magyarnarancs.hu: Egy év telt el, amióta meghirdette a fekete ruhás mozgalmat. Aztán két, több tízezres tömeg előtt metsző hidegben, esőben megtartott tüntetés után azt közölte a Facebook-oldalán, hogy „feladom”.
Sándor Mária: Március 15-én álltam 64 ezer ember előtt azokkal a pedagógusokkal, akikkel másfél éve dolgozunk együtt. A színpadról láttam, hány városból emeltek fel táblákat a pedagógusok mellett, viszont az én maroknyi csapatomon kívül nem láttam már egészségügyi tablókat. Az volt az agyamban, hogy itt állok ennyi ember előtt, és hol van a szakmám, hol vannak a szakszervezeteink, hol van a kamaránk? Ott fogalmazódott meg bennem, hogy meddig tudunk így menni a társaimmal. Ez egy közel ötvenfős csapat, a műszakistól a sterilizálóig, néhány orvos is van köztünk. Az osztályos ápolónők a csapatomban mindennap megtapasztalják a lehetetlen helyzeteket. Mikor áll ki a kórházigazgató, hogy az alkalmazottam, aki harminc év után 80-100 ezret visz haza, nem tud havonta 240 órát dolgozni? Egy fillér béremelés nem volt, amióta elkezdtük a demonstrációkat. Meddig nem tudunk összefogni úgy, mint a pedagógusok?
| ||
magyarnarancs.hu: De ha annyira áldatlan körülmények vannak, akkor miért nem fognak össze az egészségügyisek?
SM: Alulról jövő kezdeményezés vagyunk. Az ápolónők a legkisebbek. Én tudom, milyen körülmények között dolgoznak a nővérek, mi az, ha odanyúlok egy oxigénpalackért, és az nem működik. Az egészségügy vezetői ezt nem érzik át. A vezetők nem küzdenek azokért az ápolókért, akik két-három műszakban dolgoznak, helyenként nedves pincében öltöznek, ahol néha még egerek is szaladgálnak. És eközben ezek az emberek emberéleteket mentenek.
magyarnarancs.hu: Ha ez így van, ön szerint miért asszisztálnak ehhez hallgatásukkal az egészségügy vezetői?
SM: Az Orbán-kormány első lépésként lecserélte az intézetvezetőket, s ebben, gondolom, meghatározó szempont a politikai megbízhatóság volt, hiszen az illetékes államtitkár akkor a kinevezésükre váró új vezetőket a rendszer arcának nevezte. Ők azóta hallgatnak. Persze, minden kórházat nem lehet egy kalap alá venni, de azt állítom, hogy nagyon sok embernek érdeke ez a mostani egészségügyi helyzet. Csak éppen nem a betegeknek.
magyarnarancs.hu: Miért?
SM: Most csak a saját területemről beszélek. Korábban voltam gazdasági nővér, és azt láttam, hogy az anyagbeszerzésnél nagy biznisz folyik, hogy melyik cégtől vegyük az anyagot. Sokszor mutyik mennek. Én nagyon sokat küzdöttem a rossz minőségű eszközök ellen. Erről a témáról rémregényt lehetne írni. Mindenki, aki benne van, tudja, hogy ki kivel boltol, miért veszik a rosszabb minőségű anyagot. Állítom, hogy az országban a legnagyobb korrupció az egészségügyben van.
magyarnarancs.hu: Ezért dönthetett úgy a kormány idén januárban, hogy kancellárt nevez ki a kórházak élére?
