A volt egészségügyi miniszter szerint valami nem stimmel a hivatalos adatokkal

  • narancs.hu
  • 2020. április 10.

Belpol

„Érthetetlen, hogy miért titkolják továbbra is a járvánnyal kapcsolatos adatok nagy részét.”

„A magyarországi halálozási arány nem tér el jelentősen a környező országokétól” – mondta korábban Müller Cecília. Erre azonban rácáfolnak a számok, hiszen a tegnapi adatok alapján Magyarországon a fertőzöttek 6,7 százaléka hunyt el, míg a John Hopkins Egyetem összesítése szerint az USA-ban 3,4, Németországban 2, Ausztriában 2, Csehországban 1,9 %. A WHO és más kutatók becslései szerint a COVID-19 halálozás 1-2 százalék között mozog – írja Kökény Mihály volt egészségügyi miniszter Facebook-oldalán.

„A napnál is világosabb, hogy Magyarországon nagyon keveset tesztelnek, ez a különbség magyarázata. Érthetetlen, hogy miért titkolják továbbra is a járvánnyal kapcsolatos adatok nagy részét: milyen módszerrel (vírus, szerológia) hány embert teszteltek, közülük mennyi a tünetmentes, hány főt kezelnek otthon, mennyit kórházban, mennyit intenzíven, hány embert lélegeztetnek, stb. mindezt részletes demográfiai és területi bontásban” – folytatja bejegyzését Kökény.

A szakember véleménye szerint a jelenlegi napi 2000-2500 akkreditált vizsgálat csak a jéghegy csúcsa. „Miért nincs több? Ha nincs rá pénz vagy politikai okokból nem akarnak több vizsgálatot, mondják meg! Jogunk van tudni. Kár az országos tisztifőorvosnő szakmailag hibás állításaival terhelni a közvéleményt. Szerinte ugyanis nem szükséges, felesleges az egész ország tesztelése, és nem is szolgálná a járvány elleni védekezést” – zárja posztját a volt miniszter.

A poszt egyébként csütörtök este született, tehát Kökény még nem ismerte a pénteki adatokat. Mint arról beszámoltunk, csak egy nap alatt 210-zel nőtt a magyar fertőzöttek száma, és ez annak köszönhető, hogy a Pesti úti idősek otthonában megjelent betegség miatt a járványügy elkezdett tesztelni itt és ehhez hasonló intézményekben. A kormány hívatalos honlapja szerint a járvány márciusi hazai kitőrése óta 29 948 mintavétel történt.

Nézzünk együtt a jövőbe!

Mit tesz, és mit tehet a járvány ellen az ellenzék, a honvédség, az önkormányzat? Olvasni jó. Elgondolkozni a jövőn pedig szerfelett izgalmas is lehet, és még a hétköznapokban is jól hasznosítható dolgok sülhetnek ki belőle. Belelátni a jövő bármely kicsiny szeletébe: nincs is annál kecsegtetőbb dolog.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.