Kedd reggel egy csendes budai kávézóban találkozunk Bodolai László ügyvéddel, aki nem látszik sem megtörtnek, sem rosszkedvűnek, pedig a hétfő esti hírek alapján oka épp lehetne rá. Felerészben ugyanis a KDNP-tag és kormánypárti vállalkozó, Oltyán József lett az Index új ura, aki a Facebookon eddig sem rejtette véka alá, mit gondol a legbefolyásosabb hazai hírportálról: már rég „tiltólistára tette”, mert utálja azt. „Nem a kommenteket kell nézni, Oltyán József üzletemberként van jelen ebben a történetben. Abban érdekelt, hogy a cég sikeresen működjön, ehhez pedig az kell, hogy az Index szerkesztősége szabadon dolgozhasson, azaz békén hagyják” – mondja Bodolai. Az ügyvéd, aki több esetben is ellátta az Indexhez kötődő CEMP-csoport cégeit most eladó Spéder Zoltán jogi képviseletét, kulcsfigura történetünkben. Ő az Indexet birtokló alapítvány első embere, aki azt mondja, ő gyakorolja a tulajdonosi jogokat, ahogy a munkáltatói jogokat is – igaz, ez utóbbit átruházta Andacs Botond lapigazgatóra. Bodolai hosszan magyarázza, hogy a most létrejött konstrukció stabilitást és autonómiát hoz a hírportál életében. És ha kimegy egy KDNP-t fricskázó anyag? Semjén Zsolt vadászatairól ezután is lehet írni? – kérdezzük. „Teljesen elképzelhetetlen, hogy nyomásgyakorlás történjen a szerkesztőségre. Ha ilyen megesne, én másnap már Kiskunlacházán fogok adásvételi szerződéseket szerkeszteni. Ha nyomás lesz, ha be akarják dönteni a szerkesztőséget, lemondok. Nem adom a nevem ahhoz, ami az én demokrácia- és függetlenségfelfogásommal ellentétes.”
És ha épp erre játszanak? – kérdezünk vissza. Ha nem is nyílt nyomásgyakorlással, de másképpen próbálnak beavatkozni, akkor mi lesz? Mondjuk a hirdetéseket szervező, azaz a bevételt generáló CEMP SH felől egyszer csak nem érkezik meg az összeg a működésfinanszírozásra, vagy épp zsarolásra próbálják használni, akkor mi történik? „Csak tegyük fel, hogy a CEMP SH úgy dönt, hogy nem küld pénzt. Nos, akkor csődbe megy maga a CEMP SH, mert akkor mi sem tudunk pénzt keresni, ő pedig nem tud hirdetési felületet értékesíteni. Nézze, ha ez a veszély fennállna az új tulajdonossal kapcsolatban, úgy biztos vagyok benne, hogy Ziegler Gábor (Oltyán mellett ő a másik új tulajdonos – a szerk.) nem ment volna bele ebbe az üzletbe. Nem kerül a NER befolyása alá az Index. Ő éppúgy magáénak érzi az Indexet, mint én. Ziegler – aki minden, csak nem kormánypárti – személye és szerepe a garancia arra, hogy ilyen helyzet nem állhat elő. Én sokkal kiszolgáltatottabb helyzetnek láttam, hogy nyáron már nem Simicska Lajos felé tartozott az alapítvány, hanem Nyerges Zsolt irányába.”
Kétség sem fér hozzá, az Index helyzetét nem véletlenül látja bonyolultnak az olvasó. Ezért most megpróbáljuk összefoglalni, mi történt a portálnál az elmúlt pár évben.
Az Index-sztori
„Nem akarsz sportkormányt kapni, ugye Zoli?” – a városi legenda szerint így üzenték volna meg Spédernek még 2016-ban a Fidesz környékéről, hogy a játszma véget ért. (A sportkormány az a kis átmérőjű kormány, amelyet bilincsben is lehet tekerni.) Az egykor Orbán Viktorral és Lázár Jánossal is jó viszonyt ápoló, de kegyvesztetté vált milliárdos vállalkozó – miután házkutatásokat kapott a nyakába – azóta egyik érdekeltségétől válik meg a másik után.
