A kormány végleg letett a szociális temetésről

  • narancs.hu
  • 2024. március 29.

Belpol

A bevezetés 2013 óta húzódik, a legfrissebb határidő 2025 lett volna.

Egy rengeteg témáról szóló, „A jogi és gazdasági versenyképesség erősítése érdekében egyes törvények módosításáról” szóló saláta-törvényjavaslatban rejtették el alig észrevehető paragrafusként, hogy 2025-től sem vezetik be a szociális temetés intézményét, hanem végleg törlik – írja a hvg.hu.

Az előterjesztő Tuzson Bence igazságügyi miniszter nem fűzött magyarázatot a javaslathoz, vagy legalább ahhoz, hogy mi köze ennek a témának a törvényjavaslat címéhez,

pedig egy másik, a jogalkotási törvény módosításáról szóló törvényjavaslatában éppen most akarja megerősíteni, hogy a jogszabályokhoz kötelező indoklást adni, amelyben bemutatják azokat a „társadalmi, gazdasági, szakmai okokat, amelyek a javasolt szabályozást szükségessé teszik”. Igaz, ezt máskor is gyakran megszegik – írja a lap.

 2013-ban módosították a temetkezési törvényt úgy, hogy a rászorulóknak az állam ingyenesen ad sírhelyet és koporsót vagy urnát – de csak akkor, ha az elhunyt rokona vállalja, hogy ő vagy akit felkér, közreműködik a halott temetésre való előkészítésében, a sír kiásásában, visszahantolásában. Az elképzelést általános ellenszenv fogadta mind a közvélemény, mind az önkormányzatok részéről.

A határidőt már néhány hónap után 2014-ről 2015-re módosították, aztán újra és újra,

a 2022-ben meghatározott legfrissebb határidő a bevezetésre 2025 lett volna.

A Magyar Narancs Angyal Eleonóra tanatológussal még 2013-ban készített interjút a témában. Mint akkor mondta, "szociális temetés és köztemetés is volt eddig, amit a kormány most akar, az egyik sem. A szociális temetésnél az önkormányzat megvizsgálta, hogy rászorul-e az igénylő, és fedezte a temetés árát. De ez az új valami nem »szociális«. A törvénytervezet szerint ez a lehetőség alanyi jogon járna, ha az ember betartja az állam által megszabott szabályokat: csak az önkormányzat által kijelölt helyen temethet, csak az általuk adott koporsóval, és a többi. Ha ettől eltér, akkor nem kapja meg a jogot az ingyenességre. Ez már önmagában furcsa” – fogalmazott. 

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.