A költségvetési törvényjavaslat júniusi beterjesztésekor derült ki, hogy a Magyar Tudományos Akadémia központi költségvetési támogatásának nagyobbik szeletét a negyedik Orbán-kormányban újonnan létrehozott Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) fejezete alá rendelik. A 40 milliárd forintos támogatásból összesen 28 milliárd került az ITM-hez: az MTA kutatóintézeteinek 20,1 milliárdos alaptámogatása és 8 milliárdnyi, kutatási pályázatokra szánt forrás. Ez a javaslat előrevetítette, hogy a kormány az MTA-t elsősorban „tudós társaságként” tartaná meg, kutatásmenedzsmenti funkcióját gyengítené.
A 2019-es költségvetést július 20-án az MTA tiltakozása ellenére elfogadták. Az Akadémia elnöksége a tartalmi kifogásokon túl nehezményezte, hogy Palkovics László minisztériuma mindössze 54 percet adott nekik a költségvetési javaslat véleményezésére. Lovász László MTA-elnök végül nem írta alá az intézményre vonatkozó költségvetési tervezetet, és augusztusban is volt egy látványos gesztusa: jelezte, hogy szeptember 21-én nem vesz részt azon a vacsorán, amit hagyományosan a miniszterelnökkel közösen adnak a Széchenyi-díjas tudósok tiszteletére. Bár a távolmaradást az MTA Lovász külföldi programjával magyarázta, és a vacsorát jelen állás szerint egy későbbi időpontban megtartják, a kormány háza táján és a tudomány világában is értették az üzenetet.
Az MTA és az ITM között múlt szerdán, szeptember 12-én részleges megállapodás született, jóllehet ennek tényét csak péntek este közölték az Akadémia honlapján. Az egyezség lényege, hogy a 8 milliárd forintnyi kutatási pénz – Lendület program, prémium posztdoktori program, fiatal kutatói pályázat, kiválósági együttműködési program, támogatott kutatócsoportok – kezelése az MTA-nál marad, és tiszteletben tartják a már meghozott támogatási döntéseket. Az MTA saját hatáskörben világíthatja át kutatóintézeti hálózatát, és az átvilágítás előtt nem lesznek az intézményi struktúrát érintő döntések.
A pénteki közlemény és a szerdai tárgyalás ténye azért is volt meglepő, mert az MTA szeptember 11-én kedden még azt mondta: elakadtnak tekinti a tárgyalásokat az ITM-mel, a továbbiakban a minisztériumi szintnél magasabban, azaz a kormánnyal kíván egyeztetni. E kemény hangú nyilatkozat előzménye az volt, hogy Palkovics miniszter egy hétfői konferencián az MTA intézethálózatának feldarabolásáról szóló terveket mutatott meg Lovász Lászlónak.
Pénzek és feltételek
A hazai KFI rendszer finanszírozási és intézményrendszerének az átalakítása című prezentáció – mely lapunk birtokába került – alapján az intézményi átalakítás célja, hogy az MTA, a kormány kutatóintézetei és az egyetemek között egyértelműbb feladatmegosztás jöjjön létre, kiküszöböljék a párhuzamosságokat. A dokumentum célként fogalmazza meg, hogy „a kutatás-fejlesztési és innovációs ökoszisztéma központi elemét a felsőoktatási intézmények képezzék”. Ennek szellemében villantja fel az anyag az MTA egyes kutatóintézeteinek egyetemi fenntartásba vételét vagy beolvasztását a minisztériumi kutatóintézetek struktúrájába, a Bay Zoltán Intézethálózatba.