Az Indexre is sor került volna még az előző kormányzati ciklusban, csakhogy közbejött a G-nap. Simicska Lajos ugyanis 2014 februárjában – vagyis még abban az időszakban, amikor ő volt a Fidesz gazdasági hátországának kérlelhetetlen ura – opciós jogot szerzett a hírportálra, majd 2017 áprilisában, tehát már jóval az Orbánnal való szakítása után – amikor látta, hogy Spéder nehéz helyzetbe került (hogy miért, arról rövidesen szó lesz) – megszerezte az Index tulajdonjogát. Ezt aztán – egy frissen alapított cég, a Nanga Parbat Zrt. közvetítésével – át is ruházta az ugyancsak frissen alapított Magyar Fejlődésért Alapítványra (MFA), utóbbit irányítja a hírportál jogásza, Bodolai László. Simicska ezzel elodázta annak a fideszes gyakorlatnak a megvalósulását, amit több médiumnál alkalmaztak. Addig a koncepció ez volt: a nyomás alá helyezett tulajdonos eladja egy Fidesz-közeli befektetőnek a kiadási jogokat, a birtokbavétel után pedig vagy beszántják (Népszabadság), vagy az újságírók többségének kirúgása után (például Origo, Figyelő) átállítják a lapot. Ám az alapítványhoz nem fértek hozzá, így a Narancs fideszes forrásai szerint az idei választások után több hónapon keresztül azt vizsgálták, milyen más módszert lehet bevetni az Index ellen.
| ||
Bár jogilag az alapítványt körülbástyázták, az Index gazdaságilag függő helyzetben maradt. Egyrészt azért, mert a reklámfelületeit értékesítő, a portál bevételeit biztosító kereskedőház (sales house), a CEMP SH továbbra is a szorongatott helyzetben lévő Spéderé maradt – mostanáig. Másrészt azért, mert Simicskának csak az Index.hu Zrt.-re volt opciós joga, a hálózat többi elemére, a Totalcarra, a Díványra, a port.hu-ra, a blog.hu-ra, a napi.hu-ra nem. Márpedig az Index néven emlegetett médiabirodalom éppen a hálózatos jellege miatt bivalyerős a piacon. Az átlagosan napi 1,4 milliós egyéni látogatót felmutató csoport megkerülhetetlen a márkák számára egy olyan korban, amikor a marketingesek a pontos mérhetőség miatt az online reklámkampányokat már a tévékkel szemben is előnyben részesítik.
Bár a csoportból messze az Index termeli a legnagyobb látogatottságot (a napi 650 ezer olvasójával piacvezető a hírportálok között), a kisebb site-okkal együtt garantálja azt a tárgyalási pozíciót a kereskedőháznak, amivel jó árakat tud kiharcolni. Tavaly a sales house bevétele meghaladta a 3,7 milliárd forintot, a tiszta nyeresége pedig a 392 milliót. Természetesen a CEMP SH is függ az Indextől, az eladásáról szóló hétfői közleménybe be is került, hogy a bevételeinek fele a portálon keletkezik. Viszont a köztük lévő szerződés kizárólagos, azaz az Index nehezen tudna szabadulni a CEMP SH-tól. Hogy hány évre köttetett a szerződés, senki nem tudta megmondani a Narancsnak, Spéder az ilyesmit soha nem kötötte forrásaink szerint a főszerkesztők, rovatvezetők orrára. Persze az Index anyagi ellehetetlenítése magával ránthatná a CEMP SH-t is, ám a Fidesznek az is sokba kerülne, ha meg kellene vennie a portált csak azért, hogy bezárja.
