Tokaj-Hegyalja átalakulása - 1. rész

A napos oldal

  • Grünczeisz Kata
  • 2012.03.16 11:02

Belpol

Tokaj-Hegyalja borvidékét február 15-én Magyarország első történeti tájává nyilvánították - soha ekkora terület nem került műemléki védelem alá. A helyiek a skanzenné válástól, a bányászok munkájuk ellehetetlenítésétől tartanak. A januárban megjelent nemzeti vidékstratégia soha nem látott fejlődést vetít előre azzal, hogy a tokaj-hegyaljai világörökségi térségfejlesztést már idéntől kiemelten kezeli.

"A nyolcvanas években, amikor megnyitott a Tokaj Hotel, tömve volt a város. Lengyelek és oroszok egymásnak adták a kilincset a szállodában, és literszám nyakalták a tokajit" - emlékeznek a helyiek az aranykorra. A borok minősége azóta jelentősen változott, ám a térség infrastruktúrája valahol félúton megállt a fejlődésben.

Pedig a Tokaji Borvidék Kultúrtájat már 2000-ben felterjesztették a világörökségi listára, amire az UNESCO világörökségi bizottsága (vöb) 2002-ben áldását is adta. Az ötlet szülőatyja a tizenkét éven át helyettes államtitkár és természetvédő Tardy János volt, míg a címet főleg Kékessy Dezső akkori párizsi nagykövet harcolta ki; a nemzetközi szervezet ugyanis sokáig bizonytalan volt a döntésben. "Amikor megkaptuk a világörökségi címet, óriási várakozás volt az emberekben. Azt hitték, komoly társadalmi-gazdasági fejlődés indul el, és beköszönt a Kánaán" - meséli Leskó István növényorvos, aki mádi pincészetének jövedelmét falusi turizmussal egészíti ki. "Nyolcvanezren lakunk a térségben, míg borászatból és turizmusból nagyjából hétezer embernek van bevétele. A világörökségi terület 27 települést foglal magába, ám a borvidék turisztikai fejlesztései erősen koncentrálódtak, elsősorban Tokajra és Tarcalra. A térségben a jövedelmező, de kevés embert érintő fejlődés mellett tömeges az elszegényedés" - állítja Runda István, a Szerencsi Lokálpatrióta Egyesület elnöke. "Szőlőtermelésből csak az tud megélni, aki bort is készít belőle" - erősíti meg Balassa István, a Balassa Bor tulajdonosa és a Tokaji Borászok Asztaltársaságának kitalálója. Utóbbi azért jött létre, hogy felrázza a város vendéglátását. "Ha július derekán este kilépsz az utcára Tokajban, látsz négy macskát, két kutyát és egy csellengő helyi lakost. Nem tudsz leülni vacsorázni, a pincék zárva lesznek, pedig csili-vili installációnk van" - kesereg egy tokaji vendéglátós.

Törvénytől védve

A januárban életbe lépett világörökségi törvény költségvetési forrást - 200 millió forintot - biztosít a nyolc helyszíni világörökségi gondnokság működésére és az ún. kezelési tervek kidolgozására; továbbá e tervek végrehajtásának garanciáját kormányerejű rendeletben kívánják szabályozni. Ez a törvény lényege. "Február 15-én a tokaj-hegyaljai történelmi borvidék Magyarország első történeti tája lett, mely a védelem oldaláról biztosítja a világörökség-egyezmény hazai megvalósítását" - mondja Fejérdy Tamás, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) elnökhelyettese. "Közel kilencvenezer hektár feletti területet még soha senki nem vont műemléki védettség alá. Félő, hogy élő skanzenné válunk, amitől nyilván nem leszünk a beruházók kedvencei" - aggódik a lokálpatrióta Runda. A rendelet értelmében kilencvenezer helyrajzi szám került örökségvédelem alá, így építkezés esetén - ha eddig nem számított műemléknek az ingatlan - a Miskolci Kormányhivatal Kulturális Örökségvédelmi Irodájának (KÖI) szakhatósági engedélyét kell kérni, ami 30 nappal hosszabbítja meg az ügyintézési határidőt. "A KÖI-nek a történeti táji értékek védelmét kell biztosítania, érvényesítenie az eljárás során. Fellebbezés esetén másodfokon a KÖH központi szerve jogosult dönteni a továbbiakról" - tájékoztatta a Narancsot Soós Gábor, a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottság titkárságának vezetője.

