Verdefény

A szerk.

Kedden reggel azzal örvendeztette meg az ország népét – különös tekintettel az egészségügyi ellátásban dolgozókra – a Magyar Nemzeti Bank, hogy közölte, új aprópénzeket bocsát ki a járvány elleni védekezés hőseinek tiszteletére.

Kedden reggel azzal örvendeztette meg az ország népét – különös tekintettel az egészségügyi ellátásban dolgozókra – a Magyar Nemzeti Bank, hogy közölte, új aprópénzeket bocsát ki a járvány elleni védekezés hőseinek tiszteletére. A tíz- és húszforintos érmékre – melyek hátoldalára (a fejre) egy ápolónőt, egy rendőrt és építőmunkást rajzoltak kerek fejű háttéralakokkal – azt írták fel, hogy „Tisztelet a hősöknek”. A főoldal (az írás) változatlan maradt, a szokványos tízes, húszas képét mutatván.

Mint megtudtuk, a magyar állam e kibocsátással fejezi ki megbecsülését a járványhelyzet idején munkájukat erőn felül ellátó polgárainak, illetve ezek a fent jelzett módon (kerek fejű, szimbolikus kis alakokkal) körülírt csoportjának. És persze a mögöttük álló, kevésbé egyértelmű státusú, de ugyancsak kerek fejű tömegnek is. Egy szlogennel, melyet konkrétan Orbán Viktor Facebook-oldaláról emeltek át (tisztelet érte Kaminski Fannynak), meg a ma használatban lévő fizetőeszközök második, illetve harmadik legalacsonyabbikával. Talán azért, mert az ötforintosra nyilván csak annyi fért volna rá, hogy Tisztelet a hő.

Nem, nem fejtjük meg ennek a gesztusnak az üzenetét, tudja azt pontosan, fillérre mindenki. Azon sem ugrálunk, hogy ha nem direkt megalázni akarták vele gyakorlatilag az egész országot, akkor mennyire hülyének kellett már lenni ahhoz, hogy valaki ezt a gesztust jó ötletnek és méltó hálaadásnak gondolja. Azt is tudja mindenki pontosan.

De nem csupán e nagy közös tudás miatt nem megyünk bele a találgatásba, hanem azért sem, mert ezt megtette helyettünk maga a Magyar Nemzeti Bank. Az után ugyanis, hogy a komplett magyar sajtóval egyetemben lapunk online felülete is közzétette kedden reggel a vonatkozó hírt, az MNB írt nekünk, s a rosszallását fejezte ki a cikkünk címében használt „aprópénz” kifejezés miatt. Levelükben előadták, hogy „szakmai érvek” szóltak a döntés mellett. Azért választották a mondott érméket, mert azokból van a legtöbb, s így nem okoz majd az akció semmi bajt: stabil marad a gazdaság, stabil a pénzforgalom, a készpénzellátás még akkor is, ha a szép érmék láttán előbújik Magyarország polgáraiból a minden emberben ott szunnyadó numizmata, s elteszik emlékbe a szép kis froncsikat az utolsó darabig (2-2 millió érmét említenek). Tényleg épp csak azt nem mondták, hogy még ekkor is stabil marad a forint. Franciaország 8 milliárd euróval (2830 milliárd forint) emeli egészségügyi dolgozóinak bérét.

Mindebből legkézenfekvőbben az a következtetés adódik, hogy a megalázás mégiscsak szándékos. Mert ezek és a többi ún. szakmai érvek (félreértések elkerülése végett: a levél teljes terjedelmében elolvasható online felületünkön) pontosan oda mutatnak, hogy nem, ne csináljuk ezt. Ne bánjunk így az ország polgáraival: ne tekintsük páriának, ne nézzük teljesen hülyének őket még a szimbolikus politizálás, még a gesztusok szintjén sem.

Csakhogy ez lehetetlen, mert aki a napi politikai praxisát következetesen azzal a tudattal űzi, hogy neki alattvalói vannak, s nekik olykor aprót kell szórni az ablakból, s ugyancsak napi szinten nézi hülyének ezen „alattvalóit”, az, ha megfeszül, sem tud másként viselkedni a szimbolikus politika, a gesztusok szintjén sem. Ezek a tízesek, húszasok így pontosan azt üzenik: ezek vagyunk mi és ezek vagytok ti, tudjátok hát, hol a helyetek. Itt minden ezt üzeni.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.