A Fidesz eszközével von párhuzamot az MTA a kormány és a Rákosi-korszak között: utoljára akkor fenyegette megszűnés az intézményt

  • narancs.hu
  • 2018. augusztus 8.

Belpol

Tudta?

„Tudta, hogy az 1825-ben felállított Magyar Tudományos Akadémia egyszer majdnem megszűnt? Amikor 1948-ban a Magyar Dolgozók Pártja az Akadémiával szemben felállította a Tudományügyi Minisztériumként működő Magyar Tudományos Tanácsot” – írja Facebook-oldalán az MTA.

Magyar Tudományos Akadémia – MTA – hivatalos oldal

1945–1948 között a Magyar Tudományos Akadémia a megszűnés határán volt.

Az Akadémia a poszthoz csatolta történeti leírását is, ahol részleteiben is olvasható, hogy a második világháborút követően az MTA több okból is a megszűnés határára jutott, annak munkája, anyagi helyzete miatt ellehetetlenült, a földbirtokait felosztották, a pénz- és értékpapírvagyona a hiperinflációban semmissé lett, bérházait államosították… Majd a Magyar Kommunista Párt és később a Magyar Dolgozók Pártja felől is éreztek veszélyt, ami 1948-ban, az MTT felállításával vált politikai fenyegetettséggé.

Mint ismert, az MTA kutatóintézeteitől épp most vont el a kormány – illetve az Országgyűlés – 25 milliárd forintot, hisz’ a jövőben ezt az összeget kontroll alatt, a Palkovics László vezette minisztériumon keresztül kapják majd meg. Az intézmény az akadémiai függetlenséget és a kutatás szabadságát félti. Nem véletlenül… Hiába tárgyalt az MTA vezetése több körben is Palkoviccsal, a javaslataikat simán lesöpörték az asztalról, mert Palkovics szerint nincs szó a kutatóintézetek államosításáról, a kutatásra szánt pénzeket akarják hatékonyabban elkölteni.

Szellem és erőszak - Így darálták be a Magyar Tudományos Akadémiát

Korábban is érte politikai támadás a Magyar Tudományos Akadémiát - hét évtizede egyszer már sikerült is felszámolni az autonómiáját.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.