A törvény közvetve a szerencsi szalmatüzelésű erőmű körüli perpatvarnak köszönheti születését: az UNESCO és az ICOMOS szakértőmissziója ugyanis azért látogatott 2010-ben Magyarországra, mert megelégelte az évekig tartó huzavonát. Akkor bukkantak rá a termelő hegyaljai bányákra, és jöttek rá a turpisságra: hiába állította ugyanis mind a világörökségi kezelési terv magyar nyelvű változatát elkészítő VÁTI Kht., mind az UNESCO felé küldött felterjesztési dokumentum, hogy a bányának minősülő területek ki vannak véve a világörökségi területből, az utóbbihoz csatolt térképek - ellentétben a VÁTI-dokumentummal - nem jelölik a kivett részeket. "A világörökségi bizottság a Magyarország által felterjesztett térképi lehatárolást vette alapul, így a helyszínen található bányák részei a világörökségnek. 2011-ben elfogadott döntésében arra kérte a részes államot, hogy készíttessen tanulmányt a helyszínen működő bányáknak a világörökségi kiemelkedő egyetemes értékre gyakorolt hatásáról. A tanulmányt szeptemberre szeretnénk elkészíteni" - tudtuk meg Fejérdytől, aki szerint az ellentmondás egyik oka, hogy gazdaságilag mind a világörökség, mind a bányák fontosak az ország számára. A bányából élők viszont attól tartanak, hogy a világörökségi státusz megtartásában érdekeltek - erősebb érdekérvényesítő képességűek lévén - akár a bányákat is feláldozhatják a cím megóvása érdekében.

A világörökségi törvény elfogadása után felállították a Tokaj-Hegyalja Világörökségi Térségfejlesztési Programirodát, amelynek terveit a Nemzeti vidékstratégia is kiemelt területként kezeli, és elindításukat már 2012-ben "különösen fontosnak" tartja.

"Ha nincs más politikai akarat, július elsejétől a polgármestereket összefogó Tokaj Történelmi Borvidék Világörökségi Egyesületet nevezik ki az első hétéves gondnoksági ciklusra" - bizakodik Májer János, Tokaj első embere és az egyesület elnöke. Az év végére elkészülő kezelési tervnek Májer szerint nem a tiltáson, hanem a megengedésen kell alapulnia. "Borászoknak, bányászoknak, környezetvédőknek és ipartelepítőknek egyaránt figyelembe kell venni az érdekeit, hiszen a térségnek minden fillérre szüksége van" - szögezi le, és hozzáteszi, hogy a lakosságot is be kell vonni a döntésekbe, mert vannak, akik már most a világörökségből való kilépéssel fenyegetőznek. "2008-ban kilenc település deklarálta, hogy kilép a világörökségből, de ez lehetetlen, mivel senki nem léphet ki egy kormány által vállalt kötelezettségből, csak - legeslegrosszabb esetben - maga a vöb veheti le a listáról a helyszínt. Azonban az is nyilvánvaló, hogy a világörökségi helyszín fenntartható használata csak a helyi közösségek részvételével történhet, ezért a kezelési terv elkészítése során a lehető legszélesebb társadalmi nyilvánosságot kell bevonni" - magyarázza Fejérdy, miközben abszurdnak tartja, hogy míg félmilliárdan a világörökség-listára kerülésért állnak sorba, addig egyesek azon vannak, hogyan kerülhetnénk le róla.

Emelkedő nemességek

Hegyalja mindig is vonzotta a befolyásos embereket: aki csak tehette, megvetette a lábát e vidéken (lásd Birtokok gyűrűjében című keretes anyagunkat). "Megszállottan gyűjtöm a régi irodalmat a borvidékről, mert ezekben van a tudás, amit vissza kell szereznünk. Nemrégiben akadt a kezembe egy régi vincellér beszámolója, aki precízen felírta, kinek mennyi dűlője van, mennyi aszúszeme termett, és milyen a bor karaktere" - mondja Molnár Péter, a Patrícius Borház ügyvezető igazgatója, aki szerint kincsesládán ülünk, a baj csak az, hogy nem tudjuk felnyitni - ehhez ugyanis fel kellene állni. "Amikor a kilencvenes évek végén elkezdtünk földeket vásárolni, kulcskérdés volt, sikerül-e termőterületi oldalról megalapoznunk a borászatot. Mára hét dűlő 85 hektárján termelünk - mutat körbe. - Kékessy Dezső 2000-ben keresett meg azzal, hogy építsünk fel egy borászatot, és ez olyan kihívás volt, amire nem lehetett nemet mondani. Mindketten tudtuk, kiváló minőségű presztízsbirtokot akarunk létrehozni, és azt is, hogy az ilyen típusú befektetés csak hosszú távon igazolja magát."

