Ukrán veteránokkal Budapesten

„Nem lehet szó kapitulációról”

Külpol

Nem tartják elfogadhatónak Trump eredeti béketervét azok az ukrán veteránok, akik rövid látogatást tettek Budapesten. De ez csak egy dolog és egy probléma, mert a háború mellett ott az élet is, ami sokkal bonyolultabb.

Nem! – válaszolják egyszerre mind a négyen arra a kérdésre, hogy el tudnák-e fogadni Ukrajna területvesztésével a háború lezárását. Hárman a fél lábukat hagyták a fronton, negyedik társuk a fél karját veszítette el. Talán nem meglepő az álláspontjuk. Most itt ülnek velem szemben az ukrán nagykövetség társalgójában, és próbálják elmondani, mit gondolnak a háborúról, az életről és a világról.

Béketerv

Donald Trump ultimátumszerű, 28 pontos békeajánlatot tett az ukrajnai vezetés asztalára néhány nappal ezelőtt azzal, hogy hálaadásig alá kéne írni, vagy ugrik a beígért támogatás, a hírszerzési adatok átadása és a fegyverutánpótlás. Az, hogy a hálaadás, mint olyan, rajta kívül senkinek sem fontos a tárgyaló felek közül, voltaképp lényegtelen. Többen az 1938-as, Németországgal kötött müncheni egyezményhez hasonlították a tervet, amelynek nyomán Németország bekebelezte a Szudéta-vidéket, és amit Neville Chamberlain brit miniszterelnök így értékelt: „Hiszem, hogy ez korunk békéje.”

A 28 pont között brutális területvesztés szerepelt – olyan részekről is le kellene mondania Ukrajnának, amelyeket az orosz hadsereg nem tart megszállás alatt. Jelentősen csökkenteni kellene az ukrán hadsereg létszámát – az oroszokét nem –, alkotmányba kellene foglalni, hogy az ország nem lesz a NATO tagja, a szövetség pedig az alapító okiratába írná bele nagyjából ugyanezt. Cserébe nagyvonalúan megengednék az EU-csatlakozást. Az eredeti keretterv része a szankciók fokozatos feloldása, és az oroszoknak garantált amnesztia is – gyorsan minden borzalmat felejtsünk el harminc évre visszamenőleg.

Volodimir Zelenszkij és az európai államok – Magyarországot leszámítva – elfogadhatatlannak tartották ezt a verziót. A tárgyalások és egyeztetések után kedden, lapzártánkkor arról szólnak a hírek, hogy a 28 pontból 19 lett, s ez a változat már figyelembe veszi Ukrajna érdekeit is. Ám hogy mit húztak le és mit írtak át, egyelőre nem ismert, így a területi kérdés és a béke garantálása sem. Az pedig végképp kérdéses, hogy az orosz fél elfogadja vagy sem ezeket a módosításokat. Ha nem, akkor nincs miről beszélni a továbbiakban. Akkor egy négyzetméter terület átadásáról sincs szó egyelőre.

Bűnök büntetés nélkül

Nem is a területi veszteség lenne a legfájóbb Valerij Kityov szerint. „Tegyük fel, hogy aláírják ezt a béketervet. De azt nem lehet megengedni, hogy ezeknek a gyilkosoknak minden meg legyen bocsátva. Ha azok után, amit elkövettek, a gyilkosok felmentést kapnak, akkor a mi összes áldozatunk hiábavaló volt. Csak gondoljanak Bucsára, Irpinyre, ezek a legismertebbek. Szeretnének olyan ember mellett élni, aki egy tízéves gyereket megerőszakolt? Mert körülbelül így kell értelmezni ezt a békeajánlatot. Írjuk alá, hogy az egyikünk itt az asztalnál bűnöző, aztán éljünk együtt tovább békében? Ez nem ilyen egyszerű, ez sokkal bonyolultabb, mint a területi kérdés. Területi kérdésről lehet vitatkozni, de a megbocsátás nem lehetséges.”

Valerij térd fölött veszítette el a lábát májusban, Pokrovszknál. Protézist kapott Lvivben, de így is mankóval jár. Az ép lábán a felcsúszott nadrágszárat a mankó végével tolja vissza rutinosan. A védelmi minisztérium hírszerző szolgálatának különleges alakulatánál szolgált, így sokat nem mondhat arról merre járt, mit csinált. Mosolyog. Ha nem látszana a műláb, azt tippelném pék vagy valami konyhát visz, de legalábbis jól főz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.

„Nem gondolom, hogy Mészáros Lőrinc át tudna állni”

A 2010 utáni kormányzati gyakorlat mélyreható változásokat hozott a honi tulajdonviszonyokban, ami nem csupán államosításokban, hanem az állami vagyon nyomott áron vagy ingyenes szétosztogatásában nyilvánult meg. Az e folyamatot nemrég akadémiai előadásban, illetve megjelenés előtt álló szaktanulmányban elemző közgazdásszal beszélgettünk.

„Azt álmodtam, hogy filmet írok”

Rövidfilmjei az egész világon sorra nyerték a díjakat. Első nagyjátékfilmjét, a nemzetközi koprodukcióban készült Tegnapot Locarnóban mutatták be 2018-ban – állami támogatást azóta sem kapott, így most kerülőúton, kisfilmről kisfilmre lépeget. Ennek első darabját, a No.3 (The Spectacle)-t az idén mutatták be Cannes-ban, ahol egyetlen magyar alkotásként versenyzett.