A tizedelős és a többiek

Van olyan intézet, amelyik még föl sem állt, de már megszüntetik – újabb őrület a közigazgatásban. Jöhetnek az ötvenes évek minisztériumai.

Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter múlt csütörtöki bejelentése arra utal, hogy a kormány fenekestül forgatná föl a magyar közigazgatást. A múlt csütörtöki kor­mány­infón elhangzott, hogy első körben 73 állami intézményről döntik el, szükség van-e rájuk – vagyis úgy 50 ezer ember idegeskedhet, hogy lesz-e munkája. A lapunknak név nélkül megszólaló érintett intézményvezetők maguk is a sajtóból értesültek a tervről.

Decemberben megjelent a központi hivatalok és minisztériumi háttérintézmények felülvizsgálatáról szóló kormányrendelet. Hogy a február 1-jén benyújtandó előterjesztésben mely intézmények szerepelnek majd, hivatalosan nem tudható, de a vs.hu megszerzett egy listát, amely szerint 49 intézmény, például az Országos Meteorológiai Szolgálat, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet vagy az ÁNTSZ a fenntartó minisztériumba olvadna bele. Tizenhárom intézet jogutód nélkül szűnne meg, nyolc más hivatalokba integrálódna. A Miniszterelnökségnek április közepéig kell elkészíteni az átfogó tanulmányt, és júliusban várható a végleges döntés.

A deklarált cél persze a bürokrácia csökkentése. A hatósági apparátus központosítása – pontosabban a politikai hatalom erőteljesebb kontrolljának biztosítása – eddig is prioritása volt az Orbán-kormányoknak. Így volt ez tavaly a NAV Nemzetgazdasági Minisztériumba integrálásakor; Tállai András miniszterhelyettesként, parlamenti és adóügyekért felelős államtitkárként vezeti azóta az adóhatóságot. Egy államtitkárság vagy minisztériumi főosztály esetében a szakmai célokat könnyebben felülírhatja a politikai akarat, mint az akár csak minimális autonómiával is működő intézményeknél. Valószínűleg ez a fő oka a mostani átszervezéseknek is: a hivatalok maradnak a helyükön, csak a táblát cserélik le.

Forrásaink szerint egyszerűbb, olcsóbb és hatékonyabb lenne csupán – már ahonnan lehet – a hatósági feladatokat kivenni az intézetekből, hiszen például az ÁNTSZ, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal, az Epidemiológiai Központ, a Vízügyi Főigazgatóság, az Oktatási Hivatal – ezek mind szerepelnek a listán – semmivel sem működik hatékonyabban és olcsóbban attól, ha szervezetileg valamelyik minisztériumhoz tartozik. Sőt olyan megaminisztériumok jönnének létre, amik inkább rontanák a hatékonyságot.

Hogy mennyire végiggondolatlan az egész, jól mutatja, hogy a listán van egy művészeti intézmény, a Hagyományok Háza (HH); ehhez tartozik például a Magyar Állami Népi Együttes, de szervez kiállításokat, tanfolyamokat is. Talán azért kerülhettek a kalapba, mert a népi iparművészek munkáinak zsűrizése hatósági feladat, s ezt is a HH végzi. (Horváth György karácsony előtt megjelent, A művészek bevonulása című könyve 1945-től mutatja be a magyar képzőművészet politikai irányítását, eszerint Révai József is sokat szenvedett attól, hogy a Népművelési Minisztériumnak kellett kiállításokat rendezni. Épp a hatékonyság érdekében kezdték el kiszervezni az ilyen feladatokat még abban a szélsőségesen központosító korszakban is.)

 

Durr bele

A külföldi magyar kulturális intézeteket összefogó Balassi Intézet Hiller István alatt vált ki az akkori kulturális tárcából, épp azért, hogy rugalmasabb legyen a működése. A 90-es évek elején a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) azért jött létre, hogy a minisztériumtól távolabb kerüljön az állami mecenatúra, sőt a Magyar Művészeti Akadémiát (MMA) is azzal szabadította ránk Balog Zoltán miniszter, hogy a magyar kultúratámogatást „kiszervezze a miniszté­riumból”. Most viszont a mecénás szervezet is menne vissza a minisztériumba.

