Nem! – válaszolják egyszerre mind a négyen arra a kérdésre, hogy el tudnák-e fogadni Ukrajna területvesztésével a háború lezárását. Hárman a fél lábukat hagyták a fronton, negyedik társuk a fél karját veszítette el. Talán nem meglepő az álláspontjuk. Most itt ülnek velem szemben az ukrán nagykövetség társalgójában, és próbálják elmondani, mit gondolnak a háborúról, az életről és a világról.
Béketerv
Donald Trump ultimátumszerű, 28 pontos békeajánlatot tett az ukrajnai vezetés asztalára néhány nappal ezelőtt azzal, hogy hálaadásig alá kéne írni, vagy ugrik a beígért támogatás, a hírszerzési adatok átadása és a fegyverutánpótlás. Az, hogy a hálaadás, mint olyan, rajta kívül senkinek sem fontos a tárgyaló felek közül, voltaképp lényegtelen. Többen az 1938-as, Németországgal kötött müncheni egyezményhez hasonlították a tervet, amelynek nyomán Németország bekebelezte a Szudéta-vidéket, és amit Neville Chamberlain brit miniszterelnök így értékelt: „Hiszem, hogy ez korunk békéje.”
A 28 pont között brutális területvesztés szerepelt – olyan részekről is le kellene mondania Ukrajnának, amelyeket az orosz hadsereg nem tart megszállás alatt. Jelentősen csökkenteni kellene az ukrán hadsereg létszámát – az oroszokét nem –, alkotmányba kellene foglalni, hogy az ország nem lesz a NATO tagja, a szövetség pedig az alapító okiratába írná bele nagyjából ugyanezt. Cserébe nagyvonalúan megengednék az EU-csatlakozást. Az eredeti keretterv része a szankciók fokozatos feloldása, és az oroszoknak garantált amnesztia is – gyorsan minden borzalmat felejtsünk el harminc évre visszamenőleg.
Volodimir Zelenszkij és az európai államok – Magyarországot leszámítva – elfogadhatatlannak tartották ezt a verziót. A tárgyalások és egyeztetések után kedden, lapzártánkkor arról szólnak a hírek, hogy a 28 pontból 19 lett, s ez a változat már figyelembe veszi Ukrajna érdekeit is. Ám hogy mit húztak le és mit írtak át, egyelőre nem ismert, így a területi kérdés és a béke garantálása sem. Az pedig végképp kérdéses, hogy az orosz fél elfogadja vagy sem ezeket a módosításokat. Ha nem, akkor nincs miről beszélni a továbbiakban. Akkor egy négyzetméter terület átadásáról sincs szó egyelőre.
Bűnök büntetés nélkül
Nem is a területi veszteség lenne a legfájóbb Valerij Kityov szerint. „Tegyük fel, hogy aláírják ezt a béketervet. De azt nem lehet megengedni, hogy ezeknek a gyilkosoknak minden meg legyen bocsátva. Ha azok után, amit elkövettek, a gyilkosok felmentést kapnak, akkor a mi összes áldozatunk hiábavaló volt. Csak gondoljanak Bucsára, Irpinyre, ezek a legismertebbek. Szeretnének olyan ember mellett élni, aki egy tízéves gyereket megerőszakolt? Mert körülbelül így kell értelmezni ezt a békeajánlatot. Írjuk alá, hogy az egyikünk itt az asztalnál bűnöző, aztán éljünk együtt tovább békében? Ez nem ilyen egyszerű, ez sokkal bonyolultabb, mint a területi kérdés. Területi kérdésről lehet vitatkozni, de a megbocsátás nem lehetséges.”
Valerij térd fölött veszítette el a lábát májusban, Pokrovszknál. Protézist kapott Lvivben, de így is mankóval jár. Az ép lábán a felcsúszott nadrágszárat a mankó végével tolja vissza rutinosan. A védelmi minisztérium hírszerző szolgálatának különleges alakulatánál szolgált, így sokat nem mondhat arról merre járt, mit csinált. Mosolyog. Ha nem látszana a műláb, azt tippelném pék vagy valami konyhát visz, de legalábbis jól főz.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