SM: De könyörgöm, egy kórház élén már van egy gazdasági igazgató, egy kórházigazgató, egy ápolási igazgató, egy tanácsadó igazgató. Kérdezem én, milyen profitot termel egy kórház, ahol sofőr hozza-viszi az igazgatót? Amikor megszólaltam, hogy nincsenek kifizetve a túlórák, ezt hónapokig tagadták, mégis, a következő hónapban 300 ezer forintos fizetést vittek haza a kolléganők anélkül, hogy a kormánytól kaptak volna forrást. Hol volt addig ez a pénz?
magyarnarancs.hu: Korábban a Narancsnak azt nyilatkozta, hogy addig nem nyugszik, amíg az összes egészségügyi dolgozó fizetését nem emelik meg ötven százalékkal. Ebben ért el bármilyen eredményt a fekete ruhások mozgalma?
SM: Semmi változás nem történt, csak annyi, hogy az első megmozdulás után a túlórapénzeket megkaptuk. Vannak kórházak, ahol azóta is kifizetik, de sok helyen máig nem. Novemberben harminc nap késéssel kapták meg a fizetésüket az ápolónők. Ha nem tőlük hallom, el se hiszem.
| ||
magyarnarancs.hu: Ön kezdettől a régi egészségügyi szakszervezeteket hibáztatja az egészségügyben kialakult helyzetért. Változott valami ezen a téren?
SM: A Cser Ágnes vezette Magyarországi Munkavállalók Szociális és Egészségügyi Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezete biztosan nem lesz ott az április 15-i demonstrációkon. Ezt maga Cser Ágnes nyilatkozta, aki 2004 óta folytatja az egyeztetéseit, és most azt nyilatkozta, hogy végre érdemben tárgyalnak a bérfelzárkóztatásról. Ez azért is furcsa, mert a jelenlegi kormány 6 éve van hatalmon. Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke, aki engem tavaly feljelentett, azt nyilatkozta, hogy Sándor Máriának mint civil szervezeti vezetőnek sokkal nagyobb az eszközrendszere. Kérdem én, hogy nekik, akik a befizetett tagdíjakból milliós fizetést kapnak, kisebbek a lehetőségeik, ha valóban tenni akarnak, mint nekem?
magyarnarancs.hu: Önökről azt terjesztik, hogy Soros Györgytől az ellenzéki pártokig minden, a kormány meggyengítésében érdekelt szervezet támogatja a mozgalmukat.
SM: Egy fillér anyagi támogatást nem kapunk. Akik vidékre meghívnak minket, általában civil szervezetek. Megállapodunk, mi az a költség, amit állni tudnak, a másik felét mi, akik megyünk, tesszük bele a saját zsebünkből. Folyamatosan hallgatom, hogy mögöttünk Soros György áll, miközben egy ütött-kopott kisbusszal megyünk általában, de van, hogy személyautókkal becsatlakoznak hozzánk, ami szintén egyfajta támogatás. Folyamatosan járom az országot a csapatommal, a Magyarország a Magyar Egészségügyért Civil Társasággal. Sok helyre hívnak. Volt olyan vidéki városi kórház, ahová egy osztályvezető főorvos még dolgozni is felvett volna. A másik véglet, amikor letépik a plakátjainkat, és a helyi egészségügyben dolgozók megfenyítés mellett jöhetnek el a fórumainkra. Székesfehérváron például megkérdezte a városi televízió, miközben szórólapoztunk, hogy miért nem engedjük be őket a fórumra? Azért, mert több ottani kolléga jelezte nekünk írásban, hogy ha kiderül, hogy ők ott voltak a fórumon, ki lesznek rúgva.
magyarnarancs.hu: De hát mindenkit nem lehet kirúgni.
SM: Ez igaz, de ahogy én nem tudok csecsemőápolóként elhelyezkedni, és engem ellehetetlenítettek, úgy ez mással is előfordulhat. Az ápolónőknek általában nincsenek tartalékaik, legfeljebb takarítani mehetnek el, ha kirúgják őket.
magyarnarancs.hu: Sokan mennek el az önök által szervezett találkozókra?
SM: Nem ritka, hogy 200 ember is eljön egy alkalomra.
magyarnarancs.hu: Amióta meghirdette a fekete ruhás mozgalmat, miben változott az egészségügy állapota?