A Forster Központ a Miniszterelnökséghez kerülne; itt is hasznos lehet egy kis történelmi visszatekintés. A műemlékügynek utoljára 1953 januárjában szüntették meg az önálló szervezetét, és került a Népművelésügyi Minisztérium főosztályára – derül ki Fekete Ilona tanulmányából. A terület a rendszerváltás után kapott önálló intézményt Országos Műemlékvédelmi Hivatal néven. Az első Orbán-kormány alatt, 2001-ben ebből jött létre összevonásokkal a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal. A második Orbán-kormány a hatalmasra nőtt hivatalból először kivonta és a kormányhivatalokba szervezte ki a hatósági jogköröket, a maradékot pedig szétosztotta a különböző tárcák között. Ám a feladatellátásnak nem tett jót a szétszabdalás, ezért aztán L. Simon államtitkárként ismét összegyűjtötte a KÖH különböző részeit a Forsterbe. Most pedig, ha minden igaz, az 1992-ben született, azóta felcseperedett és sokat pofozott gyerekeket visszagyömöszölnék az anyja hasába, a minisztériumba.

Miután a minisztériumok 20 százalékkal kevesebb bérkerettel veszik át a hivatalokat, ez némi megtakarítás lehet, ám ebből a kieső adóbevételeket levonva alig marad 10 milliárd forint az állam zsebében – ennyiért pedig nem érdemes belevágni egy ilyen horribilis költségekkel járó, a működést egy időre lassító átszervezésbe. Ráadásul, mivel az összevonás nem vagy alig csökkenti az ellátandó feladatot, a létszámleépítést a jelenlegi szervezeti struktúrában is végre lehet hajtani. Legalábbis rövid távon, mert, ahogy ez lenni szokott, visszaszivárog az állomány; ezt mutatja az is, hogy a 2010-es fideszes bürokráciacsökkentő nekibuzdulás után 2013 óta jelentősen nőtt a közszféra létszáma. Úgy tudjuk, a kormányban gondolkodnak egy vagy több ernyőszervezet létrehozásán; ebben az esetben a csekély megtakarítás is elveszne, ráadásul olyan intézményeket terelne e megoldás egy akolba, amelyeknek semmi közük egymáshoz.

Csak a fejét

Az intézkedéscsomag okát néhányan pusztán annak tulajdonítják, hogy a kormány állandó bizonytalanságban akarja tartani az apparátust, főleg annak vezetőit. Mások azt mondják, hogy a NER eddig is bizalmatlan volt az örökölt hivatalokkal szemben, hiába cserélte le mára mindenhol teljesen a vezetést. Sőt, a Fidesz-kormány igyekezett a minisztériumokból a háttérmunkát, a szaktudást saját alapítású vagy a felismerhetetlenségig átszervezett intézetekbe kivinni, amelyek persze – lásd a különböző történeti intézeteket – nem annyira szakmai érvek, hanem a politikai megbízhatóság és különféle lobbiérdekek alapján jöttek létre. Mára azonban megváltoztak az erőviszonyok, sőt annyira átláthatatlan, drága és belső konfliktusoktól terhelt lett a rendszer, hogy eljött az ideje a visszanyesésnek. Így vágott rendet korábban Lázár az elszaporodott kormánybiztosok között is.

Ezt az érvelést látszik igazolni a halállistán lévő 13 hivatal is, amelyek jogutód nélkül szűnnének meg; ezek nagyjából fele friss alapítású intézmény. Még létre sem jött a valószínűleg teljesen felesleges, ám már csaknem egymilliárd forinttal megdobott Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete, s már harangoztak is neki. De nincs egyéves az ugyancsak megszüntetendő Herman Ottó Intézet, amelyhez a korábban botrányokat kavart tanyaprogram tartozik. Bizonyára a holló sem károg a 2014 márciusában puccsszerűen létrehozott Magyar Nyelvstratégiai Intézet után, az intézmény úgy múlik ki, hogy funkcióját valójában senki, valószínűleg még a saját vezetői sem értették. A mostani döntés hirtelenségét mutatja, hogy január 18-án megkaptuk tőlük első meghívónkat egy „Czuczor Gergely tiszteletére szervezendő rendezvénysorozatot ismertető sajtóreggelire”. Aztán csütörtökön kaptunk egy másik levelet, amelyben a „nyelvészeti” intézethez méltó stilisztikai igényességgel az állt, hogy az esemény „előre nem látott okok miatt, az intézettől függetlenül KÉSŐBBRE HALASZTÓDIK”.

A Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet megszűnése is keveseknek fáj. A MaNDA, Szőcs Géza legkedvesebb gyermeke töméntelen pénzt nyelt el máig: tavaly 600 millió forint állami támogatást irányoztak elő neki, de 2014-ben is csaknem 1,4 milliárd költségvetési bevétellel rendelkezett. Ennek ellenére az egyszerű adófizető keveset lát belőle. Pedig a szervezésében 500 közfoglalkoztatott szkenneli be a magyar múzeumok anyagát, közlésük szerint már egymillió tételen vannak túl, ebből 250 ezer látható a honlapjukon. A MaNDA-hoz kapcsolódik szintén Szőcs láz­álma, a majd’ kétmilliárdba került ózdi digitalizációs központ; ennek már meg kellett volna nyílni, ám még nem tudni, hogy egy gyár- és filmtörténeti kiállításon kívül mi lesz az egykori erőműben. Lovas Lajos főigazgató egy interjúban azt ígérte, hogy „a MaNDA által létrehozott digitális állomány karbantartása mellett az oktatásról és interaktív kiállításokról is szólnak majd a mindennapok”. Korábban felmerült, hogy a MaNDA – amely 2015-től közgyűjtemény – megszűnése esetén logikus lépés volna gyűjteményeit az OSZK-ba integrálni.

Hullik a forgács

A Design Terminál (DT) megszüntetéséről az a pletyka járja, hogy ezzel Navracsics Tiborba akartak rúgni egyet. A DT igazgatója, Böszörményi Nagy Gergely még az Navracsics-féle Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese volt. A Design Terminál megalapítását Medgyessy Péter jelentette be, ám Bajnainak sem sikerült átadni. 2012-ben kiemelt kormányzati intézmény lett évi 600 milliós állami támogatással. Az igazgató nem tette kétségessé hűségét, sőt rajongását Orbán iránt, munkája azonban sikeres volt. Simó György szerint – aki a Day One Capital révén a startup szféra elismert alakja – „Böszörményi Vitézy Dávidhoz hasonlóan rendelkezett ugyan politikai hátszéllel, de tehetséges, ambiciózus és nemzetközi dimenziókban gondolkodó fiatalember, amivel kirí a fideszes mezőnyből”. A nyilvános adatok szerint a DT vállalkozásfejlesztő szolgáltatásait 2014 óta 799 kreatívipari vállalkozás vette igénybe.

A Nemzeti Művelődési Intézetért (NMI) is kár lenne, főleg, hogy az Emmi kulturális államtitkárságának legfontosabb háttérintézményéről van szó. Ez kezeli Hoppál Péter államtitkár legfőbb – és nem is sikertelen – projektjeit, a kulturális alapellátást és a 8 milliárdos költségvetésű kulturális közfoglalkoztatást. Az utóbbi zömében diplomás munkanélkülieknek kínál kulturális intézményekben közmunkát. Földiák András, az intézet egykori vezetője szerint a közművelődési szakma csúcsszervéről van szó; ha ez megszűnik, az hosszú távon a szakma halálához vezet. Az intézet L. Simon László és Hoppál államtitkársága során is bővült, minden megyében szakmai módszertani központok jöttek létre, elindult a kapunyitogató program, amelynek keretében a bezárt művelődési házakba költözik élet néhány napra. Az is érthetetlen, hogy az állami tankönyvek fejlesztésével megbízott Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetnek miért kell jog­utód nélkül megszűnnie, és nem tudni, a feladatát ki veszi át. Ahogyan a Magyar Külügyi Intézetből 2014-ben létrehozott Külügyi és Külgazdasági Intézet tanulmányait, háttérelemzéseit sem nélkülözheti a diplomáciai döntéshozatal.

Elbocsátás

A Szakály Sándor vezette Veritas Intézet alá viszont három másikat pakolnának be: a Nemzeti Örökség Intézetet (Nöri), a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívumot (Retörki) és a Nemzetstratégiai Kutatóintézetet (NK). Szakály Sándor a Narancs kérdésére elmondta, semmiféle egyeztetés nem volt az ügyben, a múlt hét csütörtökön hívták fel. Szakály elmondta lapunknak, hogy ő nem ambi­cionálja a betagolást, de ha döntés születik erről, végrehajtja. „Kérdés az, hogy sértett emberekkel hogyan lehet majd közös munkát végezni” – jegyezte meg. Nyilvánvalóvá tette, hogy az összevonás bizonyára létszámleépítéssel is jár majd, hiszen egyébként „mi értelme volna”? Leginkább a különböző temetőkben lévő több mint ötezer, védetté nyilvánított sírral, a nemzeti sírkert gondozásával, az állami temetések lebonyolításával foglalatoskodó Nemzeti Örökség Intézete egészítheti ki a Veritas működését, ráadásul, mint mondta, annak vezetőjével, Fogarasi Katalinnal jól együtt tud dolgozni. Bíró Zoltánnal, a Retörki vezetőjével viszont számos kérdésben, különösen az Antall-kormány megítélésében nem értenek egyet. Valószínűleg a szintén beolvasztani szándékozott Nemzetstratégiai Kutatóintézetet vezető Szász Jenő egykori székelyudvarhelyi politikussal is lennének konfliktusok.