A borvidék birtokszerkezete rendkívül széttagolt, összefüggő területhez nehéz jutni, de még mindig van kereslet a szőlőterületek iránt. Egy hektár korszerűsített ültetvényért 10-12 millió forintot is megadnak, a profi infrastruktúrával rendelkezőknél 15-50 millióról beszélhetünk, míg a csak újratelepítésre alkalmas földekért 1-2 milliót kérnek. A második világháború előtt megszokott volt, hogy a nagyobb arisztokrata és polgári családoknak birtokuk van a tokaji borvidéken, és ez a tendencia a rendszerváltás óta ismétli önmagát. A Hercegkúton született Stumpf István családját anno a Tokaj Kereskedőház segítette jelentékeny bevételhez: a Kereskedőház 2000- 2001 között 30 millió forint értékben vásárolt fel szőlőt és aszúszemet négy családtagtól, kilónként az az évi átlagár másfélszereséért, szemben az előző két év 8 milliós hozamával. A mezőzombori születésű szocialista Ficsor Ádám (aki a Földművelésügyi Minisztérium államtitkáraként juttatta állami támogatáshoz családja cégét) sem panaszkodhat: az alig 31 éves képviselő egész birtokrendszert halmozott fel az ország északkeleti régiójában. Területei túlnyomórészt Mezőzomboron - ahol számos tanyája, gyümölcsöse, erdője, nádasa, szőlője, szántója van - és Sátoraljaújhelyen találhatók, de 1997 és 2002 között hat világörökségi település is bekerült a portfóliójába; Tolcsván 1,2 hektár, Mádon 0,3 hektár, Olaszliszkán 0,5 hektár, Rátkán 0,3 hektár, Tállyán 0,35 hektár és Szerencsen 0,63 hektár területen szüretelhet. Legutóbb az Államadósság Kezelő Központ vezérigazgatója, Töröcskei István bankár nyilatkozott úgy a HVG-nek, hogy Tokajban készül borászkodni, ezért is alapította meg szeptemberben az ötmillió forintos tőkéjű, egyszemélyes igazgatósággal működő Patricius Invest Zrt-t. "Borászat és politika között nincs összefüggés. Örülünk, ha képviselik az érdekeinket a parlamentben, és persze törekszünk is arra, hogy kellő mértékű érdekképviseletünk legyen. De a mi esetünkben a boraink döntötték el a piacra való beépülésünket" - szögezi le Molnár Péter azon kérdésünkre, hogy mennyire tudják kiaknázni Kékessy kapcsolati tőkéjét.

"A Demetervint illetően nem beszélhetünk megtérülésről, a család ereje nagyságrendekkel kevesebb annál, hogy rentábilisak legyünk. Amit csinálunk, az nem üzlet, hanem életforma" - magyarázza Demeter Endre, aki öt éven keresztül egyedül robotolt a borászatban; kapált, metszett, szüretelt, hordót mosott és préselt. Hat dűlőjük hatvan százaléka olyan meredek, hogy gépekkel megközelíthetetlen, de a gépi művelésűek is csak lánctalpassal szánthatók. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kormányhivatalt vezető Demeter Ervin a kilencvenes évek végén vásárolta a borászat első területeit, amit fia azóta 10 hektárosra bővített, s időközben a pincészet otthonául szolgáló Mádi Pannon Borház is elkészült. A mintegy ezer négyzetméteres, L alakú, középkori lakóházból átalakított épületben feldolgozót és kóstoltatóházat is kialakítottak, a főutcán megvett ingatlan pedig a Mádi Kör mintaboltja lesz. "Az egyesület tagjaival tökéletes kommunában élünk, együtt eszünk és együtt iszunk, miközben szakmai konzíliumot is bármikor össze tudunk hívni. Érthető, hogy az évfolyamtársaim, akik más borvidéken egyedül küzdenek a sötétségben, miért irigykednek" - mondja.