Konkrét intézményt az MTA tíz kutatóközpontja és öt önálló kutatóintézete közül nem nevesít a dokumentum, de a sajtóban elterjedt néhány lehetséges forgatókönyv. Az akadémiai ügyekre kívülről rálátó egyik forrásunk is logikusnak nevezte, hogy az Atommagkutató Intézet a Debreceni Egyetemhez, a Biológiai Kutatóközpont a Szegedi Egyetemhez kerüljön. Interjúnkban Palkovics László az Agrártudományi Kutatóközpont Állatorvos-tudományi Intézetének és az Állatorvostudományi Egyetemnek a közelítését említette. A Bay-hálózatba valószínűleg a Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet illene a legjobban.
Lovász és Palkovics hétfői találkozásakor a miniszter sajtóhírek alapján név szerint említette a Közgazdaság-tudományi Intézetet (KTI), mint amit teljesen megszüntetne. Palkovics ezt nem erősítette meg, de nem is cáfolta. Az intézet munkatársait információink szerint azért is lepte meg a hír, mert a KTI nem önálló jogi személy, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont része, így szigorúan véve megszüntetni sem lehet.
Mindenesetre a múlt szerdai megállapodás értelmében intézetek összevonására, áthelyezésére, megszüntetésére csak az MTA ötezer kutatót foglalkoztató hálózatának átvilágítása után kerülhet sor. Kérdés, ez valódi visszalépés-e a kormánytól. Bár a sajtó így értékelte a történteket, Palkovics László szerint semmilyen elképzelésüket nem adták fel. Ez igaz az MTA-s kutatóintézetek finanszírozásának átalakítását érintő tervekre is. A már hivatkozott anyag itt azzal érvel, hogy a „közösség” szempontjainak „a stratégiai irányok elfogadásánál, a finanszírozás allokációjánál és az eredmények értékelésénél” is meg kell jelenniük.
A minisztérium hét MTA-s és hét ITM-es delegálttal az MTA szervezetén belül létrehozná a Kutatóintézeti Tudományos Tanácsot. Ez döntene az átvilágítás utáni lépésekről, a későbbiekben pedig a kutatócsoportok finanszírozásáról, kétévente esedékes értékeléséről és a kutatási stratégia elfogadásáról. Még alapvetőbb változás, hogy az ITM a kutatásra szánt teljes költségvetési keretet – mintegy 70 milliárd forintot – egy kutatási alapba csoportosítaná, a ma is létező Innovációs Alap mintájára. Az alapok „felhasználásának elveiről és módjáról, a tématerületek kijelöléséről” a Nemzeti Tudománypolitikai Tanács döntene, e testület tagjait és elnökét a miniszterelnök nevezné ki.
Ebben a rendszerben a kormány akkor is könnyen kivéreztethetne egy MTA-s kutatóintézetet, ha az Akadémia valamiért ragaszkodik a fenntartásához. Forrásaink mégis azt valószínűsítik, hogy Palkovics inkább elfogadtatná elképzeléseit az MTA-val. Ha kifejezetten nélkülük módosítanák a jogszabályi környezetet, az újabb szakítópróbához vezetne a konzervatív értelmiséggel. A terveknek vélhetően lesznek támogatói: az egyetemek például egyértelműen érdekeltek, de a Bay Zoltán-hálózathoz kerülő intézeteknek is nőhetne a forrásszerző képessége. A koncepció része a teljes kutatás-fejlesztési ráfordítás jelentős emelése is, az általunk megismert anyag 330 milliárd forintos növekedéssel számol 2017 és 2020 között.
Az akadémiai kutatók körében ettől függetlenül komoly ellenállásra is számítani lehet. Egyikük azt mondja, épp most kezdenék érezni a Pálinkás József MTA-elnöki időszakában véghezvitt átszervezések – az intézetek központokba tömörítésének – pozitív hatásait, erre megint átalakításba kezd a kormány. Szerinte az egyetemek kutatási teljesítményét inkább vonzó állások meghirdetésével kellene javítani, mert az naiv elképzelés, hogy teljes kutatóintézeteket lehet átvinni alacsonyabb színvonalat képviselő intézményekbe. „Ez csak rontani fog a fiatal, tehetséges kutatók kivándorlási statisztikáin.”