SM: Sok minden még rosszabb lett. Döbbenetes, hogy nemcsak a fiatalok, hanem nyugdíj előtt álló kolléganők is mennek el. Nagyon súlyosnak tartom, hogy mindezek ellenére még sincs valódi összefogás a szakmában, és hogy nincs egy olyan hatékony érdekképviseletünk, mint a pedagógusoknak.
magyarnarancs.hu: Pedig időközben megalakították az Emmi Mostohagyermekei csoportot, amely az egészségügyben, az oktatásban és a szociális szférában dolgozók szövetsége.
SM: Sok szervezet csatlakozott azóta. Ez nekem olyan erőt ad, hogy meg mertem kérni az embereket, hogy akiknek dolguk van a kórházakban, de akár csak ha kimennek az utcára, bújjanak feketébe vagy tűzzenek fekete szalagot, demonstrálva a tarthatatlan helyzet ellen. Legyen ez a fekete péntek a fehér, korrupciómentes egészségügyért.
magyarnarancs.hu: Bár akciószövetséget alkottak a pedagógusok és a szociális szféra több érdekképviselete, erről sokan nem tudnak. Nem veszélyes összemosni az egészségügy súlyos problémáit a pedagógusok érdekvédő akcióival?
SM: Ez a szolidaritás napja lesz. Ilyenfajta országos megmozdulás még valóban nem volt, hogy több szakma együtt demonstrál. Az akciószövetségben azt beszéltük meg, hogy most az iskolák és a kórházak előtt is ne kockásban, hanem feketében demonstráljanak az emberek, és a tanárok is feketében tiltakozzanak.
magyarnarancs.hu: Mit vár ettől a demonstrációtól?
SM: Tavaly áprilisban egy ország állt mellém. Ezt várom most is. Nem szeretem igazán, hogy mindenhol felismernek, de az embereket szeretem, és ha megállítanak, akkor szívesen beszélgetek, és rengeteg a panasz mindkét területről. Én úgy érzem a megkeresések alapján, az emberek megértik, hogy ez a nap értük van, és feketébe borul az ország. Sok civil és szakmai csoport is jelezte már, hogy el kezdtek szervezkedni, és hogy egy iskola előtt találkoznak, és onnan elmennek demonstrálni egy kórház elé. Ez a polgári engedetlenség egyfajta kimutatása azért, mert úgy érezzük, hogy ma Magyarországon nem kapjuk meg a méltó betegellátást.
magyarnarancs.hu: Az ellenzéki pártok is bejelentkeztek?
SM: Nem tagadom, hogy voltak megkeresések, és mi elfogadunk minden segítséget, hiszen eredendően a pártok is az egyszerű emberekért vannak. Az LMP a Kossuth térre szervez egyórás kiállást délután. Több ellenzéki párt jelezte, hogy melyik kórház előttre szerveznek demonstrációt. Nem érdekel, hogy párt vagy civil szervezet áll mögötte, ezt a napot a nemzet napszámosaiért és az egészségügy rabszolgáiért szervezzük. Ez a lényeg.
magyarnarancs.hu: Mi lesz április 15-e után?
SM: További erőt adna, ha érezném, hogy mögöttem van a szakmám. Én mindent elveszítettem. Habár több igazgató is mondta, hogy igazam van, és felvesz dolgozni, azóta is várom, hogy a szakmámban dolgozhassak. A kollégáknak ez egy újabb lehetőség, hogy megmozduljanak, hogy tegyenek magukért, bár az nem jó jel, hogy orvosoktól és ápolónőktől is érkezett olyan telefon, hogy a feketében való megjelenésért fegyelmivel történő kirúgást helyeztek kilátásba a munkahelyén. Márpedig ameddig a kórházvezetők nem állnak ki a dolgozóikért, nem mondják ki, hogy nincs orvosom, nincs nővérem és nincs pénzem, addig nem fog változni semmi.