A bor nem szereti a téeszcsét

Forgunk körbe-körbe a mádi Szent Tamás dűlőn: szőlőtőkék mindenhol, amerre a szem ellát - állítólag ez a legszebb helye a vidéknek. "A bányászat legalább olyan tradíciókkal rendelkezik, mint a borászat, de az ember szemét bántja a sok tájseb, amit nem rekultiváltak megfelelően" - jegyzi meg Molnár Péter. "A bányáknál sokkal nagyobb probléma a napi többezres kamionforgalom, ami tönkreteszi a vidék élhetőségét, ráadásul az idegenforgalomra is negatívan hat. Ennek megoldása mindennél sürgetőbb lenne, de tíz éve csak az ígéreteket halljuk" - mérgelődik Balassa. "Abban nem hiszek, hogy a bányászat károsítja a szőlőt, mert már észrevettem volna. Az egyik ültetvényünk ugyanis pont egy bánya mellett van" - fűzi tovább Demeter.

"Az emberek nem ismerik ezt a borvidéket, és azt sem, hogy mire képes. Ehhez ki kell menni a dűlőre, le a pincébe, és azzal kóstolni, aki a bort alkotta" - így Balassa, akinek azon törekvése, hogy minél közelebb kerüljön a természethez, Szepsy István tanítása. Náluk nem szőlőmunkások, hanem "családtagok" dolgoznak, együtt indulnak reggelente a szőlőbe, és együtt jönnek haza. "Idén még kisebb parcellákat jelölünk ki a csúcsterméknek, ahol csak családtag dolgozhat. Az így készült bor a csúcsok csúcsa lesz, és csak nagyon keveseknek adatik meg, hogy élvezhessék. Legendák fognak terjedni róla" - mosolyog a mester, miközben kezével lágyan végigsimítja a tölgyfa hordót. "Teljes tudatában kell lennünk annak, hogy a világ első számú termőhelyén dolgozunk. Csak akkor tudjuk a vidéket méltó helyre pozicionálni, ha ugyanott folytatjuk, ahol az úri birtokosok abbahagyták." Szepsy rezidenciája csak az avatottaknak van nyitva: nincs tábla, nincs borturizmus, nincs poharaztatás. Úgy látja, a borvilág felső kategóriájának marketingjével lehetetlen lépést tartani, ezért az egyetlen út, ha "a tudati fejlesztésre koncentrálunk".

"A Kereskedőház bogyótermelői halálra vannak ítélve, mert abból a siralmas összegből, amit kapnak, nem tudnak kellő figyelmet fordítani a termelésre. A szőlő ezt megérzi, mert - ahogy régen mondtuk - nem bírja a téeszcsét" - bölcselkedik Leskó. Kiss István, a Tokaj Kereskedőház vezérigazgatója (aki 2009-ben az Index akkori értesülései szerint Ficsor Ádám támogatásával került a Kereskedőház élére) másképp látja a helyzetet. Mint mondja, évről évre jobb minőséghez jutnak a termelőktől, ami a tavaly indult termelői fórumoknak és az állandó ellenőrzéseknek köszönhető. "A borvidéket a Kereskedőház tartja életben azzal, hogy termőterületének egyharmadát piacra viszi" - teszi hozzá Illés Tamás marketingvezető. 2011-ben rekordnagyságú - közel egymilliárd forintos - felvásárlást bonyolítottak le saját erőből, 2500 kg aszúszemmel gazdagodtak, az átlag mustfok pedig kimagasló volt az elmúlt tízévihez képest. A jobb minőséget magasabb felvásárlási árral honorálták; a sárgamuskotály kilójáért 110, a furmintért és a hárslevelűért - mustfoktól függően - 80-90 forintot adtak, míg az aszúszemet kilónként 1200 és 1400 forintos áron vették át.

