A BKK új vezérigazgatója szerint a Lánchíd nem alkalmas gyalogoshídnak, de használhatnák a jövőben csak kerékpáros és közösségi közlekedésre

  • narancs.hu
  • 2020. február 24.

Belpol

A városvezetés erről a lakossággal egyeztetne. A Lánchíd felújításáról vannak elképzeléseik, de végleges döntés még nincs, és az e-jegyre is várni kell még.

A BKK új vezérigazgatója, Varga Ivett a hvg.hu-nak adott hosszú interjújában összegezte terveit és elképzeléseit Budapest közlekedéséről. Arról is beszélt, hogy a Lánchíd felújítására vannak ötleteik, ám végleges döntés nincs, ahogy az e-jegyre is várni kell még.

Mint ahogy azt Varga Ivett hangsúlyozta, a Lánchíd, az alatta futó villamosvasúti alagút és a Váralagút felújításának egyszerre kellene elindulni, ezzel párhuzamosan kezdődhetne el a hídfőterek felújításának a tervezése.  Ám minderre a jelentős költségek miatt egyre kisebb esélyt lát. „A minimálverzió az, hogy csak a hidat újítják fel, de akkor is rövid időn belül szükség lenne a villamosalagút rekonstrukciójára.”

"A BKK részéről ez az egyik legsürgetőbb projekt, mert lezárni ugyan egyelőre nem kell a hidat, de azon el lehet gondolkozni, hogy bevezessünk-e további korlátozásokat, hogy ne romoljon az állapota."

Varga szerint bár a Lánchíd klasszikus gyalogoshídnak nem lenne alkalmas, mert „egy átlagos magasságú ember az útpályáról a láncok magassága miatt nem lát rá jól a Dunára”. Viszont reális tervnek tartja, hogy a hidat csak kerékpáros és közösségi közlekedésre használják a jövőben. De elmondása szerint a városvezetés erről is a lakossággal szeretne egyeztetni.

A BKK vezérigazgatója az  e-jegy-projektet önálló beruházásként értelmezi. „Azt nem hiszem, hogy a főváros teljes területén, minden vonalon azonnal bevezethető, ez először a kötöttpályás és elsősorban a metróvonalakon történhetne meg.” Varga szerint ennek megvalósításához az egyik alternatíva, hogy tovább dolgoznak a Nemzeti Mobilfizetési Zrt.-vel, és a meglévő rendszer továbbfejlesztésével alakulhat ki a fővárosi jegyrendszer, míg a másik lehetőség, hogy „a főváros maga határozza meg elsősorban az utasigények alapján az elektronikusjegy-struktúrát”. Varga ez utóbbinak a híve.

A beszélgetés során többek között szó esett még a volt a fonódó villamoshálózat befejezéséről is. Varga Ivett kifejtette, hogy a Műegyetem előtti rakparti villamossal azonnal el tudnának indulni, „gyakorlatilag rendelkezésünkre áll a közbeszerzési dokumentáció, minimális tervezési feladat van még hátra, hogy a vágányok füvesítettek legyenek. Ezzel teljes lenne a budai fonódó villamoshálózat.”

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.