"A rabszolgatörvény visszavonása sem lesz elég, az elmúlt évek minden dühe és frusztráltsága tört most elő"

Belpol

Donáth Annával és Tordai Bencével, a tüntetéssorozat két emblematikus figurájával beszélgettünk.

A szerdán megjelenő karácsonyi duplaszámunkban páros interjút olvashatnak Donáth Annával, a Momentum alelnökével és Tordai Bencével, a Párbeszéd országgyűlési képviselőjével. Mindketten fontos szereplői az elmúlt egy hét tüntetéssorozatának.

A két politikus elmondja, miért indokolt rabszolgatörvényről beszélni túlóratörvény helyett, mit gondolnak a rendőrök dobálásáról és a felgyújtott szánkóról, hogy megy az egyeztetés az ellenzéki pártok és a szakszervezetek között. Ízelítőnek részlet az interjúból:

Magyar Narancs: Mi vitte ki az embereket az utcára?

Tordai Bence: A triviális válasz szerint a rabszolgatörvény, de akik erre felkapták a fejüket, már régóta figyelik, mit művel az állampolgáraival Orbán rendszere. Ez a törvény a sokadik csepp volt a pohárban. Talán az utolsó.

Donáth Anna és Tordai Bence

Donáth Anna és Tordai Bence

Fotó: Németh Dániel

 

Donáth Anna: Bár az első tüntetést szakszervezetek kezdeményezték, ma már mindegy, ki hirdeti meg az eseményt, a tömeg elindul magától. Ez egy rendszerellenes megmozdulás, aminek fontos része a rabszolgatörvény, de annál sokkal többről szól.

(...)

MN: Fontos kérdés, visszakozik-e a Fidesz, az internetadós tüntetések méregfogát is ezzel húzta ki. Ha visszavonják vagy kozmetikázzák a törvényt, folytatódhatnak a tüntetések?

DA: Nem véletlenül tolták át karácsony előtt a törvényt, az ünnepek alatt a családok visszahúzódnak, nehéz lesz januárban újraindulni. A tüntetéseken mégis úgy láttam, már nem lesz elég, ha a törvényt visszavonják vagy kozmetikázzák: az elmúlt évek minden dühe és frusztráltsága tört most elő.

TB: Megtanultuk már, hogyan használja az oszd meg és uralkodj taktikáját a Fidesz, vagy hogyan tesznek látszatengedményeket, amiket utána visszavonnak. A rabszolgatörvény tárgyalása alatt is volt ilyen: a szakbizottság elfogadott néhány lazítást, majd a törvényalkotási bizottság pár nappal később visszaszigorította a szöveget. Fontos, hogy észnél legyünk, és a sikerélményeink ne a Fidesz látszólagos kegyeiből táplálkozzanak.

(...)

DA: Parlamenten kívüli pártként fontosnak gondoljuk, hogy végre a parlamenti ellenzék is megmutatta a hangját. A sajtótájékoztatók már nem érdeklik, sőt fel is dühítik az embereket. „Azért kaptok milliós fizetést, hogy odaálljatok egy mikrofon elé?” Ezt gondolja az átlagember. Most órákon keresztül, élő adásban bizonyították, mennyire cinikus és képmutató ez a rendszer, hogyan röhögik ki Orbánék az ellenvéleményeket. Ezek után a parlamenti pártok sem térhetnek vissza az eddigi kényelmes politizáláshoz. Ez a szerda szép és jó volt, de ebből még nem lesz fordulat.

TB: Régóta szorgalmazom a parlamenten kívüli és belüli, a pártos, a civil és a szakszervezeti ellenzék együttes fellépését. Remélem, ez nem csak egy kivételes pillanat, hanem egy hosszú távú építkezés kezdete lesz. (...) A parlamenti munka az ellenzéki cselekvés egy terepe, teljesen újra kell gondolni, hogy a februári ülésszakban hogyan folytassuk az itteni politizálást.

Teczár Szilárd teljes interjúját a Magyar Narancs 2018. december 19-i lapszámában olvashatja. Az újságra itt lehet előfizetni.

Mindenki megkapja a magáét

Forradalmat a fa alá!

Újságot olvasni jó. Igazi újságot meg pláne. Magyar Narancsot olvasni meg aztán tényleg az élvezetek fennkölt csúcsa: maga a szellemileg aktív kikapcsolódás a karácsonyi forgatagban. Egy zavartalanul tiszta pillantás a körülöttünk lévő világra.

A karácsonyi Magyar Narancsban Donáth Anna elmeséli, mit tehetnek, s mi tesznek a fiatalok azért, hogy egy jobb országban élhessenek. Tordai Bence beszél az ellenzéki képviselők magukra találásáról. Alföldi Róbert a taókárosult színházak lehetőségeit boncolgatja, Tamás Gáspár Miklóspedig mondja a magáét.

Megismerkedünk Mészáros Lőrinc gazdatisztjével, és az egész magyar politikai hóbelevanccal.

De aki még ezekben a forrongó mínuszokban is rendületlenül utálja a politikát, az is megkapja a magáét a Magyar Narancs 120 oldalas karácsonyi dupla számában: több mint a fele életmód és kultúra!

Térey János Ady karácsonyi líráját idézi elénk, Víg Mihály meg a sajátját. Egymásnak adják a kilincset az új magyar filmek, hát beköszön Pálfi György és Reisz Gábor is. Szép esszé szól Petri Györgyről, s jön a magyar fiú az Abbey Roadról.

Feltétlenül vegyék meg a Magyar Narancs karácsonyi számát, hihetetlenül izgalmas olvasnivalóval szolgál az egész karácsonyi-szilveszteri szezonra!

false

 


Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.