„A selejt bosszúja” – Geszti Péter keményen odaszólt Habonyéknak

  • - ngm -
  • 2015. július 22.

Belpol

Lesz idén ARC, mondja Geszti Péter, akivel interjút közlünk a csütörtöki Magyar Narancsban. A plakátháborúról is kérdeztük, ennek kapcsán éles kritikát mondott a kormány plakátjairól.

Geszti Péterrel készítettünk ezen a héten nagyinterjút, amelyben számtalan kérdést érintettünk, kezdve az ARC-tól a plakátháborúig, de szóba került az ő korábbi SZDSZ-es kampánytevékenysége is. Ebből adunk ízelítőt:

Magyar Narancs: Lesz idén ARC kiállítás?

Geszti Péter: A hivatalos válasz optimizmusból fakadóan az, hogy igen. Lesz. A kollégáim, Bakos Gábor és Molnár Hédi nap mint nap sokat tesznek ezért. Azt ugyanakkor be kellett látnunk, hogy az indiegogós pénzgyűjtési akciónk nem volt sikeres, aminek egyik oka a véletlen szélárnyékba kerülésünk a Kétfarkú–Vastagbőr-kampány miatt. Másrészről nem volt még kellő tapasztalatunk az online forrásgyűjtés terén.

(...)

A beszélgetés során érintettük a kormány propaganda jellegű plakátjait is.

„Néztük bent az ügynökségen a munkatársaimmal a legújabb kormánypropagandát, ezeket a buborékos plakátokat. Tiszta 1.0… Azon röhögtünk, hogy van egy idős hölgy a plakáton, és olyan szarul van körbevágva a haja, mintha bura lenne a fején. Aki ennyi pénzért ezt csinálta, megcsinálhatta volna rendesen. A selejt bosszúja.”

A Kétfarkú-Vastagbőr ellenkampányáról pedig ezt mondta a Narancsnak Geszti Péter:

„Egy igazi ­tökös, urbánus kezdeményezés, szerintem klassz, hogy akad ilyen. Az már más kérdés, hogy ha – ­furamód – ezt a hólabdát így kezded görgetni, az végső soron megint a kormánynak lesz jó. Azzal, hogy ez a rengeteg beszélgetés, cikk, mém és most már plakát az utcán is megjelenik, az újra és újra lehetőséget ad a kormánynak, hogy az ország védelmezőjének szerepében villogjon. Nekik ez megéri, mert ettől a szavazóbázisuk újra összeáll. Emiatt pedig nagyon meg kéne gondolni, hogy milyen üzenetet érdemes kirakni. Mert ha az a játék lényege, hogy az egyik oldal üzenget a sajátjainak, a másik pedig ezen hőbörög, akkor azon is kéne töprengeni, hogy a „tieidnek” mit üzensz, azon túl, hogy feltartott középső ujjal szembeszállsz azzal, amit a kormány állít. Mert ha csak az utóbbi van, akkor akaratlanul is róla beszélsz. Az pedig neki jó.”

A teljes interjú a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.