A csend és a rutin is támogatja az antiszemitizmust

Belpol

Az emlékezés fontosságát, a kortársak felelősségét és az oktatás szerepét hangsúlyozták az idei Élet menete szónokai.

A holokauszt áldozataira emlékező Élet menete a munkaszolgálatosoknak állított két emlékmű között, a VIII. kerületi Koltói Anna térről a VII. kerületi Bethlen Gábor térre haladt. Az idei séta a munkaszolgálat áldozatainak állított emléket. A munkaszolgálatosokról kevés szó esik a megemlékezéseken, pedig 1939-től több mint százezer zsidó és nem zsidó embert vezényeltek munkaszolgálatra, kényszerítettek munkatáborokba. Közülük 60 ezren nem élték túl a szolgálatot az embertelen, kegyetlen bánásmód és körülmények miatt, mondta Gordon Gábor, az Élet Menete Alapítvány kuratóriumának elnöke.

A menet díszvendége, Katharina von Schnurbein, az antiszemitizmus elleni harc és a zsidó élet támogatásának európai bizottsági koordinátora volt. Emlékezni kell az áldozatokra, hogy soha többé, senkivel ne történhessen meg az, ami velük történt. Emlékezni kell azokra az igaz emberekre is, akik segítették az áldozatokat. Az ő bátorságuk és hogy felemelték a szavukat, amikor mindenki más hallgatott, ma is példaként szolgálhat, mondta. 

Az Európai Bizottság 2021 októberében uniós stratégiát készített az antiszemitizmus ellen és a zsidó élet támogatására. A stratégiában közel száz kezdeményezés szerepel, céljuk, hogy a széles nyilvánosság megértse az antiszemitizmus gyökereit és veszélyeit. Emellett hatékony módszereket kívánnak biztosítani az emlékezéshez. A stratégia legfontosabb célja, hogy az európai zsidók vallási és kulturális hagyományaiknak megfelelően, félelem nélkül élhessék életüket. Számítunk minden egyes tagállamra, a civil társadalom elkötelezettségére és a zsidó közösségekre, köztük a magyarra, hogy továbbléphessünk egy antiszemitizmustól mentes EU felé, tette hozzá.

 Európa legnagyobb zsinagógája egy rövid sétára van a menet aktuális helyszínétől, Európa negyedik legnagyobb zsinagógája pedig Szegeden van, bizonyítja, hogy a zsidó közösség mennyire fontos Magyarország múltjában és jelenében egyaránt, mondta David Pressman, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete. Amikor összegyűlünk, hogy újra elmeséljük a holokauszt történetét, joggal dicsőítjük a felszabadítókat, rácsodálkozunk a túlélők kitartására és emberségére, valamint a megölt milliók miatti felbecsülhetetlen veszteségére. Ugyanakkor az olyan emberek történetét is el kell mesélni, akik tudták, mi történik, de nem cselekedtek. Beszélni kell azokról az emberekről is, akiknek triviális, rutinszerű napi cselekedetei lehetővé tették a náciknak, hogy több mint hatmillió zsidót, valamint számtalan homoszexuálist, romát és másokat öljenek meg, mondta Pressman.

Jákov Hadasz-Handelszman, Izrael budapesti nagykövete szerint az oktatásnak kiemelkedő szerepe van az antiszemitizmus eltörlésében és abban, hogy a fiatalok tisztában legyenek a holokauszt során elkövetett bűnökkel. Az Élet menete a felszólalásról szól, különösen az egyenlőtlenség és az intolerancia ellen, mondta. A csend egyenlő a beleegyezéssel és nincs annál rosszabb, mint csendes szemlélőnek lenni, amikor jogtalanságok történnek.

A rendezvényen megemlékeztek a márciusban elhunyt Hajim Topolról, az 1971-ben készült Hegedűs a háztetőn című filmben Tevjét alakító izraeli színészről.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.