"A rabszolgatörvény visszavonása sem lesz elég, az elmúlt évek minden dühe és frusztráltsága tört most elő"

Belpol

Donáth Annával és Tordai Bencével, a tüntetéssorozat két emblematikus figurájával beszélgettünk.

A szerdán megjelenő karácsonyi duplaszámunkban páros interjút olvashatnak Donáth Annával, a Momentum alelnökével és Tordai Bencével, a Párbeszéd országgyűlési képviselőjével. Mindketten fontos szereplői az elmúlt egy hét tüntetéssorozatának.

A két politikus elmondja, miért indokolt rabszolgatörvényről beszélni túlóratörvény helyett, mit gondolnak a rendőrök dobálásáról és a felgyújtott szánkóról, hogy megy az egyeztetés az ellenzéki pártok és a szakszervezetek között. Ízelítőnek részlet az interjúból:

Magyar Narancs: Mi vitte ki az embereket az utcára?

Tordai Bence: A triviális válasz szerint a rabszolgatörvény, de akik erre felkapták a fejüket, már régóta figyelik, mit művel az állampolgáraival Orbán rendszere. Ez a törvény a sokadik csepp volt a pohárban. Talán az utolsó.

Donáth Anna és Tordai Bence

Donáth Anna és Tordai Bence

Fotó: Németh Dániel

 

Donáth Anna: Bár az első tüntetést szakszervezetek kezdeményezték, ma már mindegy, ki hirdeti meg az eseményt, a tömeg elindul magától. Ez egy rendszerellenes megmozdulás, aminek fontos része a rabszolgatörvény, de annál sokkal többről szól.

(...)

MN: Fontos kérdés, visszakozik-e a Fidesz, az internetadós tüntetések méregfogát is ezzel húzta ki. Ha visszavonják vagy kozmetikázzák a törvényt, folytatódhatnak a tüntetések?

DA: Nem véletlenül tolták át karácsony előtt a törvényt, az ünnepek alatt a családok visszahúzódnak, nehéz lesz januárban újraindulni. A tüntetéseken mégis úgy láttam, már nem lesz elég, ha a törvényt visszavonják vagy kozmetikázzák: az elmúlt évek minden dühe és frusztráltsága tört most elő.

TB: Megtanultuk már, hogyan használja az oszd meg és uralkodj taktikáját a Fidesz, vagy hogyan tesznek látszatengedményeket, amiket utána visszavonnak. A rabszolgatörvény tárgyalása alatt is volt ilyen: a szakbizottság elfogadott néhány lazítást, majd a törvényalkotási bizottság pár nappal később visszaszigorította a szöveget. Fontos, hogy észnél legyünk, és a sikerélményeink ne a Fidesz látszólagos kegyeiből táplálkozzanak.

(...)

DA: Parlamenten kívüli pártként fontosnak gondoljuk, hogy végre a parlamenti ellenzék is megmutatta a hangját. A sajtótájékoztatók már nem érdeklik, sőt fel is dühítik az embereket. „Azért kaptok milliós fizetést, hogy odaálljatok egy mikrofon elé?” Ezt gondolja az átlagember. Most órákon keresztül, élő adásban bizonyították, mennyire cinikus és képmutató ez a rendszer, hogyan röhögik ki Orbánék az ellenvéleményeket. Ezek után a parlamenti pártok sem térhetnek vissza az eddigi kényelmes politizáláshoz. Ez a szerda szép és jó volt, de ebből még nem lesz fordulat.

TB: Régóta szorgalmazom a parlamenten kívüli és belüli, a pártos, a civil és a szakszervezeti ellenzék együttes fellépését. Remélem, ez nem csak egy kivételes pillanat, hanem egy hosszú távú építkezés kezdete lesz. (...) A parlamenti munka az ellenzéki cselekvés egy terepe, teljesen újra kell gondolni, hogy a februári ülésszakban hogyan folytassuk az itteni politizálást.

Teczár Szilárd teljes interjúját a Magyar Narancs 2018. december 19-i lapszámában olvashatja. Az újságra itt lehet előfizetni.

Mindenki megkapja a magáét

Forradalmat a fa alá!

Újságot olvasni jó. Igazi újságot meg pláne. Magyar Narancsot olvasni meg aztán tényleg az élvezetek fennkölt csúcsa: maga a szellemileg aktív kikapcsolódás a karácsonyi forgatagban. Egy zavartalanul tiszta pillantás a körülöttünk lévő világra.

A karácsonyi Magyar Narancsban Donáth Anna elmeséli, mit tehetnek, s mi tesznek a fiatalok azért, hogy egy jobb országban élhessenek. Tordai Bence beszél az ellenzéki képviselők magukra találásáról. Alföldi Róbert a taókárosult színházak lehetőségeit boncolgatja, Tamás Gáspár Miklóspedig mondja a magáét.

Megismerkedünk Mészáros Lőrinc gazdatisztjével, és az egész magyar politikai hóbelevanccal.

De aki még ezekben a forrongó mínuszokban is rendületlenül utálja a politikát, az is megkapja a magáét a Magyar Narancs 120 oldalas karácsonyi dupla számában: több mint a fele életmód és kultúra!

Térey János Ady karácsonyi líráját idézi elénk, Víg Mihály meg a sajátját. Egymásnak adják a kilincset az új magyar filmek, hát beköszön Pálfi György és Reisz Gábor is. Szép esszé szól Petri Györgyről, s jön a magyar fiú az Abbey Roadról.

Feltétlenül vegyék meg a Magyar Narancs karácsonyi számát, hihetetlenül izgalmas olvasnivalóval szolgál az egész karácsonyi-szilveszteri szezonra!

false

 


Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.