A tömegből sem lehet sajtófotókat készíteni a Múzeumkertben

  • narancs.hu
  • 2025. március 15.

Belpol

Az állami ünnepség helyszínére nem mehetett be a Magyar Narancs munkatársa cserélhető objektíves fényképezőgéppel.

Nem engedték be a Múzeumkertbe a március tizenötödikei állami ünnepségre a Magyar Narancs munkatársát a rendezők szombaton délelőtt, mivel cserélhető objektíves (profi) fényképezőgépet vitt.

Az még csütörtökön derült ki, hogy a hazai és nemzetközi sajtó nagy részének nem adnak akkreditációt az ünnepségre, és ezzel lehetőséget a tudósításra, olyan indokkal, hogy korlátozottak a férőhelyek. Az új fejlemény, hogy a szervezők a jelek szerint azt sem akarják, az ünneplő tömegből készülhessenek sajtófotók.

A Telex szombat délelőtti beszámolója szerint egy tüntetőt azzal az indokkal nem engedtek be a biztonsági őrök a Múzeumkertbe, hogy ez egy magánrendezvény. A nő egy transzparenst vitt, ezzel a felirattal: „A haza nem biztosít jogot, ezért kiszolgáltatott személlyé váltam” . A bírók védelmében és az alaptörvény átírása miatt tiltakozott. Egy másik demonstráló, aki ukrán zászlót vitt, szintén visszapattant, mert a szabályzat, amely tiltja, hogy ilyen rendezvényre szeszes italt, kést, pirotechnikai eszközt vigyenek be, arról is rendelkezik, hogy „bármilyen reklámanyagot, jelképet, transzparenst, molinót, feliratot, amely a rendezvény céljával, szellemiségével nem összeegyeztethető”, szintén nem lehet bevinni.

A 24.hu tudósítóinak tapasztalata szerint esernyőt is csak olyan emberek vihettek be a kordonon belülre, akiknek narancssárga karszalagjuk volt.

 
Ellenőrzés. Fotó: Sióréti Gábor
 

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.