"A Kereskedőház borai az alsó minőségi kategóriában harcolnak, amivel nem építik, hanem rombolják az országimázst. Pedig a magyar államnak állna leginkább érdekében, hogy a borvidéken keresztül támogassa ezt a hungarikumot" - jelenti ki merészen Demeter. "A Tokaj Kereskedőház döntő jelentőséggel bír a borminőség javításában. Olyan ösztönzési rendszer kialakítására van szükség, mellyel tartósan biztosítható a magas minőségű, de kisebb mennyiségű szőlőtermés felvásárlása" - mondta Tiffán Zsolt, a parlament szőlészeti és borászati albizottságának elnöke azon kérdésünkre, hogy milyen átalakítások várhatók a társaságnál az idén. Úgy tudjuk, a kormánynak komoly tervei vannak a Kereskedőházzal, de értesülésünket Kiss István nem erősítette meg. Annyi azonban biztos, hogy "a mostani nemzeti kormánynak nem célja ennek a nemzeti kincsnek az eladása". Egy még nem hivatalos koncepció szerint a Kereskedőházat kettéosztanák, és a jobbik feléből létrejönne egy új stratégiai alapokra helyezett Nemzeti Borgazdaság, amelyet ötmilliárd forinttal tőkésítenének fel, s ebből másfél rögtön a marketinget szolgálná. "Reklám helyett a kistermelők integrálására kellene időt és pénzt fordítani, így lenne esély arra, hogy az új gazdaság ne csak promóciós szinten legyen színvonalas" - véli egy bennfentes, aki bízik benne, hogy a helyi, tapasztalt borászokat is meghallgatják a koncepció kialakításakor.

Unokáink is látni fogják

A Tokaji Borvidék Kultúrtáj 62 négyzetkilométert és 27 települést foglal magába; a helyszín maga kilenc település közigazgatási része (Tokaj, Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Mád, Mezőzombor, Rátka, Szegi, Tarcal, Tállya), továbbá a sátoraljaújhelyi Ungvári Pince, a sárospataki Rákóczi Pince, a hercegkúti és a tolcsvai történelmi pincesor, valamint az Oremus Pincészet és a Tokaj Kereskedőház Bormúzeuma, a védőzónát pedig a zárt borvidék határán belüli további települések alkotják (Abaújszántó, Bekecs, Bodrogolaszi, Erdőbénye, Erdőhorváti, Golop, Hercegkút, Legyesbénye, Makkoshotyka, Monok, Olaszliszka, Sárazsadány, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szegilong, Szerencs, Tolcsva, Vámosújfalu).

A világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló 1972-es UNESCO-egyezményhez Magyarország 1985-ben csatlakozott, és ez idáig 188 állam ratifikálta. Ma 936 világörökségi helyszínt tartanak nyilván a világon. Magyarországon tizenegy tétel van a várományosi listán, de csodával határos lenne, ha a jelenlegi helyszínek (Duna-partok, a budai Várnegyed és az Andrássy út; Hollókő ófalu és környezete; az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai; a Pannonhalmi Bencés Főapátság és természeti környezete; a Hortobágyi Nemzeti Park; Pécs ókeresztény temetője; Fertő/Neusiedlersee kultúrtáj, Tokaji történelmi borvidék kultúrtáj) száma megduplázódna.

Birtokok gyűrűjében

A borvidék mintegy hatezer hektárján a Tokaj Kereskedőháznak, külföldi befektetőknek, feltörekvő újbirtokosoknak, kisebb-nagyobb hazai pincészeteknek és hozzávetőleg 2500 kistermelőnek érik a szőlő. Az állami kézben lévő Tokaj Kereskedőház 170 embert foglalkoztat, 70 hektáron termel, és hozzávetőleg 1300 hektár integrált szőlőterület 2300 kistermelőjével áll kapcsolatban. A kilencvenes évek elején a külföldi befektetőké volt a főszerep: az 1989-ben alapított angol érdekeltségű Royal Tokaji 105 hektáron gazdálkodik, a Sárga Borházról híres Disznókő Szőlőbirtok 150 hektárja az AXA francia biztosítótársaság kezében van, a szintén francia tulajdonú Chateau Pajzos-Megyer közel 150 hektárról szüretel, az 56 hektáron biogazdálkodást folytató Tokaj-Hétszőlőnek Michel Reybier a többségi tulajdonosa, miközben a Tokaj Oremus 115 hektárja a spanyol szőlőbirtokos Alvarez, a 75 hektáros Királyudvar az amerikai Hwang, a 60 hektáros Dereszla Pincészet pedig a D'Aulan családé. A 100 hektáros Degenfeld-birtokkal 1994-ben az arisztokrácia is visszaköltözött a vidékre, s ezt a hagyományt ápolja a Kékessy család Patrícius Borháza is, nyomában a 2002-ben alapított, 45 hektáros Béres-szőlőbirtokkal és az ehhez képest kicsi, de nevében szintén márkanév Zwack család Dobogó Pincészetével. A magyarországi borászat legismertebb személyiségei közül Mád kultikus borásza, Szepsy István 12 dűlő 63 hektárját bírja, a szintén néhány hektárral induló - később Sauska Krisztiánnal 80 hektáron gazdálkodó - Árvay János családi pincészetének 22 hektárját műveli, Sajgó Gábor pedig a tolcsvai bor hírnevét öregbíti 16 hektárnyi szőlőjével. A borvidéken mintegy 200 vállalkozás foglalkozik borkészítéssel, melyek nagy része társaságokba tömörült. A szervezeteket tavaly nyáron egyesítő Bor-Vidék Tokaj-Hegyalja Társaság a Tokaj Renaissance, a Tokajvinum Hungaricum Egyesület, a Tokaji Bormívelők Társasága, a Mádi Kör Eredetvédelmi Egyesület, a Tokaji Asztaltársaság és a Tokaji Borbarátnők Társaságának részvételével alakult meg.