Most a kisebb site-ok és a CEMP SH a CEMP X-Online Zrt. részvényeinek adásvételével Ziegler Gábor, a CEMP kereskedelmi vezetője és Oltyán József médiavállalkozó tulajdonába került. Az adásvételről szóló közlemény szerint Ziegler 2000 óta dolgozik a CEMP-csoportnak, Oltyán húsz éve a barátja, még a Winterthur biztosítónál dolgoztak együtt. Az utóbbiról nemcsak az tudható, hogy KDNP-tag, illetve ő tartja fenn többek között a szegedi MSZP-s városvezetést bíráló Szeged Ma portált és a kormányzati gigaberuházásokat mosdató magyarepitok.hu-t, de egy korábbi kommentjéből kiderült az is, hogy utálja az Indexet. Hab a tortán, hogy az alapítvány tulajdonosa, az NP Nanga Parbat 17 Zrt. is Ziegler és Oltyán 50-50 százalékos tulajdonába került. Mint kiderült, Simicska távolról sem volt olyan jólelkű: ugyan az Index.hu Zrt.-t odaadta az alapítványnak, ám az utóbbi több százmillióval maradt adós a Nanga Parbat felé, és ezt az oligarcha akkor sem engedte el, amikor a választások után kapitulált Orbánék előtt.
Éppen ez az elem az egész hétfői ügylet legzavarosabb része. A KDNP-s vevő a közleményben ugyanis azt írta, azért kellett megvenni a Nanga Parbatot, mert az időközben Simicskától a Simicska és Orbán között közvetítő Nyerges Zsolthoz vándorolt, és ez kockáztatta volna Oltyán befektetését: fennállt ugyanis a veszélye, hogy az Index részvényei a tartozás fejében kikerülnek az alapítvány tulajdonából. Ugyanakkor a közleményből az is kiderült, hogy az MFA időközben rendezte a tartozást, ez viszont érthetetlenné teszi, miért kellett mégis megvenni a Nanga Parbatot. Miképpen az is furcsa, hogy az Orbánéknak dolgozó Nyerges miért engedte ki ilyen könnyedén a kezei közül a céget. Viszont az Indexet védi, hogy az alapítvány kuratóriumából kikerült a Simicska–Nyerges-páros embere, és bekerült a hírportál főszerkesztője. A Nanga Parbatnak mégis van ráhatása az alapítványra: tagokat, kuratóriumi tagokat jelölhet ki. Részben emiatt mondja azt egy piaci forrásunk, hogy az Index jövője igen kétséges. „Átmeneti megoldás, ami született. Reméljük a legjobbakat.”
Leszurkolta, kiszállt
De vajon miért adta el Spéder azokat az érdekeltségeit, amelyek üzletileg – mint láttuk – nemhogy önfenntartók, de bőven nyereségesek voltak? Olyan természetesen nem ritka az üzleti életben, hogy valaki nyereséges vállalkozást ad el, de a CEMP-hez olyan hosszú ideig ragaszkodott Spéder, hogy úgy tűnt, nem akar megválni tőle. Két és fél éve például a Narancsnak azt mondta (lásd: Az osztó, Magyar Narancs, 2016. február 25.), hogy az Index nem eladó, ami az akkor a takarékszövetkezeti integrációt szervező, ereje teljében lévő milliárdostól logikus mondat is volt: az Index akarva-akaratlanul olyan közéleti befolyást biztosít a tulajdonosának, amely a politikaközeli terepeken – ahol Spéder is mozgott – komoly erőt, előnyt és nyomatékot ad. Spéder birodalmának három ékköve volt akkoriban: mindenekelőtt az FHB Bank, aztán a hatalmas ingatlanos cég, a BIF-ben meglévő tulajdonosi hányad, illetve az Index. Ám hétfő este óta tudjuk, ezekben már sehol sincs befolyása a volt bankárnak.
