A szerk.

Vissza?

A szerk.

„Most pillanatnyilag nincs olyan elhatározásom, hogy olyan nagyon pályázni akarnék, még kevésbé kilincselnék vagy pedáloznék ezért. (…) Azt tudom magának mondani, hogyha szigorúan vesszük, már 2014-ben sem kapaszkodtam két kézzel ezért a székért, és pillanatnyilag nincs olyan elhatározásom, hogy pályáznék. Most ha valaki azt kérdezné, hogy merjen-e fogadni arra, hogy indulok ezért a pozícióért, azt mondanám, hogy jelentős tétet ne tegyen rá” – Tarlós István mondta ezt vasárnap az ATV Heti napló Sváby Andrással című műsorában. A hír órákon belül végigszáguldott a sajtón: Tarlós nem indul harmadszor Budapest főpolgármesterségéért!

Miután a nagy ijedtségre aludtunk egyet, eszünkbe jutott, hogy Tarlós nem először jön ezzel. Majdnem szó szerint ezt nyilatkozta február 20-án is, három nappal a 266 ezer olimpiaellenes aláírás leadását követően, miután találkozott Orbán Viktorral. („Nem emlékszem rá, hogy bármikor is olyat mondtam volna, hogy ambicionálom a 2019-es újraindulást. Pillanatnyilag nincs is ilyen elhatározásom, nemhogy kilincselnék ennek érdekében.”) De Tarlós egész főpolgármesterségét végigkísérik az ilyen célozgatások. Hét hónappal az első megválasztása után, 2011 májusában annyira berágott a tervezett új önkormányzati törvény egyik, Budapestet hátrányosan érintő változata miatt, hogy kerek perec kijelentette: 2014-ben visszavonul, ha tényleg ilyen jogszabályt fogad el az Országgyűlés. A példákat sorolhatnánk, hiszen a Budapest–kormány konfliktusok (tömegközlekedés finanszírozása, ipar­űzési adó megosztása, kerületek vs. Fővárosi Közgyűlés, és így tovább) ugyanazon rugóra járnak hét éve. Orbán előreküldi valamelyik kammerdienerét (Rogánt, Lázárt vagy mást), hogy nyomjon le Tarlós torkán valamely, a fővárost nehéz helyzetbe hozó intézkedést, mire Tarlós nyersen odanyilatkozik, ad néhány kritikus interjút a fideszes univerzumban „ellenségesnek” tekintett lapnak – ám néhány hét múlva megint megy a nyalomaszád. A békekötés jeleként Tarlós ilyenkor hitet tesz Orbán személye mellett (hiába mesterkedik is bárki, ő soha szembe nem fordulna a miniszterelnökkel, akivel a lehető legnagyobb az összhang). De Tarlós ezzel a taktikával nem sokat ér el: mozgástere egyre szűkül, a főváros pozíciója pedig egyre romlik.

Pedig Tarlósra szüksége van Orbánnak, nélküle Budapestet sehogyan sem, vagy csak nagyon nehezen vinné a Fidesz. A fővárosi önkormányzati választásokon Tarlós főpolgármesterségére mindig többen szavaztak, mint az őt támogató Fidesz–KDNP listájára. Így volt ez már 2006-ban is, amikor szoros versenyben maradt alul Demszky Gáborral szemben. De például 2014-ben, amikor a baloldal már rég a fasorba se volt, ráadásul a jelöltállításnál is elszúrt mindent, amit lehetett, az utolsó pillanatban beugró Bokros Lajos lazán összeszedett majd’ 214 ezer szavazatot (Tarlós 291 ezerrel nyert). Ha ehhez hozzávesszük a semmiből előlépő momentumosok negyedmillió aláírását (amely szignók döntő többsége mindenekelőtt a főváros masszív Orbán-ellenességének a lenyomata), világossá válik, hogy a Fidesz elveszítette Budapestet – legfeljebb Tarlós tarthatja meg neki.

Tarlós az első pillanattól komolytalannak tartotta a budapesti olimpiát („nem életszerű”), aztán lojalitásból – vagy számításból – lelkesedést mímelve kiállt mellette. Amikor azzal szembesült, hogy az ő „gondolkodói közösségének” (így nevezi Tarlós a „konzervatívok” nagy családját, amelynek a Fidesz a vezető ereje, és amelybe ő, a független főpolgármester eszmei alapon tartozik bele) egyes tagjai pánikba estek, és gyáva módon rá és Budapestre kenték volna az olimpiarendezési felhajtást, megint keményebben szólt oda. (Az InfoRádiónak kijelentette, hogy ő a népszavazást sose ellenezte, az olimpiát pedig sosem erőltette.) A parlamenti „OLAF-bizottság” előtt sem volt hajlandó a Fidesz által neki szánt szerepet eljátszani: azt mondta, hogy bár szerinte Demszky alkalmatlan volt főpolgármesternek, és a 4-es metró beruházásában az általa vezetett önkormányzat „borzalmas szerződéseket kötött”, mégsem feltételezi Demszkyről azt, hogy lopott volna.

Meglehet, Tarlósnak tényleg elege van abból, hogy miközben hagyja magát újra és újra belerángatni Orbán mindenféle őrületébe, valójában semmit nem képes elérni nála. A város költségvetését megint csúnyán megnyírta a kormány, a közművekből már rég kitúrta, kompetenciáit lenyesegette, vagyonát megcsappantotta; a főpolgármesterrel pedig a bolondját járatják a hármas metró felújítása ügyében, a busztenderekkel, a trolitenderrel… De lehet az is, hogy Tarlós még mindig bízik a saját erejében, és a szokásos táncrend szerint az alkupozícióját véli erősíteni visszavonulási szándéka bejelentésével – hisz Budapesten nélküle nem megy a Fidesz semmire 2019-ben. Ha erről lenne szó, hamarosan megint csillogó szemmel fog beszélni Orbán miniszterelnöki nagyságáról. Aztán előbb-utóbb Orbán megint fölmossa majd vele a padlót.

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.