A Magyar Nemzeti Kereskedőházat (MNKH) tavasszal többször is megkerestük közérdekű adatait kérve: érdeklődtünk szerződéseiről, támogatásairól, befektetési szabályzatáról, köztük a Külgazdasági és Külügyminisztériummal (KKM) kötött szerződésekről is. A 2012 végén alapított állami cég válasza mindenkor következetesen elutasító volt, mondván, a Kereskedőház nem közfeladatot ellátó szerv, tehát nem is vonatkoznak rá a közérdekű adatok nyilvánosságára vonatkozó szabályok. Próbálkoztunk tehát másként: a Külüggyel kötött szerződések másolatát a tárcától kértük, amely kétséget kizáróan közfeladatot ellátó szerv. A KKM azonban azzal utasította el a kérésünket, hogy az adatok nyilvánossága az MNKH-nak aránytalan sérelmet okozna.
Álláspontunk szerint azonban a Külügy szerződései közérdekű adatok, a saját többségi (egészen pontosan 98,75 százalékos) tulajdonában lévő, összesen 9,3 milliárdos vagyonnal kibélelt társasággal kötött kontraktusok pedig annál inkább, már csak azért is, mert a törvények és az elmúlt években kialakult bírósági, alkotmánybírósági gyakorlat szerint a többségi állami tulajdonú cégek kötelesek az információszabadságról szóló törvényben meghatározott adataikat nyilvánosságra hozni. Panaszunkkal a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz (NAIH) fordultunk.
A Péterfalvi Attila elnökölte hatóság több fontos megállapítást is tett: egyrészt rögzítette, hogy az MNKH az információszabadság érvényesülése szempontjából közfeladatot ellátó szervnek minősül, ezért az általa kötött szerződések az Infotörvény értelmében közérdekű adatok. Jogerős ítéletében ezt egyébként a Kúria is megállapította már idén tavasszal. Másrészt kimondta, hogy „az MNKH Zrt. mint közfeladatot ellátó gazdasági társaság és a KKM mint közfeladatot ellátó szerv között megkötött szerződések közérdekű adatoknak és nem közérdekből nyilvános adatoknak minősülnek”. Az üzleti titokra történő hivatkozást ugyanis – szól a hatóság magyarázata – a magántulajdonú cégekkel kötött szerződések esetében sem engedi meg a törvény, még kevésbé, ha egy állami cég a szerződő fél. A NAIH így összegez: „A KKM jogellenesen tagadta meg az adatigénylés teljesítését.” A tárcának nyolc napja van megküldeni a kért adatokat.
| ||
Az eljárásnak további járulékos eredménye volt, hogy az MNKH honlapján elérhetővé tette szerződéseinek bizonyos adatait (tradehouse.hu/hu/szerzodesek-kore), legfőképp azt, hogy kivel, mikor, miről és mennyiért szerződött. A közzétett lista azonban több sebből is vérzik. Azt csak a kisebbik probléma, hogy az adatsor nem a közérdekű adatok között kapott helyet (bár a NAIH ezt is hiányosságként rótta fel), hanem keresgélni kell, és ha szerencsénk van, rá is találhatunk a „szakmai információk” között; vagy az, hogy az MNKH – Mészáros Lőrinc-i furfanggal – talált egy olyan formátumot, amit sem letölteni, sem szerkeszteni, de a honlapon rendesen olvasni is alig lehet. (Emlékezetes módon a felcsúti polgármester vagyonnyilatkozatai szintén hasonló formátumban kerültek fel a miniszterelnököt „adó” falu honlapjára.) Az már súlyosabb gond, hogy az adatok között a szerződés értékét tartalmazó rubrika több helyen nem számszaki, hanem szöveges kifejtést kapott, s ezzel a Kereskedőház éppen a törvényben előírt tájékoztatási kötelezettséget kerüli meg.
Az adatsorból nem ismerhető meg például, hogy a világ számos pontján létrehozott helyi kereskedőházakat működtető partnertársaságok milyen ügyleti jutalékban részesülnek, vagy hogy milyen konkrét összegeket vettek már fel, s akik jogosultak rá, mekkora marketingkerettel gazdálkodhatnak. A tajvani kereskedőházat menedzselő Primebase Group Ltd. esetében pedig az enigmatikus „negyedéves díj a negyedéves tervben meghatározott összegben” megfogalmazás szerepel. Hasonlóan semmitmondó kitételből van még néhány. További probléma, hogy bár jó néhány szerződést az elmúlt évek során módosítottak már, a táblázat csak a módosított szerződések adatait listázza, az alapszerződésekét nem, holott a vonatkozó törvényi előírások szerint öt évre visszamenően kell közzétenni az adatokat. Így persze az is jótékony homályba vész, hogy a szerződéses kapcsolat mikorra nyúlik vissza, s a feltételek hogyan változtak az idők során. Nagy a titkolózás a Külügyminisztérium és a Kereskedőház közötti – a közérdekűadat-igénylésünknek is tárgyát képező – kölcsönszerződés körül is: a lista ugyanis éppen arról hallgat mélyen, hogy mire kaptak egy potom 5 milliárdos kölcsönt. Minthogy azonban a NAIH felszólítása alapján a KKM-nek nyolc napon belül ki kell adnia a kontraktusokat, hamarosan talán ezt is megtudhatjuk.
Külön csoportot alkotnak azok a szerződések, amelyeket – valószínűleg törvényellenesen – az MNKH továbbra sem hozott nyilvánosságra. Az MNKH és a Quaestor Csoport közötti szerződéseket például hiába is keresnénk a listában, mintha nem soha nem is lettek volna. Pedig léteznek ilyen szerződések, egy mindenképpen, ezt a Külügy tavasszal egy közleményben ismerte el: „Az MNKH 2013 márciusában kötött szerződést a Quaestorral.” A később bedőlt brókercég a Kereskedőház értékpapírszámláját vezette, és a tárca szerint idén márciusban, az összeomlás pillanatában 3,8 milliárd forint parkolt náluk. A Magyar Nemzeti Bank szerint a szerződés március 28-án köttetett. Az MNKH az előbbiekben bemutatott trükkös „teljesítéssel” aligha tesz eleget a gyors és pontos tájékoztatás jogszabályi követelményének. A közérdekű adatok eltitkolása viszont bűncselekmény, amely két évig tartó szabadságvesztéssel büntethető.
A Kereskedőház szerződéses kapcsolatairól, a kereskedőházak alapításának és működtetésének költségeiről, a házakat üzemeltető partnercégek közötti személyi és tulajdonosi összefonódásokról a Narancs e heti nyomtatott számában olvashatnak részleteket.
