MN: Orbán Viktor és Simicska Lajos konfliktusa, vagy újabban a Lázár János körüli felhajtás nem arra utal-e, hogy fellazult a monolitikusnak tételezett Fidesz-féle jobboldal?
DJ: Egy ilyen forgatókönyv csak a végjáték része lehet. Előbb Orbán hatalmának kell végzetesen megrendülnie; egy palotaforradalom csak az utolsó felvonás végén játszódhat le a Fideszben, noha nem kétséges, hogy Orbánba legalább annyian belevágnák a kést, mint Julius Caesarba. Nagyon tanulságos ebből a szempontból a Simicska-ügy. Most megint abszolút egyközpontú az autokrácia, míg az előző kormányzati ciklusban ha nem is kettős hatalom volt, de Simicskának, aki a Fidesz gazdasági üzletágát vezette évtizedeken keresztül, nem egyszerűen befolyása, hanem uralma volt bizonyos közhatalmi területeken. Legalább két minisztériumban és a hozzá csatolt mindenféle állami cégben volt szava, a döntés-előkészítő államapparátusban ott ültek az emberei. Orbán nem véletlenül az újabb kétharmados parlamenti többséget eredményező győztes választás után vágott bele Simicska kiszorításába. Aki legyőzni Orbánt nem tudja, viszont rengeteget tud ártani – de csak akkor, amikor Orbán egyébként is bajban van. Most, hogy hónapok óta megint erős, Simicska nem áll elő semmivel. A Tv2 ebből a szempontból kivétel, és nem is közvetlenül Orbán ellen irányul. Olyan éles konfrontációra azonban Simicska nem vállalkozik, mint az emlékezetes februári g-nap, vagy később Orbán leügynöközése volt. Az sem kétséges, hogy az idő haladtával azok a gazdasági erőforrások, amelyek felhalmozását Simicska a korábbi kivételezett helyzetének köszönhette, egyre szűkülnek. Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy 2018-ig fenntartható például egy professzionális hírtelevízió. Lázár Jánosnak meg talán csak a fejébe szállt a dicsőség, és annyira nélkülözhetetlennek gondolta magát, hogy úgy vélte, többet is megengedhet magának Orbánnal szemben. Ma már világos: zajlik a vele való lassú, de biztos politikai leszámolás.
