Magyar Narancs: 2018 előtt az ellenzék előtt ugyanazok a dilemmák állnak, mint 2014 előtt. Úgy tűnik, az előválasztás ötlete lekerült a napirendről, és egyelőre nem látszik, miben tudnának változtatni 2014-hez képest.
|
Lakner Zoltán: Az előválasztás koncepcióját megfogalmazó Republikon Intézet legerősebb érve az volt, hogy valamilyen előválasztás biztosan lesz, meg lehetne próbálni ezt szervezett keretek közé, a nyilvánosság elé terelni. Ez az állítás ma is igaz, ugyanakkor a dolog realitását mutatja, hogy az ötlet megfogalmazása óta eltelt egy évben semmi nem történt. Ebből következhet az, hogy a végén valamilyen koordinált indulásnál fognak kikötni a pártok, következhet az is, hogy mindenki külön indul, és az is, hogy kisebb egységek jönnek létre egy nagy egység helyett. Utóbbi forgatókönyvekkel az ellenzék tulajdonképpen azt üzenné, hogy lemondott a választási győzelemről, miközben a mindenkit átfogó összefogás eredménye aligha szép emlék 2014-ből.
MN: Korábban említette a választók közötti technikai koalíciót. Innen nézve az is fontos lehet, hogyan állnak a baloldali ellenzék pártjai a Jobbikhoz.
LZ: Engem aggaszt, hogy létrejöhet egy antiorbánista, antikorrupciós, egyúttal menekültellenes és paternalisztikus elosztáspárti ellenzéki konszenzus. Erre van hajlama a magyar társadalomnak, az ellenzéki szavazói közegnek is. Ez lehet az, ami egy kimondott vagy kimondatlan választói technikai koalíciót megerősít, a választók felé azt az üzenetet közvetítheti, hogy nem akkorák a különbségek a Jobbik és a demokrata oldal között. Tamás Gáspár Miklóssal ellentétben nem gondolnám, hogy konkrét tájékozódások indultak el. De elméletben kialakulhat, a társadalom attitűdrendszeréből kijöhet egy ilyen új centrum, amivel például én nem tudnék azonosulni.