A NER barbarizálódására figyelmeztet az Eötvös Károly Intézet

  • narancs.hu
  • 2020. február 6.

Belpol

Példaként említik a "miniszterelnök ajkait elhagyó, a romák elleni leplezetlen etnikai uszítást"

Az Eötvös Károly Intézet a hatalom barbarizálódásáról tett közzé állásfoglalást. Részlet az írásból:

"A 2019 végén elkezdődő és 2020 januárjában kulmináló, a társadalmi békétlenséget is felelőtlenül szító, sokakat fenyítő és fenyegető új kormányzati politikai kampányról nem annyira tartalmi újdonságai, mint kiterjedtsége miatt mondhatjuk el, hogy az a NER eddigi történetében példa nélküli. Mindez feltehetően a NER rendszerszintű válságának is jele. Ilyen a miniszterelnök ajkait elhagyó, a romák elleni leplezetlen etnikai uszítás (repül a nehéz kő, akadnak, akik úgy vélik, hogyha a legmagasabb helyről szabad cigányozni, akkor a kultúrára szánt közpénzen működtetett fórumon ugyancsak szabad a németek kívánatos kiirtásáról is büntetlenül viccelődni!) A miniszterelnöki megnyilvánulás további új vonása az autoriter állam intézményrendszere elleni támadásban, a tekintély rombolásában, majd a következményektől visszariadó részleges megfutamodásban is megnyilvánul. Mindezt a zűrzavart tetézi a kultúra elleni általános NER-lázadás.

Az elmúlt évtizedben a miniszterelnök az intézményrendszerrel, a közjoggal, a bírói szervezettel, a Magyart Tudományos Akadémiával, az egyetemekkel és bármivel szinte bármit megtehetett. Most mégis a saját maga alkotta jogot, a rendszere által működtetett szakpolitikákat, bíróságokat, ügyvédséget támadta meg.

Ezen azért nagyon ne csodálkozzunk, ez azért annyira nem meglepő, mert a hatalomra vágyó étvágya mindig kielégíthetetlen. Egyrészt Orbán hatalma általában, különösen az önkormányzati választás után, még mindig inkább hegemón, semmint monopol, másrészt a hatalmi éhség sajátja, hogyha a préda elfogyóban, akkor a már megemésztettet újra és újra megint felfalja.

false

Orbán a létező földönfutók és a nem létező Soros Világbirodalom elleni befejezetlen háborúja után most az oligarchák forradalmát vezeti a szegények, a romák, a bírói hatalom, az ügyvédek, a szociálpolitika intézményei és a kultúra, mindenekelőtt a kísérletező és kritikus színházak és a szépirodalom ellen.

A saját intézményrendszer elleni lázadás sokkal inkább a nyílt diktatúrák, semmint a mérsékeltebb autoriter rendszerek sajátja. Arra végképp nem tudunk példát, hogy az intézményeit és saját rendszerét pusztító permanens forradalom vezetője önmagát és mozgalmát egyenesen „régimódi konzervatívnak” nevezze. Ez még nem is a káosz, ez még csak a marhaság, a halandzsa.

Azért jogosult ebben a tekintetben rendszerszintű válságról beszélnünk, mert a népszerűséget gyűlöletkampányokra építő politikának azzal kell szembenéznie, hogy ezekre a kampányokra a közösség egyre fásultabban, enerváltabban reagál, hatásuk rövidebb ideig tart és a gyűlöletreakciók korábbiaknál érezhetően lanyhábbak. A társadalomnak adagolt méreg, miután ahhoz a mérgezett szervezet lassan hozzászokott, egyre kevésbé hat. Emiatt kénytelenek a spindoktorok segítségével a dózist növelni, egyre vadabb rémtörténetekkel előállni, emelni a tétet és a gyűlöletspirált, megbontva azokat az alapokat is, amelyen saját hatalmuk nyugszik. Ugyanezen okokból e politikák korlátait is tapasztalják."

A teljes írás itt olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.