„Tudta, hogy az Index a csendes visszavonulás ára” – mondja forrásunk, aki jó ideje kapcsolatban áll Spéderrel. „Zoltán nem az a szabadságharcos típus, és igazából ez a médiaügy, persze főleg az Index jó ideje a háta közepére se kellett neki. Egyáltalán nem szereti azt, ami történik az országban, de nem akar külföldre menni. Megalkudott? Fenyegették? Üzentek neki? Lehet. Mondjuk, ha nincs az újabb kétharmad, talán nem adja el a CEMP-et, de ennek most már, lássuk be, nincs jelentősége. Eladta, kiszállt. Rendes pénzt kapott érte. Az persze érdekes, hogy ez a két figura, Oltyán és Ziegler honnan rakott össze több milliárd forintot, de mindegy. Banki kölcsön? Persze…” – kapjuk a megfejtési javaslatot egy jól értesült forrásunktól. Jóllehet teljesen kiszállni, ahogy azt nemrég Simicska Lajos tette, Spéder aligha fog. Legalábbis erre jutottunk, amikor átnéztük, hogy az elmúlt két évben mi történt a milliárdos cégbirodalmában.
Schmidt Mária és Mészáros Lőrinc
A bankár és a kormány viszonyában 2016 nyarán érkezett el a fordulópont: az addig főleg Lázár Jánossal, de Orbán Viktorral is jó kapcsolatot ápoló, a takarékszövetkezeti integrációt menedzselő milliárdosra olyan támadás zúdult a kormány propagandagépezetéből, amilyet addig csak Soros György vagy Juhász Péter kapott. A nyílt és brutális karaktergyilkosság aligha történhetett meg a legfelsőbb jóváhagyás nélkül. De nemcsak a nyilvánosságban történtek drámai fordulatok. 2016 nyarán több ügyben is nyomozást indítottak ismeretlen tettes ellen, ám épp azoknál az intézményeknél kutakodtak, ahol Spéder tüsténkedett évek óta. Az FHB-nál, a Magyar Postánál és a bankár otthonában is házkutatást tartottak, a kocsija is eltűnt egy időre. A propagandával megtámogatott offenzíva aztán mintha alábbhagyott volna: ekkoriban terjedt el a sajtóban az a szóbeszéd, hogy Spédernek hangfelvételei vannak, amelyek állítólag Orbánnal és Rogánnal folytatott beszélgetéseket is tartalmaznak. Sose derült ki, hogy ez így volt-e, vagy sem.
Spédertől 2016-ban végül „csupán” két legfontosabb és legértékesebb érdekeltségét vette el a hatalom. Az FHB bankcsoport és a köré felépített takarékszövetkezeti integráció Mészáros Lőrinc közelébe került (lásd: Célegyenesben, Magyar Narancs, 2016. március 17.), ráadásul az FHB-t már át is keresztelték Takarék Kereskedelmi Bankká. A másik ilyen vállalkozás a Budapesti Ingatlan Hasznosítási és Fejlesztési Nyrt. (BIF) volt. Spéder 2006-tól volt meghatározó tulajdonos az ország egyik leghíresebb ingatlanfejlesztő cégében – két évvel ezelőtt innen is elkezdték kiszorítani. A céget végül a BIF egyik alapítójának özvegye, Schmidt Mária és a Terror Háza főigazgatójának gyermekei (Ungár Anna és az LMP-s Ungár Péter) vették át, de már tavaly is széles körben terjedt a feltételezés, hogy Mészáros Lőrinc is szemet vetett a jószágra. (Erről lásd: A gazda áldásával, Magyar Narancs, 2017. július 20.) A legalább részleges beteljesülésre végül idén szeptemberig kellett várni: Mészáros a minap tízszázalékos részt szerzett a BIF-ből, mit ad isten, épp a Takarékbankon keresztül.
