A Momentum immár pártként működik, és változatlanul a magyar politika izgalmas jelenségének számít. Ezt mutatja, hogy nem csupán a Fidesz, hanem Szigetvári Viktor vagy Schiffer András (utóbbi a legfrissebb Figyelőnek adott interjújában teszi ezt) is nekik megy. Nem meglepő hát, hogy az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet (Ekint) szombat délutáni beszélgetésén is azt próbálták többen megfejteni, mi lehet a Momentum sikerének a titka.
Hajnal Miklós, a párt elnökségi tagja rögtön azzal indított, hogy nincs itt nagy titok, a Momentum egyszerűen megpróbálja újraértelmezni a politizálás bevett formáit. Országjárásuk például nem arról szól, hogy elmennek vidékre, s ott megmondják, ők mit gondolnak a világról, hanem a helyiek segítségével feltérképezik a problémákat. Március 15-én pedig nem egy szokványos demonstrációt szerveztek, inkább a Városligetben tartottak pikniket, amely éppen azért volt újszerű, mert nem volt benne semmi különleges; az érdeklődők, ha akartak, kokárdát készítettek vagy társasoztak, vagy a Momentum jövőjéről beszélgettek.
| ||
| Vágó Gábor, aki egykor az LMP alapítója volt, majd otthagyta a pártot és a parlamentet, úgy látta, a Momentum azért tudott elemi erővel berobbanni a közéletbe, mert a magyar társadalom ellenzéki része éhes a sikerre. |
„Mindegy volt, hogy ki, csak basszon már oda a kormánynak”
– mondta. Ezt a sikervágyat elégítette ki a népszavazási kezdeményezés, amelynek eredményeként 266 151 aláírást sikerült összegyűjteni a Momentumnak. Vágó szerint a MoMo megjelenése felpezsdítette azt a posványt, ami az ellenzéki oldalon volt, hiszen a kisebb pártok is elkezdtek mozgolódni, mert látták, konkurensük akadt. „A Momentum elérte azt, hogy elkezdődött valami politikaszerű itthon” – magyarázta az LMP-alapító.
A MoMo alapítói javarészt fiatalok, olyanok, akik eddig egyáltalán nem politizáltak, már életkoruknál fogva sem. Ceglédi Zoltán politológus szerint ez kölcsönzött is a pártnak egyfajta „hitelességi előnyt”, hiszen nem lehetett rajtuk számon kérni például azt, hogy hol voltak 2006-ban, mivel valószínűleg „akkor éppen Hunyadi Jánosról tanultak az iskolában”. Bár a kormánypárti média azért megpróbálta, a Momentum tagjait nem lehetett azzal vádolni, hogy a korábbi politikai elit tagjai lettek volna. Ceglédi azt is előnynek tartja, hogy ők nem úgy léptek fel, ahogy korábban több mozgalom is, amely azt kommunikálta, hogy mozgalomként, kívülről akarnak politikai változást elérni.
| ||
A MoMo-nak kezdettől deklarált célja volt, hogy párttá alakuljon,
mivel úgy látták, civil mozgalomként nem lehet valódi változást elérni. A sok-sok dicséret mellett kritikából is kijutott a Momentumnak a beszélgetésen. Vágó Gábor maga is gyűjtötte az aláírásokat, azt mondja, Szanyi Tibornál is több szignót szedett össze, de úgy érzi, a párt által hirdetett ideológiamentes politizálás súlyos kérdéseket vet föl, és úgy tűnhet, nincs másról szó, csak a hatalomért való küzdelemről. Ceglédi Zoltán pedig a „történetet” hiányolja, amivel sikerül megszólítani az embereket. „A magyar ellenzék válsága abból fakad, hogy nincs egy elmondható története” – mondta a politológus, aki szerint a Momentum nem mondhatja azt, hogy várunk mindenkit, mert ez később szét fogja feszíteni a pártot. Vágó Gábor is hasonlóan látta: ő az LMP-t hozta fel példaként, ahol szerinte a „jöjjön mindenki” alapállása kudarchoz vezetett.
Majd Hajnal Miklóson volt a sor, hogy reagáljon a fölvetett kérdésekre. A Momentum elnökségi tagja azt mondta, természetesen céljuk, hogy legyen egy történetük, de ezt nem szeretnék sürgetni, a különböző szakpolitikai elképzeléseiket viszont folyamatosan hozzák nyilvánosságra. Annyi biztos, hogy amikor elindultak, három alapelvben állapodtak meg. Ez a teljesítményelvűség (a piacgazdaság melletti kiállás), a szolidaritás (a szegények segítése) és a pozitív nemzetkép. Utóbbit már a Momentum feltűnése óta többen bírálták, Hajnal most erről úgy fogalmazott, hogy szeretnék elfogadni mások büszkeségét, és szeretnének felülemelkedni azon, hogy a jobboldal megpróbálta kisajátítani a pozitív nemzetképet. Követendő példaként Barack Obama azon beszédét hozta, amelyben az elnök Trump győzelme után arról beszélt, hogy az eredménytől függetlenül mindannyian egy nemzethez tartoznak, történjék bármi is.
