Holnap megjelenő nyomtatott kiadásunkban hosszú cikk foglalkozik a lex CEU-val. Körbejárjuk a törvénymódosítás rapid elfogadását, a Soros György által alapított egyetem elleni hadjárat lehetséges előzményeit, és azt is, milyen lehetetlen feltételeket kellene teljesítenie a CEU-nak, ha fenn akarja tartani jelenlegi működését.
Lássunk egy kis ízelítőt!
Ha a feltételek nem teljesülnek, a CEU 2018-ban már nem vehet fel új hallgatókat. A Közép-európai Egyetem elvben működhetne tovább, de csak magyar diplomákat adhatna ki. Nehéz felbecsülni, hogy ez mit jelentene az egyetemnek, az biztos, hogy jelenleg több hallgató kap amerikai diplomát (is), mint magyart. „A nemzetközi diáksereg a legjobbak legjobbjaiból kerül ki, sokan a CEU után is továbbtanulnak, de hozzánőnek Budapesthez, agyukba, szívükbe vésődik a város” – mondja Balázs Péter, a CEU nemzetközi kapcsolatok tanszékének professzora. „A CEU szakkönyvtára elképesztő értéke a magyar tudományos életnek, az egyetem budapesti működése pedig nagy PR-értékkel bír, a külföldi diákok életük meghatározó éveit töltik itt, barátságok, szerelmek, házasságok születnek. Aki szerint a CEU nem egyértelmű értéke az országnak, az nem objektív mércével közelít” – fogalmaz Pap András megbízott oktató.
A Közép-európai Egyetem színvonalát Palkovics László is elismeri, azt mondja, a kormány nem szeretné, ha a helyzet odáig eszkalálódna, hogy a KEE befejezi magyarországi tevékenységét. „Az egyetem megszüntetése fel sem merül” – teszi hozzá. A CEU-ért nyilvánosan bejelentkezett Vilnius, Bécs és a lengyelországi Słupsk városa, az oktatók és hallgatók körében Berlin és Bonn terjedt el lehetséges B tervként. Enyedi Zsolt rektorhelyettes azt mondja, nincsenek költözési terveik, Budapest melletti elkötelezettségüket mutatja a nemrég átadott új épület is. Ám hozzáteszi, „ha az igazgatótanácsnak Budapest és a tanszabadság között kellene választania, nem hiszem, hogy a tanszabadságból engedne”.
Teczár Szilárd írását teljes egészében a Magyar Narancs 2017. április 6-i lapszámában olvashatják.
