A Momentum besétált az Origóba, és a lelkiismeretről beszélt

  • narancs.hu
  • 2017. május 18.

Belpol

Meglátogatta a Momentum a kormányszócsővé silányított Origo szerkesztőségét.

Fekete-Győr András, a Momentum Mozgalom elnöke meglátogatta az Origo szerkesztőségét, ahol megkeresték a portál belpolitikai felelősét, Kovács Andrást, hogy elbeszélgessenek vele.

A Momentum a látogatásról készített videót 5 óra előtt nem sokkal tette ki Facebook-oldalára. A látogatással arra akarták felhívni a figyelmet, hogy az Origo hazusággyárrá silányított propagandagépezet lett.

Kovács András egyébként a videón nem nagyon mond semmit. „Nem vagyok közszereplő, úgyhogy nem készíthetnek rólam semmilyen felvételt”, mondja kissé bizonytalan hangon.

A videó vége elég különös. Egy fehér inges úr, Tókos Lóránt vezérigazgató-helyettes jelenik meg, és azt mondja furcsa kedvességgel: „Tudunk… Most az a kérésem, távozzatok, jó? Köszönöm.” Aztán teátrális mozdulattal, hosszan megsimogatja Fekete-Győr felkarját.

Ezek után Fekete-Győr kezet nyújt Kovács Andrásnak, ő is hangsúlyosan megsimogatja Kovács felkarját, majd a momentumosok kisétálnak, bár Kovács és Fekete-Győr még egymás felé pillantgat feszülten.

Az Origo saját cikkében ezt a látogatást „betörésnek” nevezte, az ő verziójukban az irodaház portásai „elzavarták” Fekete-Győréket.

A TASZ közleményében elítélte a Momentum akcióját: „Az Origo székhelye magánterület. Magánterületre engedély nélkül senki – még a hatóságok – sem léphetnek be. Az engedély hiányát pedig nem pótolja a közérdekre való hivatkozás. Az újságírókról véleményformáló szerepük miatt a hozzájárulásuk nélkül is készíthető fényképes tudósítás – ezt azonban nem minden élethelyzetben kell elviselniük, hanem csak akkor, amikor a nyilvánosság szférájában végzik a munkájukat. A politikai pártok rendeltetéséből következik, hogy maguk is alakítják a közéleti vitákat. Ebbe beletartozhat az is, hogy megismertessék a választópolgárokkal a propagandának vélt sajtó működését. Ehhez azonban csak törvényes eszközöket választhatnak; olyanokat, amelyek nem sértik meg mások jogait. Politikai párt ne válaszoljon jogsértésre jogsértéssel, még akkor sem, ha erkölcsileg ezt igazolhatónak tartja.”

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.