A hadjáratszerű akciók ellenére Spéder vagyonát idén A 100 leggazdagabb magyar 21 milliárd forintra becsülte, ami az 50. helyre volt elég (jegyezzük meg azért, hogy a kiadvány Spéder Zoltán tulajdonában van). A vagyon jelentős részét a vagyonkezelő, ingatlanhasznosító és -fejlesztő cégek adják (A64 Vagyonkezelő Kft., A64 Vagyonkezlő Zrt., ABC Tőkepartner, Anguilla, Asperitas Holding, Axialis Holding, Apex Invest, Budapesti Ingatlan Holding, Sasadi 176, SD-Pro Invest, Willow 5). Ezek eszközértéke tavaly több tízmilliárd forintot tett ki, és 175 millió forintos árbevétel mellett több mint 96 milliós profitot hoztak. (Ezek közt van alig egyéves vállalkozás is: a Sasadi 176. Ez a nevében hordott címen jelentene ingatlanberuházást, vélhetően társasházépítést. A Farkasréti temető alatt található értékes telken mindazonáltal eddig egyetlen kapavágás sem történt.) Mivel a társaságok eszközértéke 2015-ben még csak 17,8 milliárd volt, feltételezhető, hogy az FHB és a BIF részvénycsomagjaiért kapott pénzt vagy annak egy részét ezekbe a vállalkozásokba fektette Spéder.
Az ellene indított hadjárat csillapodása után, 2016 végén lett az övé a TE-BIT Számítástechnikai Zrt., amelyet Bán Zoltántól vett át. Bán Spéder régi üzlettársa, a TE-BIT pedig az FHB–Takarék csoport informatikai hátterét biztosító DOM-P nevű cég birtokosa volt, amíg az Mészáros közelébe nem került (a DOM-P-t is Takarékinfónak hívják ma már). Nem véletlenül vette meg Spéder a TE-BIT-et. Ez a társaság ugyanis a Tőkepartner Kockázati Alap birtokosa. A Tőkepartner az egyik olyan alap, mely Magyarországról részt vesz az Európai Unió kockázatitőke-programjában. A Jeremie-pénzekből 4,3 milliárd forintot oszthatott szét Spéder cége: a kezdő cégeknek juttatott induló tőkéért cserébe a Tőkepartner tulajdonjogot szerezhetett a startup vállalkozásokban.
Lakás, autó, kozmetikum
A Tőkepartner Alapon keresztül Spéderhez köthető a négy ingatlanportált üzemeltető Mapsolutions Zrt. (Otthontérkép, Ingatlantájoló, Irodahaz.info, Raktar.info), az allas.hu-t működtető Net Performance, a Feller Adrienne kozmetikai termékeit gyártó és forgalmazó társaság, a vízvizsgálati műszereket gyártó Waterscope, a használtautó-kereskedéssel foglalkozó joautok.hu (Net Mobilitas Zrt.), valamint két informatikai társaság: a DMP Central Europe és az épp végelszámolás alatt álló GS3. Érdekesség, hogy a kozmetikai cégbe beszállt a Spéderhez köthető Comp Route nevű vállalat is, mely – mint arról az Index beszámolt – nyáron behúzta a jobinfo.hu állásközvetítő oldalt. Spéder így már két portállal is jelen van az állásközvetítő cégek növekvő piacán. S ez még nem minden. Az Axialis Holdingon keresztül Spéderé a Libri-Bookline mintegy negyede. A több könyvkiadót (Libri, Jaffa, Scolar) és az egyik legnagyobb könyvterjesztő hálózatot (Libri, Bookline) birtokló cégcsoport az egyik legjobban jövedelmező Spéder-cég (a Libriben az igazgatótanács elnöke is). Ki tudja, meddig maradhat ez így – a kormány által idén indított kultúrharcban ugyanis felmerült, hogy a könyvpiacra is beszállnának kormányközeli oligarchák.