A Retörki, az NK és a Veritas kapcsán is fölmerült a sajtóban, hogy a különböző jobboldali történészi érdekcsoportok kifizetőhelyei. Ebben az esetben az összevonás Bíró Zoltánnak, és az Orbán intenciói szerint ellen-RMDSZ-t gründolni igyekvő, ám abba csúfosan belebukó Szász kezének az elengedését jelenti. Valóságos szakmai munkát egyik sem végzett, Szász még a létszámkeretet sem tudta feltölteni. A Retörki pedig a mostani taxistüntetés idején mutatta be a taxisblokádról szóló kétkötetes könyvét, amelyben azt bizonygatja, hogy „az SZDSZ így akarta elérni azt, amit a választásokon nem sikerült”.

Mi lesz az agrártámogatásokkal?

A tervezett kormányzati adminisztrációs átalakítás az agrár- és élelmiszerpiaci területeken is érdekes helyzeteket teremthet. Nehezen érthető például, hogy mi a baj a működése 60 éve alatt nemzetközi hírnevet szerzett, hosszú évtizedeken át a szektor megbízható tudományos háttérbázisának számító és most minisztériumi betagolásra ítélt Agrárgazdasági Kutató Intézettel. A mintegy 55-60 kutatót foglalkoztató intézmény részben az Európai Unió által kötelezően előírt ágazati monitorozással, illetve hosszabb időtávokat átfogó elemzésekkel ad hátteret a hivatali döntéseknek. A Narancs riporterének több jelenlegi munkatárs olyan híresztelésekről számolt be, melyek szerint már elkészültek az elbocsátási listák, és a leépítés az állomány legalább felét érintheti.

Ennél is meredekebb ügy lehet a lázári közlésben is külön kezelt Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) jövője. A hivatal felügyeletét el kell venni az egyébként is egyszerű végrehajtóvá degradált agrártárcától, és berendelni a Miniszterelnökség alá. Az elképzelés nem új, a második Orbán-kormány is készült már erre, csak akkor az éppen erős kormányzati pozícióba került igazságügyi miniszter, a „felhizlalt” közigazgatási rendszert irányító Navracsics Tibor vette volna át. Akkor emiatt nagy hangzavar támadt, mivel ez a szervezet folyósítja a legtöbb uniós eurót Magyarországon – évente 650-700 milliárd forint értékben. A kabinet egy idő után be is látta, hogy a beolvasztás jelentős kockázatokkal járna az uniós agrártámogatások kifizethetőségére. Az újonnan létrejövő kormányhivatalok mindegyikénél el kellene végezni a kifizető ügynökség akkreditációját, ami hosszú idő, így egy időre leállna Magyarországon az uniós agrárpénzek kifizetése.

A Lázár János elé tett koncepció az MVH Miniszterelnökség alá szervezésére 2017. január 1-jei határidőt ad meg, s ez szinte biztosan nem tartható. Az uniós akkreditációs folyamat nem csak abból áll, hogy néhány vezetőt lecserélnek, a számítógépes rendszerek kódjait megváltoztatják, és már jöhet is a pénz. A hivatal működésének minden apró részletét rigorózus uniós szabályok határozzák meg. Ha Lázárék valóban át akarják mindezt szervezni, akkor az uniós bürokratikus rendszer logikája szerint elölről kell kezdeni mindent, amit 2002–2004 között egyszer már végigkínlódott az akkori kormányzat. Mindezt elvégezni a kijelölt határidőig szinte lehetetlen; vagyis ha csak időlegesen is, de elapadhat a mára megszokott hektáronkénti mintegy 70 ezer forintos földalapú támogatás, a pályázható, amúgy is esetleges vidékfejlesztési forrásokról nem is beszélve. A hivatal egyfajta kakukktojás a magyar kormányzati rendszerben, nehéz kezdeni vele bármit is.

T. G.