*
Gazdag Gyula 1969-es, Hosszú futásodra mindig számíthatunk című filmje azt a korabeli extrémsport-hőstettet örökítette meg, hogy a Kádár-korszak vasembere, Schirilla György, miután az 1917-es forradalom tiszteletére elfutott Moszkvába, levezetésként Kenderesre (140 km) is elszaladt, hogy felavasson egy büfét. De az abszurd szituáció szervezőinek fejében nem csak az járhatott, hogy az ünnepet emlékezetessé tegyék. Mintha a kenderesi vezetők leginkább azt szerették volna demonstrálni, hogy leszámoltak a "bűnös örökséggel", és a büfé mellett egyúttal új hőst is avatnának (bárkit, hiszen Schirilla helyett akár Albert Flóriánt is elhívhatták volna) a korábbi "rossz hírű" példakép helyett. A filmben ugyan egy szó nem esik Horthyról, de azt megtudjuk: "Az elsőszülött fiúk a Miklós nevet kapják."
Jó gazda
Akik Kenderessel kapcsolatban "ősi" sasfészket emlegetnek, tévedésben vannak. A család csak a kormányzó apjával jelent meg a faluban (amely csak 2004-ben kapott városi rangot), miután 1857-ben feleségül vette az 1800 körül épült kúria és a hozzá tartozó birtok özvegy tulajdonosnőjének lányát, Halasy Paulát. Noha a gazdálkodás mellett Horthy István (1830-1904) politikusként is próbált érvényesülni, s megyei szinten valamennyi befolyásra is szert tett, a kenderesi "Horthy-aranykorhoz" nem sok köze van - az csak 1920-tól kezdődött, akkortól tölti itt rendszeresen a vakációt az újdonsült kormányzó a családjával. Bár igaz, hogy 1925-ben a kormányzóné útmutatása szerint a kúriát kastéllyá alakították, és a birtokot is korszerűsítették, Horthynak a falura is volt gondja: a húszas évek közepén a község nagy összegű kölcsönökhöz jutott, melyekből olyan, az alföldi falvakban ritkaságnak számító dolgokat finanszírozhattak, mint az elektromosság bevezetése vagy a vízvezeték kiépítése. Horthy iskolát alapított, és egy sor középületet emeltetett, testőrségébe és a koronaőrségbe való jelentkezésnél pedig előnyt élvezett a kenderesi "származás". Hovatovább szívesen elegyedett szóba a helyiekkel, sőt sokszoros keresztapa volt; az 1929-es válság idején úgy igyekezett enyhíteni a munkanélküliségen, hogy egyesével szedette le a gyümölcsöt birtokának fáiról. Intézkedéseinek végtelen egyszerűségét jól példázza Cseh Géza-Szikszai Mihály Kenderes című könyvének egyik részlete: "Mindig részt vett a vasárnapi református istentiszteleten. Máig beszélik, hogy zsoltároskönyvét többnyire 'otthon felejtette', és ezért kölcsönkért egyet valamelyik fiatal lánytól. Mielőtt visszaadta, észrevétlenül kisebb címletű bankjegyet csúsztatott a könyv lapjai közé."
Bölcsőtől a kriptáig
A rendszerváltás után Kenderes zarándokhely lett, Horthy pedig idegenforgalmi szolgáltatásként is megjelent a település kínálatában. A Horthy-túrának nevezett program során az érdeklődők azokat a helyszíneket kereshetik fel, ahol a kormányzó szelleme kísért: kastélyt, kiállítótermet, kriptát.
A kastély csak kívülről emlékeztet a múltra. A háború után az oroszok foglalták el - a kisebb méretű értékeket ellopták, a nagyobbakat eltüzelték. Egy része istállóként működött, az állatokat állítólag a kitépett ajtajú, hátukra fektetett neobarokk szekrényekből etették. 1950-től bentlakásos traktorosiskola, később mezőgazdasági gépész szakiskola, 1965-től diákkollégium lett, és ma is az. Horthyra a bejárat előtt álló - a vitézi rend által adományozott - bronz mellszobor (az 1950-es évek elején Rákosi mellszobra állt itt) és a pipázóban kialakított minikiállítás emlékeztet. A daliás időket az egykori enteriőrökről és az önfeledten vakációzó családról készült fotók idézik fel - a fürdőmedencében piros úszósapkában pancsoló öreg Horthy alkarján jókora tetkóval egyszerűen felejthetetlen. De itt van az egykori berettyóújfalui állomásfőnök, Nyéky Barnabás negyvenes évek elején készült naiv olajfestménye a kormányzóról, illetve egy 12 éves újságcikk bekeretezve. "Az antiszemitizmus egy betegség", interjú a Horthy unokával. Aki kérdez: Gréczy Zsolt, megjelent 2000. december 16-án a Magyar Hírlapban.
A túra következő állomása a Vitéz Nagybányai Horthy Miklós Tengerészeti Kiállítóterem, amely külsőre nem mérhető a kastélyhoz (faluház és fürdő volt, később moziként működött, alapította: H. M.), viszont olyan mennyiségű kormányzós relikviát és emléktárgyat sikerült felhalmozni, hogy az eredeti - tengerészeti/ történeti - funkció szó szerint sarokba szorul. A színpadon, ahol állítólag Bajor Gizi is fellépett, most Horthy fiának, a kormányzóhelyettesnek, a bátor pilótának van az emlékhelye, a galérián pedig az ún. Trianon-emlékszobát tekinthetjük meg - visszacsatolási szuvenírek bőséges kínálatával.
A kiállítás legnagyobb tanulsága, hogy a korabeli média milyen erőket mozgósított a kormányzó sztárolására. Horthy (gyakran családi körben) képes-, szóró- és címlapok seregéről néz le ránk, látható bélyegen, pénzérmén és kártyanaptáron, sőt konkrétan az ördög bibliáján is: ő a pikk király a monarchia haditengerészetét bemutató römikártyán.
A Horthy-túra végső állomása mi más lehetne, mint az 1921-ben épült családi kripta, amit 1993-ban, az újratemetés idején az egész ország megismerhetett. Helyszíni tudósítónk ezt írta (Kormányzóját temeté a nemzet, Magyar Narancs, 1993. szeptember 9.): "Volt nagy-magyarországos cserkészkoszorú, volt Székely himnusz, de nem volt a Horthy Miklós katonája vagyok című kuplé, és olyan, hajdan népszerű rigmusok sem hangzottak el, hogy: 'Horthy Miklós fehér lován szügyig gázol a büdös oláh vérben', szóval a körülményekhez képest decensen zajlott a kenderesi piknik."
Mit tehetnénk ehhez hozzá? Kenderesen a helyzet 19 éve változatlan.
