„Orbánba legalább annyian belevágnák a kést, mint Julius Caesarba”

Belpol

Elhallgatásának okairól, Orbánról és Gyurcsányról beszél holnapi nyomtatott kiadásunkban Debreczeni József. De még arról is, hogy hol tart épp a leszámolás Simicskával és Lázárral…

MN: Orbán Viktor és Simicska Lajos konfliktusa, vagy újabban a Lázár János körüli felhajtás nem arra utal-e, hogy fellazult a monolitikusnak tételezett Fidesz-féle jobboldal?

DJ: Egy ilyen forgatókönyv csak a végjáték része lehet. Előbb Orbán hatalmának kell végzetesen megrendülnie; egy palotaforradalom csak az utolsó felvonás végén játszódhat le a Fideszben, noha nem kétséges, hogy Orbánba legalább annyian belevágnák a kést, mint Julius Caesarba. Nagyon tanulságos ebből a szempontból a Simicska-ügy. Most megint abszolút egyközpontú az autokrácia, míg az előző kormányzati ciklusban ha nem is kettős hatalom volt, de Simicskának, aki a Fidesz gazdasági üzletágát vezette évtizedeken keresztül, nem egyszerűen befolyása, hanem uralma volt bizonyos közhatalmi területeken. Legalább két minisztériumban és a hozzá csatolt mindenféle állami cégben volt szava, a döntés-előkészítő államapparátusban ott ültek az emberei. Orbán nem véletlenül az újabb kétharmados parlamenti többséget eredményező győztes választás után vágott bele Simicska kiszorításába. Aki legyőzni Orbánt nem tudja, viszont rengeteget tud ártani – de csak akkor, amikor Orbán egyébként is bajban van. Most, hogy hónapok óta megint erős, Simicska nem áll elő semmivel. A Tv2 ebből a szempontból kivétel, és nem is közvetlenül Orbán ellen irányul. Olyan éles konfrontációra azonban Simicska nem vállalkozik, mint az emlékezetes februári g-nap, vagy később Orbán leügynöközése volt. Az sem kétséges, hogy az idő haladtával azok a gazdasági erőforrások, amelyek felhalmozását Simicska a korábbi kivételezett helyzetének köszönhette, egyre szűkülnek. Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy 2018-ig fenntartható például egy professzionális hírtelevízió. Lázár Jánosnak meg talán csak a fejébe szállt a dicsőség, és annyira nélkülözhetetlennek gondolta magát, hogy úgy vélte, többet is megengedhet magának Orbánnal szemben. Ma már világos: zajlik a vele való lassú, de biztos politikai leszámolás.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.