De míg a könyvpiacon eddig csak szavak hangzottak el, médiafronton már beindultak a mozgások. Az Index – a cikkünk elején leírt módon – tavaly került Spédertől Simicskán keresztül alapítványi tulajdonba, az Inforádiót és a Portfoliót pedig a cégek addigi vezetői vásárolták ki (utóbbit pont a fentebb már említett Bán Zoltán). Ám Spédernél még ezek után is jelentős médiacsomag maradt, amit végül az idén nyáron alapított, Silhouette Capital nevű új vagyonkezelő cégébe pakolt át. A Silhouette közvetett tulajdonába került a napi.hu (A 100 leggazdagabb magyar c. kiadvánnyal együtt), a Dívány, a Femina, a Totalcar, a port.hu, a blog.hu, valamint ezen cégek (és az Index) fejlesztését végző IndaLabs, és ami talán mind közül a legfontosabb, az összes oldal – így az Index – hirdetéseit értékesítő CEMP SH is. Mindez összesen több mint 4 milliárd forintot ér – most ezt a csomagot adta el Spéder az Indexet is megvásárló Ziegler–Oltyán-párosnak.
A Silhouette körül mindenesetre volt egy furcsa mozzanat is, ami arra utal, hogy az utolsó pillanatig mehetett az egyezkedés. Szeptember elején Spéder a Silhouette-be akarta apportálni a Dorsum Informatikai Fejlesztő és Szolgáltató Zrt. 2,9 milliárdot érő részvénycsomagját is. Egy hét elteltével azonban – mivel forrásaink szerint a részvénycsomagot nem szerezte meg – visszavonta az erre vonatkozó beadványt, így a Silhouette-ben csak a 4 milliárdos médiaportfólió maradt. A Dorsum amúgy vállalatoknak szállít informatikai megoldásokat, jelen van Romániában és Bulgáriában, és tavaly 700 millió forint nyereséget termelt tulajdonosainak. Ebben nyilván szerepet játszott az az összesen 270,3 millió forintos vissza nem térítendő uniós támogatás, amit az elmúlt két évben kapott a cég. Spéder nyáron alapította volt bankos kollégáival az Asahai Food nevű céget, mellyel – neve és tevékenységi köre alapján – valószínűleg japán éttermet nyitnak majd Budapesten.
E mozgások, átalakulások iránya egyértelműnek tűnik: a nagy pénzeket mozgató és a politikával jócskán érintkező tevékenységek felől – és a CEMP volt az utolsó nagy bástya – az ingatlanos és semleges netes vállalkozások, kereskedelmi portálok, legújabban pedig vendéglátás felé. Spéder életformája is változott, ma már kevesebbet dolgozik, mint korábban. „Korántsem a régi pálya ez már, más kategória. De legalább még üzletelhet” – mondja egy, Spéder karrierjét jól ismerő forrásunk.
| A konfliktus gyökerei
Soha egyik fél sem terítette ki kártyáit, és nem árulta el a nyilvánosságnak, hogy egész pontosan mi vezetett Spéder és Orbán szakításához az FHB-ügyben. (A Narancs rekonstrukció-ját lásd: Hidegvérrel, Magyar Narancs, 2016. június 16.) Az eredeti terv – leegyszerűsítve – az volt, hogy a vidék jobbára szövetkezeti tulajdonú kisbankjait, a takarékszövetkezeteket az FHB körül egységbe terelik, s így létrejön egy, az OTP-vel versenyezni képes, kormányközeli, jelentős vidéki lefedettséggel rendelkező, országos pénzintézeti hálózat. Ez Csányi Sándor ellensúlyozása miatt is fontos lehetett Orbánnak. A folyamatot akkor így foglaltuk össze: „A szövetkezeti integrációról szóló, 2013 nyarán hatályba lépett törvény megalapította a Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szövetségét (SZHISZ). A szabályozás az önkéntességet megszüntetve kötelezővé tette a takarékszövetkezeteknek a belépést az integrációba. Az »átalakítás hatékonysága« miatt