Magyar Narancs: Családja jemeni és marokkói gyökerű. Mit reméltek a nagyszülei, amikor Izraelbe érkeztek? Mit adtak tovább – akár tudat alatt – ebből az örökségből?
Eli Sarabi: A nagyszüleim cionista meggyőződéssel érkeztek Izraelbe, amely olyan helyet jelentett számukra, ahol békében élhetnek, és senki nem akarja őket bántani, mint ahogy korábban, különösen a holokauszt idején annyi zsidót. A fő vágyuk az volt, hogy gyermekeik, unokáik a zsidó államban élhessenek. Úgy nőttem fel, hogy szeretjük Izraelt, a hazánkat, cionisták vagyunk. Számomra természetes volt, hogy három mérföldre Gázától élek, hiszen ez is Izrael része. Nem féltem a szomszédjainktól, békében akartam velük élni. Így, ebben a meggyőződésben és szemlélettel telt Be’eriben az életem.
MN: Azt írja a könyvében, hogy fogva tartása első helyszínén, egy palesztin család házában, kialakult egyfajta emberi kapcsolat elrablóival. Előfordult, hogy este kártyáztak, nagy tisztelettel tekintettek magára, amikor megtudták, hogy tanárként is dolgozott. Ugyanakkor a következő percben már a tévében vallásos megszállottsággal nézték a Hamász-propagandát, hallgatták Szinvart, Abu Obaidát, Harijét, a Hamász vezetőit. Beszélgetéseik során – amelyekre azért kerülhetett sor, mert beszél arabul – azt mondták önnek, hogy vissza kell mennie Jemenbe, ahonnan a nagyszülei jöttek, mert amíg egyetlen zsidó is él Izraelben, nem lesz béke. Mit gondol, van bármiféle esély arra, hogy változás történik?
Eli Sarabi: Sok beszélgetés után azt láttam, hogy teljesen agymosott emberekről van szó, dzsihádista mantrákat ismételgettek, és szinte semmit nem tudnak Izraelről vagy az izraeliekről. Kiderült, hogy az ismereteik szinte kizárólag a mecsetekből származnak; ott nevelik őket erre a gyűlöletre. Vallásnak nevezik, de nem vagyok biztos benne, hogy ez az. Minden egyes beszélgetés során elhangzott, hogy történjék bármi, jövőre vagy az azt követő évben, vagy azután, vissza fognak térni, és folytatják az öldöklést, míg el nem pusztítottak minden egyes izraelit, minden egyes zsidót. S ha végeznek velünk, izraeliekkel, elmennek az Egyesült Királyságba, Franciaországba, Németországba, az Egyesült Államokba, és ott is ugyanez lesz a céljuk. Mert szerintük a világon csak egy vallásnak szabad léteznie, az iszlámnak. Számomra világos, hogy amíg a Hamász vezeti a palesztinokat, Gázát, nincs esély a változásra. Ha pedig egyszer véget ér a hatalmuk, akkor is legalább két generáció kell, hogy az agymosás után valami másra neveljék a gyerekeiket. Talán akkor lesz esély a békére.
MN: Tapasztalta-e bármilyen nyomát annak, hogy a Hamász nem a teljes palesztin népesség képviseletében cselekszik?
Eli Sarabi: Biztos vagyok benne, hogy nem minden egyes palesztin Hamász-hívő. De sajnos őket választották meg, ki tudja, hány éve már. Ők kontrollálják a fegyvereket, a pénzt, az erőforrásokat és így az embereket is. Nem látom, hogyan változhatna ez külső beavatkozás nélkül, legyen az Izrael, az Egyesült Államok vagy más ország. Talán, ha ez megtörténhetne, jobb életük lehetne a palesztinoknak is.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