Patrícius módra

Kékessy Dezső 1997 májusában csatlakozott a Duda Attila, Szász István Attila, Lévai Anikó (Orbán Viktor felesége) és Madarász László által fémjelzett Szárhegy dűlő-Sárazsadány-Tokajhegyalja Kft.-hez, amely 2001 decemberére már 36,7 hektár szőlővel rendelkezett. A társaság lelkesedését a 2002-es választási vereség némiképp visszavetette, de Kékessynek még volt ideje arra, hogy megvásárolja azt a műemléki védelem alatt álló volt ÁFÉSZ-központot, amelyre az Élet és Irodalom birtokába került nem hivatalos taggyűlések jegyzőkönyvének tanúsága szerint olyannyira vágyott. (Lévai Anikó a botrányt követően eladta üzletrészét, 2010-es vagyonnyilatkozatában egyetlen sárazsadányi, 2478 négyzetméteres belterületi ingatlan szerepel, amelyet 2000-ben vásárolt az önkormányzattól 110 ezer forintért.) "Tokaj különlegesség, pillanatnyilag a legfontosabb a termőterületek megszerzése. [...] A területen egy borászat kell! A magam részéről cél, hogy az első háromban benne legyünk" - áll a már említett gyűlések emlékeztetőjében, s a tőkeerős üzletember nem hazudtolta meg önmagát. 2001 elején az Arany Dűlők Szőlészeti és Borászati Kft.-t (amely a Szárhegy-dűlő-Sárazsadány-Tokajhegyalja mellett a Patrícius legnagyobb beszállítója), 2002 januárjában a Patrícius Borház Borászati és Kereskedelmi Kft.-t, 2003-ban pedig a borkereskedéssel foglalkozó Tokaj Mercatus Borkereskedőház Kft.-t alapította meg, majd 2004 novemberében törzstőkeemeléssel többségi, 61 százalékos befolyást szerzett a Szárhegy-dűlő irányításában (ugyanekkor Madarász László jelentős, 27,92 százalékos befolyásra tett szert). A cégek majd' félmilliárdnyi állami támogatásban részesültek az Orbán-kormány idején, de a nyereséges időszakra még várni kell; a Patrícius 2010-ben (123 milliós árbevétele mellett) 74,6 milliós, a Szárhegy-dűlő (7,5 milliós bevétel mellett) majd 40 milliós, az Arany Dűlők több mint 14 milliós, míg a Mercatus 8 milliónál nagyobb veszteséget produkált. A Kékessyhez kötődő hegyaljai vállalkozások 2011 októbere óta - az üzletember ekkor vásárolta vissza 2008-ban eladott 725 millió forint névértékű üzletrészét a liechtensteini bejegyzésű Patricius Holding Anstalttól - szinte kizárólag a családi tulajdon részét képezik Madarász Szárhegy-dűlői és Hegedűs Zoltán Mercatusban lévő érdekeltségén kívül, és egy székhelyre vannak bejegyezve: a Várhegy-dűlőn álló egykori uradalmi présház, azaz a Patrícius Borház területére. "A Kékessy családnak a 17-18. századtól kezdődően anyai ágon az Okolicsányiak révén voltak birtokaik a tokaj-hegyaljai borvidéken, ilyen szempontból a borház a régi birtok revitalizációja" - mutat rá Molnár Péter, aki 2009 májusa óta (ekkor lett a sárazsadányi vállalkozásnak is vezető tisztségviselője) vezeti a cégeket.

 


Neked ajánljuk