A választás óta először szólalt meg Szél Bernadett

  • narancs.hu
  • 2022. április 27.

Belpol

Nem jutott be a parlamentbe, vagyis az eszközei változnak, de a küzdelem marad.

Választási veresége óta először szólalt meg érdemben Szél Bernadett, akit körzetében a fideszes Menczer Tamás győzött le. A Facebook-oldalára tett fel egy hosszú bejegyzést.

A posztban sok dolog mellett arról írt, hogy egy demokráciában az ellenzék ellenőrzi a kormányt – Magyarországon viszont pont fordítva: a kormány ellenőrzi az ellenzéket, mégpedig minden lehetséges módon. Szerinte megfordult a világ, és vele borult szinte minden, amit a demokratikus körülmények között végzett politikáról valaha is gondoltunk.

Tételesen ismertette, hogy az elmúlt négy évben miken dolgozott, vagyis hogy a parlamenti felszólalások, közlemények és tévéstúdiók világa helyett az aktív, cselekvő ellenzéki politizálást választotta. Intenzív országjárásba és intézménylátogatásba kezdett, ügyeket indított és vitt végig, tényfeltáró munkájáról blogot írt, és minden létező jogi, politikai és kommunikációs eszközt mozgósított az ügyek sikerre vitele érdekében, napi szinten konfrontálódott a hatalommal.

Hozzátette: négy év alatt a helyzet fokozatosan és lényegesen romlott tovább, a parlamenten kívüli ellenőrzési jogok egy jelentős részétől is megfosztották az ellenzéket. Már csak egyeztetett időpontban lehet intézményekbe látogatni, nem nyilatkozhatnak felsőbb engedély nélkül az intézményvezetők, sőt, van, hogy azzal se.

Értekezett a sajtóról is, amelynek nagy részét szerinte már bedarálták, és ők határozzák meg azokat az információkat, amik eljuthatnak az emberekhez, és azt, amit valóságként érzékelünk. Mint írta, a lényeg a totális kontroll: ezért sem lehet kérdezni tőlük, ezért nyilatkozik a miniszterelnök csak a propagandának, ezért nem áll ki vitára senki, ezért ülnek hozzájuk lojális emberek az elvileg független szervek élén, ezért nem végez tisztességes nyomozást a rendőrség és az ügyészség egyetlen, általa tett feljelentés ügyében sem.

„Számomra most új korszak kezdődik, de igazából Magyarország számára is. Nem lehet úgy tenni, mintha demokratikus választáson maradt volna alul az egyik oldal. Amit mondtam, azt tartom – az eszköz mindig változik, de a küzdelem marad. 18-ban is volt új út, 22-ben is lesz” – zárta posztját a volt parlamenti képviselő.

A teljes írást itt lehet elolvasni:

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.