először a TakarékBankot is szorosabb állami felügyelet alá vonták, majd az irányítás átvétele után az időközben Spéderhez került Magyar Takarék Zrt. (Matak) lett az integráció központi bankjának többségi tulajdonosa. Az integrációs törvénynek köszönhetően a SZHISZ és a TakarékBank szinte minden, a takarékok irányításához szükséges érdemi jogot megszerzett, beleszólhatnak a fontosabb üzleti döntésekbe, de akár személyi kérdésekbe is. A következő években sorra szereztek tulajdonrészt egymásban az integrációhoz kapcsolódó társaságok. A SZHISZ beszállt a Postába, a Posta az FHB-be, az FHB a Posta befektetési cégébe.” Az integráció törvényi feltételeit az Országgyűlés teremtette meg, a folyamatot a kormány részéről Lázár gondozta, míg a gyakorlati megvalósítást Spéder vezényelte. Az még nem sokat számított, amikor Demján Sándor személyesen ment neki Spédernek, és azzal vádolta meg, hogy az ő vezetésével egyszerűen kirabolják a takarékszövetkezeti szegmenst – ám 2015 végétől a Habony–Rogán-körhöz sorolt heccsajtó is nagy figyelmet kezdett szentelni Spéder, az FHB és a Posta dolgainak. Aztán 2016 elején már maga Orbán háborodott fel az „integráció” egy mozzanata miatt. Egy tőkeemeléssel Spéder alaposan lecsökkentette volna az állami vagyonkezelő, az MNV tulajdonarányát a bankjában: „Amikor tőkeemelés zajlott le az FHB-nál, akkor a magyar kormány hozott egy döntést, miszerint fenn kívánjuk tartani a bankban meglévő állami tulajdonrészünket, amit nem fogadtak el. Jogukban van ezt visszautasítani, de ezt az együttműködés és a szövetség politikájának keretében szerintem nem szabad megtenni, ez így barátságtalan, sőt ellenséges lépés. Ez egy hiba, amit ennek a banknak ki kell javítania” – mondta erről Orbán Viktor. Később az MNV bíróságon támadta meg a közgyűlési határozatot, ám az FHB április végi közgyűlésén újra tőkeemelésről döntött, és az MNV tulajdonrésze így 4,45 százalékra csökkent. Meglehet, ez az ügyeskedés bőszítette fel Orbán Viktort – Spéder nem azt a munkát végezte el, amire felkérték, az államtól kapott segítséggel saját maga és az FHB pozícióit erősítette az integráción belül. De épp így lehetséges, hogy Spéder mindvégig balek volt: a piszkos munkát vele végeztették el, miközben a lassan létrejövő új, integrált bankot már az elejétől fogva másnak szánta a legfelső fórum. A takarékszövetkezeti integráció miatt mindenesetre 2016-ban nyomozás indult ismeretlen tettes ellen. Polt Péter legfőbb ügyész korábbi tájékoztatása szerint például vizsgálták az FHB Jelzálogbank vétójogszerzését a Postában, az FHB egyik kötvénykibocsátását, valamint azt, hogy az FHB és TakarékBank hogy szerezte meg a Postától a JNT Securityt. „Kívülről nem lehet megmondani, hogy melyik ügyben mennyire húzhatják rá Spéderre a vizes lepedőt, ha akarják” – mondta egy bankos forrásunk. Spéder közelében viszont úgy látják, az ügyészségi hercehurca, a házkutatás csak a nyomás, a színjáték része volt. Az biztos, hogy a rendőrségi nyomozás nem zárult le. Csalás, hűtlen kezelés és tőkebefektetési csalás gyanúja miatt vizsgálódnak ismeretlen tettes ellen – és ahogy a Naranccsal közölték – a nyomozás jelenleg is zajlik; azaz meghosszabbították, mivel annak utolsó határideje még szeptember 11-e volt. Úgy tudjuk azonban, Spédert nem gyanúsították meg, sőt, még csak ki sem hallgatták, de a rendőrség ezt az értesülésünket nem kommentálta. |
