A szerk.

Züllöttség exportra

A szerk.

„Megmentettük az iskoláinkat, és nemcsak a kisiskolákat, emeltük az iskoláknak járó támogatást, megdupláztuk a kisebbségi kultúrára fordított összeget és még sorolhatnám. Az emberek úgy veszik, hogy ez természetes, ez megvan” – mondotta a kiváló Bugár Béla a pozsonyi Új Szónak, magyarázandó a Híd-Most párt csudálatos EP-választási szereplését (2,59 százalék = 0 képviselő).

Értjük, a hülye szavazók beleharaptak abba a kézbe, amelyik enni adott nekik, s nem értékelik azt a sok jót, amit a Hídtól kapnak, helyette olyan marhaságokon akadnak fel, hogy kivel van egy kormányban párt. De még jobban ráfáznak, mert 8–9 hónap múlva megtudják, hogy „mit fog jelenteni, ha a szlovák parlament is kisebbségi képviselő, magyar érdekeket védő képviselet nélkül marad”. Nem arról beszél tehát a pártelnök, hogy miért volt Robert Fico kifutófiúja, s nem is arról, hogy mit keresett a portréja közvetlenül Fico és Kaliňák mellett a pozsonyi tömegtüntetések transzparensein, de még csak nem is arról, hogy miért nem kapott a fejéhez akkor, amikor 3,1 százalékkal bukott ki az elnökválasztás első köréből, hanem arról, hogy a rémes szavazók milyen rémesek. Azt ezek után teljesen felesleges is leírni, hogy Bugárnak esze ágában sincs lemondani posztjáról.

„A jó hír azonban az, hogy az MKP kilenc év parlamenten kívüli lét ellenére megtartotta a hitelét és kredibilitását a szlovákiai magyar választók előtt. Dél-Szlovákia meghatározó járásaiban kiváló eredményt értünk el” – ezt már Csáky Pál az ugyancsak szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának EP-listavezetője mondta a lapnak, ugyancsak azt megmagyarázandó, hogy miért zúgott ki ő is, pártja is az Európai Parlamentből a hétvégi választásokon. Hitelről, kredibilitásról, kiváló eredményről beszélni egy bukta kapcsán vagy végtelen cinizmus, vagy azt jelenti, hogy a megszólaló egy másik tévét néz, ahol a némi rezgés után leeső léc érvényes ugrásnak számít (az MKP 4,96 százalékot szerzett). Csákynak sem áll szándékában lelépni, hisz’ tisztán látja ő a személyét övező kimagasló szavazói bizalmat. A nép embere ő konkrétan.

Hogy kinek az embere valójában, az magyarázatul is szolgál a bukásra. Hisz’ miért is van 9 éve a törvényhozáson kívül e párt? Nos, leginkább azért, mert amikor a Fidesz hozzáfogott a NER exportjához, az elsők között feküdtek be neki. Az ügyefogyott szlovákiai magyar szavazók meg feszt arra szavaztak, hogy ők európaiak akarnak lenni, nem pedig Orbán Viktor filléreken vásárolt vazallusai. A Hídnak pedig a szlovákiai magyar szavazók azt mondták, hogy ők európaiak akarnak lenni, s nem Robert Fico filléreken vásárolt vazallusai.

No, de legalább édes Erdélyországunkból bejuttatott egy képviselőt a szintén Fidesz-ernyő alatt röpülő RMDSZ. Hogyan is? Hát, úgy, hogy a Regátban valami csoda hatására egy csomó román szavazatot szereztek, míg a magyarlakta területeken visszaestek erősen. Például „Teleorman megyében, a kormányzó szociáldemokrata párt fellegvárában harminchétszer annyi szavazatot kapott a magyar párt, mint ahány ember a népszámláláson magyarnak vallotta magát!” – számolta ki a román választási iroda honlapja alapján a Magyar Hang. Ehhez talán csak annyit tennénk hozzá, hogy a mondott szociáldemokrata párt elnöke most kapott három és fél év börtönt – korrupcióért.

A Szerbiából érkező furcsa levélszavazatokról meg már ne is beszéljünk, hisz’ anélkül is leszögezhetjük, hogy legalább a NER exportjában tényleg sikeres volt Orbán Viktor: a határon túli magyar politikát is sikerült lezüllesztenie a sárga földig.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.

Hova haza?

A térkép sok mindent megmutat. Támpontot ad és útba igazít, ábrázol és leegyszerűsít, a megismerés lehetőségével kecsegtet. Hasznos szerszám, mégis mindig hazudik.

Régen is rossz volt

A Kádár-korszak túlérett periódusában, a diktatórikus rendszer először alig észrevehető, majd egyre gyorsuló bomlása közben már teret kaphattak olyan kutatások is, amelyek a rendszer működésére reflektáltak, néha egyenesen magára a rendszert működtető ipari-gazdasági-pénzügyi elitre koncentrálva.

„Sötétséget inni”

  • Domsa Zsófia

A regény egyszerre felkavaró, fájdalmas és mélyen elgondolkodtató. Nem elsősorban azért, mert újabb részleteket tudhatunk meg annak a házassági válságnak a történetéről, amelybe Karl Ove Knausgård önéletrajzi sorozatai révén több százezer, önmagát olykor kukkolónak érző olvasó kaphatott betekintést szerte a világon.