind a demokrácia lebontásán dolgoznak, s majd’ mindegyik programszerűen űzi az állami szintű korrupciót. Nem akarunk dicsekedni, de nálunk a legrosszabb a helyzet: kétségkívül Orbán Viktor jutott a legmesszebbre a demokrácia leépítésében éppúgy, mint az EU-tól való eltávolodásban. De teper a többi is, Jarosław Kaczyński csapatai kikezdték az igazságszolgáltatást, Andrej Babiš orbitális korrupciós ügyeitől hangos a világsajtó, Prágában gyakoriak a több tíz­ezres, alkalmanként több száz­ezres tüntetések, s hát Robert Ficót és alvilági kapcsolatait sem kell bemutatnunk.

Nevezettek mindenféle nemtelen eszközt bevetve mostanáig meg tudták őrizni hatalmukat – van, aki tragikusan hosszú ideig –, s minden jel arra mutat, hogy el sem akarják engedni soha. De mindegyik megkapta már a maga súlyos sebeit: a demokratikus erők lám, mindenütt visszavették a fővárost. Prágának konkrétan kalózpárti főpolgármestere van az ifjú Zdeněk Hřib személyében, Varsót pedig a Polgári Platform képviseletében vezeti Rafał Trzaskowski. Mind a négy főváros élén tehát negyvenes, magasan kvalifikált, tiszta múltú politikus áll. S hogy szándékaik felől sem lehet különösebb kétségünk, arra kitűnő példa ez a hétfői találkozó, a közös nyilatkozat, paktum aláírása. Mely meglehet, hogy egyelőre nem sokkal több demonstrációnál, szimbolikus gesztusnál, bár már annyiban is döntő fontosságú lenne. Mert ezek a fővárosok, ezek az önkormányzati vezetők, s az őket delegáló formációk lehetnek képesek arra, hogy visszafordítsák a régió látványosan negatív politikai folyamatait.

De lehet-e csupán a fővárosokból választást nyerni? Lehet-e egy fővárosnak, egy fővárosi vezetésnek valamennyire is megakadályozni a kistelepülések választásainak láncszavazásos, zsarolásos, s minden egyéb, határozottan feudális módszerekkel véghezvitt elcsalását? Odamegy tán Karácsony, és azt mondja, ne tovább? Ez aligha elképzelhető. A megoldás mégis egyszerű: jó fővárost kell csinálni. Üldözni kell a korrupció minden formáját, átláthatóan kell működni, világossá kell tenni az értékeket, ellent kell állni a kormányzat területszerző manővereinek, nem kell engedni a zsarolásnak, satöbbi, satöbbi, fújja ezt mindenki kívülről. És persze össze kell fogni. Még a legnagyobb ellenszélben is. Ahogy most összefogtak a fővárosok, ahogy nemrég összefogtak Magyarország ellenzéki vezetésű megyei jogú városai is (szám szerint tízen).

A fővárosok összefogásának első dokumentuma, a hétfőn aláírt Szabad Városok Paktuma már most több mint szimbolikus gesztus. Szerepel benne a politikai szándékok deklarálásán túlmutató passzus is, mely szerint az aláírók küzdeni fognak azért, hogy az EU-s források közül minél több legyen közvetlenül a városok számára elérhető. Ha ebben sikerrel járnak, az a városok kívánatos irányú fejlődésének ígéretén túl a korrupció letörését is segíti majd. Az eredmények látszanak majd, s a javuló közérzet sem áll meg a fővárosok határá­ban. Semmi sem áll meg a városok határán.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.