Szokatlan dolog történt hétfőn a magyar Országgyűlésben: az igazságügyi bizottság Fidesz–KDNP-s tagjai is támogatták, hogy a parlament tárgysorozatba vegyen egy ellenzéki (MSZP-s) törvényjavaslatot, amely hatályon kívül helyezné a „külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról” szóló 2017-es törvényt. A Fidesztől távol áll, hogy csak úgy, a demokratikus működés nagyobb dicsőségére tárgyalgasson ellenzéki kezdeményezésekről, némi alappal feltételezhető tehát, hogy a javaslatot a kormánypárti képviselők meg is szavazzák majd, így heteken belül eltörölhetik a civiltörvényként elhíresült jogszabályt.
Oka éppenséggel lenne erre a Fidesznek. Az Európai Unió Bírósága június 28-i ítéletében számos ponton az uniós jogba ütközőnek találta a civiltörvényt. Közelebbről a tőke szabad mozgásának elvét sértik, az egyesülési szabadságot, a magánélethez és a személyes adatok védelméhez való jogot korlátozzák azok a rendelkezések, amelyek alapján „külföldről támogatott szervezetként” kell regisztrálnia magát minden civil szervezetnek, amely a megelőző évben legalább 7,2 millió forint értékben kapott külföldi támogatást. A szervezetek központi kormányzati nyilvántartásba kerülnek, a „külföldről támogatott” bélyeget pedig fel kell tüntetniük honlapjukon és minden kiadványukon.
A törvényt ugyanakkor pont a kormány által célkeresztbe állított szervezetek – a TASZ, a Helsinki Bizottság és az Amnesty – bojkottálták a legkövetkezetesebben. A regisztráció elmulasztását elvben az ügyészség szankcionálhatná (pénzbírsággal vagy végső esetben a szervezet megszüntetésével), de a törvény elfogadása óta eltelt három évben ilyesmire nem volt példa, ahogy eddig az abszurd szabályozást tiszteletben tartva regisztrálók listáját sem használták politikai célokra – nehéz is lett volna, mert az alacsonyan meghatározott minimumösszeg miatt a közéleti kérdésekben aktív nem kormányzati szervezetek mellett több állatvédő, kulturális vagy épp hagyományőrző szervezet is bekerült a szórásba. A civiltörvény talán alkalmas lehetett annak sulykolására, hogy a külföldi egyenlő az eleve gyanússal, hatályban tartásának azonban ezen túlmenően nincs különösebb gyakorlati jelentősége, a kormány pedig előbb-utóbb súlyos pénzbírságba futhat bele, ha nem hajtja végre az uniós bíróság ítéletét.
Vannak azonban arra utaló jelek is, hogy a kormány mégsem fogja olyan egyszerűen elengedni a civilek megbélyegzését. A luxembourgi bíróság nyári döntését kommentálva Gulyás Gergely és Varga Judit a totális vereségben is megtalálták a pozitívumot, arról beszéltek, hogy az ítélet is legitim célnak tekinti az NGO-k átláthatóságát, csak ezt más eszközzel kell elérni. Ezekből a megszólalásokból inkább a törvény valamilyen módosítása következne. Baljós előjel az is, hogy az Erasmus+ programot kezelő Tempus Közalapítvány augusztus végén azért nem támogatta a pécsi Emberség Erejével Alapítvány egy pályázatát, mert a szervezet nem volt hajlandó nyilatkozni arról, külföldről támogatottnak minősül-e. Ezzel az eredeti kiírásban nem szereplő, megszorító feltétellel aligha saját szakállára állt elő az Innovációs és Technológiai Minisztérium égisze alá tartozó közalapítvány kuratóriuma – az uniós verdikt után.
Mindezek fényében olyan nagyon akkor se lepődnénk meg, ha mégsem vonnák vissza a civiltörvényt, vagy visszavonnák, de aztán a kormány egy másik, esetleg még gonoszabb szabályozást alkotna a civilek ellen. (Hasonló taktikát vetettek be a tranzitzónák luxembourgi elkaszálása után, a zónákat megszüntették, de ezzel csak még inkább elzárták az országot a menedékkérők elől.) A kormány választását nem a jogkövető magatartás keresése diktálja majd, sokkal inkább az, hogy Orbán pillanatnyilag mit tart a maga számára előnyösnek az uniós költségvetési alkudozásban. A civilek számára valódi elégtételt és megnyugvást a törvény hatályon kívül helyezése jelentene, de nyugodtan nevezhetjük erkölcsi győzelemnek azt is, hogy több mint három éve sikerrel állnak ellen a putyini mintát követő jogszabálynak.
